Tábornoki obsitok

Bármilyen irányt vesznek is az események, mindenképp vízválasztónak tűnik Mohamed Murszi egyiptomi elnök ország-világot váratlanul ért húzása, miszerint leváltja a nagy hatalmú hadsereg vezetését. A legmeglepőbb Mohamed Husszein Tantavi marsall nyugdíjazása, hiszen a tábornok a Fegyveres Erők Legfelső Tanácsának elnökeként az ország de facto vezetője, egyúttal Murszi új kormányának védelmi minisztere volt. A felmentett hét főtiszt között van Szami Enan vezérkari főnök, illetve a szárazföldi, a haditengerészeti és a légierők parancsnoka is.

A 76 éves Tantavi két évtizeden át Hoszni Mubarak egykori elnök védelmi minisztere volt, így összefonódott a régi renddel, amelyben hat évtizeden át a katonák delegálták az államfőt. De ő volt az, aki komoly szerepet játszott Mubarak tavaly februári félreállításában is, hogy a forradalmi változások közepette megvédje a hadsereg hatalmát, valamint megőrizze gazdasági kiváltságait és költségvetése titkosságát. Neve összekapcsolódott a demokratikus átalakulást akadályozó erőkkel, hiszen a katonai vezetés jogi hibákra hivatkozva feloszlatta az újonnan választott és az iszlamisták által ellenőrzött parlamentet, magához vonta a végrehajtó és a törvényhozói hatalmat, még mielőtt az elnökválasztáson győztes Murszi június végén elfoglalta volna hivatalát. A puha katonai puccsot különösebben nem vették zokon sem otthon, sem a Nyugaton, hiszen még mindig komoly bizonytalanság lengi körül a Muszlim Testvériség demokratikus elkötelezettségét.

A katonai tanács egyes tagjai azt állították, Murszi nem a saját szakállára cselekedett, lépéséről konzultált a tábornokokkal, sőt magával Tantavival is. A veterán marsall nyugdíjazása már korábban szóba került, de mégsem ő maga nyújtotta be lemondását, hanem az elnök mentette fel, ráadásul vele ment az utódjaként emlegetett vezérkari főnök is. Így kérdés, hogy ha történt is előzetes konzultáció, a hadsereg mennyire egyezett bele felső vezetésének teljes átalakításába. Murszinak mindenesetre kapóra jött, hogy a váratlan döntés előtti héten a katonák komoly presztízsveszteséget szenvedtek el: a Sínai-félszigeten a Gázai övezetből átszivárgott szélsőségesek 16 egyiptomi határőrt öltek meg (lásd Vákuum a Sínai-félszigeten című írásunkat).

A jövőt illetően támpontot adhatnak a nyugdíjazott tábornokok helyére kinevezett új parancsnokok. Tantavi utódja, az 57 éves Abdel Fattah al-Sziszi a katonai hírszerzés éléről érkezett, és úgy tartják, közel áll elődjéhez. A vezérkari főnöki poszton a Pentagonnal igen szoros kapcsolatokat ápoló Enant az 56 éves Szidki Szobhi váltja, aki a Sínai-félsziget kapujának tartott Szuezben állomásozó harmadik hadsereg parancsnoka volt. A kinevezések azt mutatják, hogy fiatalabb nemzedék veszi át a hadsereg irányítását, de a távozók sem panaszkodhatnak. Tantavi és Enan például a nyugdíj mellett Murszi tanácsadóiként működnek tovább, a többi obsitos főtiszt pedig a Szuezi-csatorna Hatóságánál, illetve a hadsereg Mubarak-érában kiépített gazdasági birodalmában kap magas beosztást.

A fejcseréknél is izgalmasabb kérdés, gyengül-e a hadsereg befolyása. Murszi érvénytelenítette ugyanis a tábornokok által júniusban kiadott alkotmányos nyilatkozatot, amellyel nemcsak a hatalmat ragadták magukhoz, de az új alaptörvényt megfogalmazó bizottság kinevezésében is döntő szerephez jutottak. Az elnök hasonló módon saját magát ruházta fel végrehajtói és törvényhozói jogkörökkel. Így ez sokkal nagyobb változást hozhat, mint a hadvezetés cseréje. Nemcsak a demokratikus átmenet felé billentheti a mérleg nyelvét, de akár példa nélküli hatalom is összpontosulhat az államfő kezében.

A Muszlim Testvériséggel szemben ugyancsak bizalmatlan bírákból álló alkotmánybíróság jóváhagyta a hadsereg korábbi döntéseit. De vajon mit lép most a testület, ha netán a hadsereg elfogadja az új helyzetet? Indít-e saját hatáskörben vizsgálatot Murszi több szakértő által is törvénytelennek tartott döntése ellen? Akár a kormányzást is megbénító, hosszas jogi vita kerekedhet, hiszen más vélemények szerint az elnöknek hivatalba lépése első napjától megvolt a lehetősége, hogy eltörölje a hadsereg határozatait, az Alkotmánybíróság pedig eleve nem illetékes az ügyben.

Murszi mindenesetre rácáfolt a róla kialakult képre. A Muszlim Testvériség tartalék jelöltjeként elnöknek választott, szürke politikusnak tartott államfő először óvatosan fogott hatalma megszilárdításához. Minap kinevezett kormányát teletűzdelte olyan technokratákkal, akik nem állnak a hadsereg befolyása alatt, és a több mint 30 miniszter közül csak hárman kaptak tárcát a mozgalmából. A hadvezetés leváltásával viszont sokkal határozottabban és jól időzítve lépett, hiszen nemcsak a Sínai-félsziget biztonságán ütött rést használta ki, de azt sem várta meg, hogy az időközben megindított hadművelettel a katonák kiküszöböljék a hírnevükön esett csorbát.

Hétvégi döntésével Murszi új alkotmányozó bizottságot is kinevezhet, újraélesztve azokat a hazai és külföldi félelmeket, hogy a Muszlim Testvériség túl nagy befolyást szerez nemcsak a politikában, de az új Egyiptom kialakításában is. Azt, hogy mit szól mindehhez a hadsereg, az USA és a szomszédos Izrael, egyelőre nem tudni. Washingtont váratlanul érték a fejlemények, és a The New York Times amerikai napilap által idézett kormánytisztviselők szerint az államfő és a hadsereg között folynak a háttértárgyalások arról, hogyan is osszák fel a hatalmat.

KERESZTES IMRE