Csak a tervdokumentáció elkészítésének pályáztatásánál tart, és esély sincs az első kapavágás megtételére – így áll a pozsonyi kormányban részt vevő szlovák–magyar párt, a Most-Híd legfontosabb választási ígéretének számító csallóközi autópálya ügye egy évvel a választás után. A borítékolható kudarc láttán – kizárt, hogy a beruházás a parlamenti ciklus végére elkészüljön – a Most-Híd lejjebb adta: megelégszik azzal, hogy a pozsonyi főút 15 kilométeres bevezető szakaszát háromsávosra bővítik, mert az átadása idén őszre ütemezhető.
Ehhez hasonló öszvérmegoldások jellemzik a Szlovák Kereszténydemokrata Unió (SDKU) vezette négypárti koalíciót. A Szlovákia első miniszterelnöknője, Iveta Radicová által irányított kormány ambiciózus céljainak megvalósítása sorra beleütközik valamelyik párt érdekébe, és a kezdeményezések hónapokig tartó egyeztetések után jutnak el a parlamentig. A felemás kompromisszumok mintája a június végén elfogadott kisebbségi nyelvhasználati törvény. Előrelépés ugyan a kisebbségeknek, hogy anyanyelvüket azokon a településeken is használhatják, ahol a nem szlovák lakosok aránya a jelenleg határnak szabott 20 helyett csak 15 százalék, ám az új szabály bevezetésére tíz évet várni kell. A kettős állampolgársági törvény módosítása – a szövegből kivennék például az előző kormány idején hozott passzust, a fenyegetést a szlovák állampolgárság elvételével – pedig egyelőre lekerült a napirendről.
A kormányzás első fél éve az előző ciklusban, Robert Fico regnálása idején a GDP 7,8 százalékára felszökött költségvetési deficit leszorítását célzó megszorítások körüli vitákkal telt. Az idénre már pozitív változásokat ígértek, ám az elképzelések egyelőre csak a koalíciós tanácsig jutottak el. A nyári törvényhozási szünet előtt még a Ficóék által hozott legdurvább intézkedéseket, a magánnyugdíjpénztárak ellehetetlenítését, illetve az egészségpénztárak nyereséges gazdálkodásának megtiltását sem helyezték hatályon kívül. A parlament most tárgyalja a reformcsomagot, közülük a legfontosabb a munka törvénykönyvének módosítása. Nem állítanák vissza a korábbi reformidőszak, a Dzurinda-kormány alatti rugalmasságot, csak enyhítenék a foglalkoztatásban Ficóék által hozott megkötéseket.
Az újabb görög mentőcsomaghoz való hozzájárulásról is vitatkoznak a koalíciós pártok. A liberális Szabadság és Szolidaritás (SaS) hajthatatlan, azaz feltételül szabja, hogy a magánbefektetők írják le veszteségként a megvásárolt görög kötvények névértékének egy részét. Ivan Miklos, a vezető kormánypárt által delegált pénzügyminiszter ellenzi a szerinte a görög államcsőd elismerését jelentő lépést, és azon dolgozik, hogy megakadályozza a liberálisok és Fico pártja, a Smer összefogását, ami kötelezné ennek az álláspontnak a brüsszeli képviseletére. A téma politikailag is érzékeny. A szlovákok úgy vélik, a görögök – a nyugdíjakat vagy az állami juttatásokat tekintve – hozzájuk képest még mindig nagy lábon élnek, és jócskán lenne miből visszavenniük. A koalíció pártjai pedig kutyaszorítóba kerültek, mert a tavalyi választási kampányban gyengeséggel vádolták Ficót, amiért támogatta Athén megsegítését.
Radicová hajlamos külön utat járni, többször átírta a koalíciós pártok alkuit, főként a nyugdíjasoknak, kisgyermekes családoknak aránytalanul nagy terhet okozó intézkedéseket. A legmesszebb a főügyész megválasztásakor ment, kilátásba helyezte lemondását, ha a koalíción belüli átszavazásokkal a poszt korábbi betöltője, Dobroslav Trnka marad a hivatalában. Fenyegetését végül nem kellett beváltania, mert miután a konzervatív-liberális SME napilap kiderítette, hogy a Pozsony kertvárosában lakó főügyész engedéllyel használja autójával a bősi vízlépcső töltésén haladó kerékpárutat, Trnka visszalépett a jelöléstől. A helyzet ezzel nem oldódott meg, mert az alig egy hónapja megszavazott új főügyészt, Jozef Centest nem hajlandó kinevezni a Fico támogatójának tartott Ivan Gasparovic államfő.
Radicová megítélése mindenesetre nem tükrözi a koalíció botladozását, hosszú idő óta ő az első politikus, aki népszerűségben felveszi a versenyt az ebben verhetetlen Ficóval. A friss közvélemény-kutatások szerint Radicová támogatottsága 26 százalékos, elődjéé pedig valamivel 30 százalék feletti. Igyekeznek csinosítani a bizonyítványt a mindössze négyfős parlamenti többségű koalíciós pártok vezetői is: művészetté fejlesztették annak erősítgetését, hogy nem maradtak hűtlenek választási ígéreteikhez. Sokszor azonban saját frakciójukkal is szembekerülnek. A Most-Híd a listáján bejutott, a reformok ütemével elégedetlen Polgári Konzervatív Párt (OKS) négy képviselőjének szavazatáért, az SaS pedig az általa a parlamentbe vitt, szintén négyfős Egyszerű Emberek nevű csoport lojalitásáért küzd ülésről ülésre. Az ellenzéki Smer tanítani való módon hasít a kormánykoalíció keltette hullámokon, pozíciója egyre erősebb, a közvélemény-kutatások szerint már egyedül is tudna kormányt alakítani. Egykori koalíciós társa, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) a belviszálya miatt meggyengült, elnöke, Ján Slota egyelőre sikertelenül próbálja agresszív magyarellenes kampánnyal elérni, hogy pártjának támogatottsága az 5 százalékos parlamenti küszöb fölé emelkedjen.
Az export és a vállalati beruházások újraéledésével a gazdaság ismét növekedési pályára állt, a GDP a 2009-es 4,8 százalékos visszaesés után tavaly 4 százalékkal bővült. Az államadósság viszont meredeken emelkedik, az utóbbi két év alatt 13 százalékponttal a GDP 41 százalékára duzzadt. Miklos pénzügyminiszter nyugalomra int, mondván, a Ficóék által hátrahagyott rablógazdálkodás következményeinek felszámolása miatt az adósságteher jövőre 45 százalékon tetőzik. Ehhez az idén 5,1 százalék, 2013-ra pedig 3 százalék alá kell csökkenteni a tavalyi 7,9 százalékos költségvetési hiányt. A munkanélküliség tavaly hatéves csúcsot döntött, jelentősebb mérséklődés legfeljebb jövőre várható. Újabb megszorításokkal az eddig is bércsökkentéssel és -befagyasztással sújtott állami szektorban számolhatnak, Radicová ragaszkodik ugyanis ahhoz, hogy a szociális kiadások csökkentése, a jövedékiadó- és áfaemelés után ne ingereljék újabb terhekkel a lakosságot.
TUBA LAJOS / POZSONY
