Valóságos vérfürdőt rendezve lemészárolták kabuli otthonában Hamid Karzai afgán elnök tanácsadóját, Dzsan Mohamed Khant. A fegyveres támadás néhány órával az után történt, hogy vasárnap a nemzetközi erők megkezdték a terület-ellenőrzés fokozatos átadását az afgán kormányhadseregnek. Az első szakaszban hét térséget bíznak a helyi erőkre, hogy aztán a tervek szerint a harci alakulatok 2014-ig végleg elhagyják Afganisztánt. Csakhogy a Bámiján tartományban, a tálibok által egy évtizede lerombolt 1500 éves Buddha-szobrok hazájában megkezdett átmenetet eleve kérdésessé teszi, hogy tavaly a 2001-es invázió óta a legtöbb polgárt és katonát ölték meg a tálibok, és a trend az idei első félévben is folytatódott.
Az Afganisztánban állomásozó nemzetközi erők hétfőn leköszönt parancsnoka, az amerikai David Petraeus tábornok – aki civilként a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) élén folytatja pályafutását – hiába ért el eredményt a csapaterősítésekkel, és tisztította meg a táliboktól a déli tartományokat, a lázadást távolról sem sikerült elfojtania. Ráadásul az elnöki tanácsadó meggyilkolása előtt alig egy héttel lelőtték Karzai féltestvérét, Ahmed Vali Karzait, a déli Kandahár tartomány kiskirályát, amivel komoly politikai vákuum keletkezett a Talibán hátországának számító területen.
Karzai elnök fogadja Petraeus tábornok részvétnyilvánítását
AP
Khan a Karzai családhoz közeli szövetséges volt, ő tette például a jelképként szolgáló turbánt Sah Vali Karzai, az államfő másik testvére fejére, aki a meggyilkolt öccsét követte a popalzaj törzs élén. Kandahárban a pastu törzsek között az egyik meghatározó a popalzaj, amelyet a Karzai-klán irányít. Khan és Ahmed Vali halála komoly veszteség a kabuli hatóságoknak és az amerikaiaknak is, mivel mindketten jól eligazodtak a bonyolult törzsi viszonyokban. A déli területek erős embereiként jelentős támogatást tudtak szerezni az elnöknek, ami továbbra is fontos lenne a NATO-csapatok távozása utáni stabilitás szempontjából.
A tálibok mind a két akció elkövetését magukra vállalták, de komoly kételyek merültek fel ennek valóságtartalmával kapcsolatban, különösen az elnöki féltestvér elleni merénylet ügyében. A szintén lelőtt gyilkos ugyanis az áldozat egyik legmegbízhatóbb testőre volt, akit a Karzai családban évtizedek óta ismernek. De a CIA informátoraként is ügyködött, és helyi kémhálózatot is irányított, amely az amerikaiakat látta el információkkal. Elvben tehát az amerikaiak is felbérelhették a kábítószer-csempészettel vádolt Ahmed Vali meggyilkolására, de ezt a közeli rokonok kizárták, hiszen délen a hatalmi egyensúly megőrzésében játszott szerepe túlontúl értékes volt.
Könnyen lehet, hogy a gyilkos felbújtóját a Karzai-klánon belül kell keresni. A népes család tagjai a külföldi, főként az amerikai segélyek felhasználása révén jelentős politikai és gazdasági pozíciókat szereztek az utóbbi évtizedben. A pénzcsapok elzárása, illetve szűkítése ezért komoly érdekellentéteket szíthat közöttük. A külföldi katonák kivonásával az amerikai polgári segélyek is apadnak: a tavalyi 4,2 milliárd dolláros összeg az idén majdnem a felére esik, jövőre pedig a szkeptikus washingtoni kongresszus még tovább faraghatja. A következő évben a teljes nemzetközi segély évi 10 milliárd dollárról a felére zuhanhat.
Nem az utóbbi napokban elkövetett gyilkosságok lennének az első leszámolások a Karzai-klánon belül. Az idén márciusban a NATO egyik balul elsült légi csapásában halt meg Hadzsi Jar Mohamed, az államfő másodunokatestvére. Mahmúd Karzai, az elnök egy másik testvére nyíltan azt mondta, hogy a NATO-t szándékosan vezették félre. Összeesküvésről beszélt, és olyan viszályról, amely még a szovjetek elleni, 1980-as években zajló harcokra nyúlik vissza, amikor – Mahmúd szerint – Jar Mohamed megölte egyik saját unokatestvérét. Ez a gyilkosság állhatott egy másik hátterében is: 2009-ben végeztek Jar Mohamed 18 éves fiával, Vahiddal.
Különös, hogy a Karzai család nem jelentette az utóbbi esetet a rendőrségnek, az elnök csak az után rendelte el a nyomozást, hogy a The New York Times amerikai napilap megírta a brutális gyilkosságot. Vahid – akit 12 éves húga jelenlétében lőttek le – halála előtt még elmondta, hogy Hasmat Karzai, az államfő első unokatestvére lőtt rá. Hasmat biztonsági cége több millió dolláros megrendelést kapott az amerikai hadseregtől, és ezt Vahid családja megirigyelhette. Karzai elnök mindenesetre úgy vélte, egy – általa nem részletezett – három évtizeddel ezelőtti gyilkosság miatti vendetta lehet a két család között, a féltestvér Ahmed Vali azonban annak idején üzleti vitát is sejtetett.
Az afgán tradíciók szerint – különösen a pastu területeken – a becsületbeli gyilkosság a hagyomány része, a vérbosszúk nemzedékeken át folynak. Az államfő és a rendőrség lagymatag reagálása sokak szerint azt jelzi, hogy az elnök nem gondolja komolyan a korrupció és az önkényes leszámolások elleni harcot. Mások úgy vélik, hogy a hadurak által ellenőrzött országban Karzai kezdettől kiterjedt családjára építette hatalmát, amelyre még jobban támaszkodik, mióta Washington elhidegült tőle, és nyilvánvalóvá tette a csapatkivonást. Ez a túlélés mechanizmusa – jelentette ki Ronald E. Neumann, aki az USA kabuli nagykövete volt 2005-től 2007-ig.
A klánt megosztja a marakodás a koncokért, összetartja ugyanakkor, hogy a tálibok 1999-ben megölték a család fejét, Abdul Ahad Karzait. Hét fia és a família számos más tagja az USA-ba emigrált, kivéve Hamidot, aki a 2001-es bonni afganisztáni rendezési konferencián a homályból került elő, és átmeneti figurából meghatározó személyiség lett. A hét fiú közül egy maradt a tengerentúlon, a többi a busás haszon reményében hazatért. Kajúm Karzai a kabuli politika szürke eminenciása, az elnök összekötője a többi afgán politikai szereplő, így a tálibok felé is. Abdul Ahmad Karzai az állami beruházási ügynökségnek dolgozik, amely a cégbírósági engedélyeket adja ki, Sah Vali mérnöki tanácsadó céget vezet, Mahmúd pedig az ingatlanfejlesztésben és a bankszektorban érdekelt. Unokatestvérek hada vezet különféle vállalkozásokat, és él a külföldi hadseregek és a kabuli kormány több milliárd dolláros megrendeléseiből. Ez törzsi háború – mondta név nélkül a gyilkosságokat kommentálva egy rendőrparancsok –, amely arról szól, ki jut hozzá a NATO szerződéseihez a földbérlettől az ingatlanfejlesztéseken és az utánpótlás biztosításán át az őrző-védő feladatokig.
