Sokkoló japán gazdaságélénkítés

Olyan, mint a csodadiéta vagy az életmentő gyógyszer – sokan szkeptikusak, de kevesen szeretnék, hogy ne működjön. Így jellemezte a Reuters hírügynökség Abe Sinzo japán kormányfő gazdaságélénkítő csomagját, amelynek célja, hogy két évtizednyi stagnálás után fenntartható növekedési pályára állítsa a világ harmadik legnagyobb gazdaságát, kezelhetővé tegye a GDP kétszeresére rúgó adósságát és megoldja a lakosság elöregedéséből adódó gondokat. A medicina a hatalmas pénzpumpa, a közkiadások növelése és a versenyképességet javító liberális reformok elegyéből áll.

A legfontosabb cél, hogy megállítsák a deflációt, a fogyasztói árak másfél évtizedes csökkenését, ami a beruházások és a lakossági fogyasztás folyamatos elhalasztásához, azaz ördögi körként recesszióhoz vagy ahhoz közeli helyben topogáshoz vezet. A 2015-re elérni kívánt 2 százalékos infláció érdekében a Bank of Japan (BOJ) a minap a gazdaság méretéhez viszonyítva a világ eddigi legnagyobb pénzügyi lazítását jelentette be: kevesebb mint két év alatt 1,4 ezermilliárd dollárnak megfelelő összeget zúdít a gazdaságra államkötvények és egyéb eszközök vásárlása révén. A jen négyéves mélypontra gyengült a dollárral szemben, ostromolva a lélektanilag fontos 100-as árfolyamszintet. Kuroda Haruhiko BOJ-kormányzó azt reméli, hogy a pénzbőséggel és a jen gyengítésével beruházásokra ösztönözheti a vállalatokat.

Az igazi kérdés, hogy a gazdaságélénkítő program másik pilléreként januárban bejelentett 116 milliárd dolláros beruházásösztönzés után milyen szerkezeti reformokra szánja el magát Abe Sinzo. A kormány meddig megy el a növekedést serkentő szektorok támogatásában, a versenyképességet rontó gátak lebontásában. Liberalizálja-e az egészségügyet, és könnyebbé teszi-e a cégeknek dolgozóik elküldését? A terv szerint szétválasztanák az energiatermelést és -elosztást, hogy megtörjék a regionális monopóliumokat, és versenyhelyzetet teremtsenek. Az is a nyáron dől el, hogy a kormányfő komolyan gondolja-e a fogyasztási adó 10 százalékra duplázását jövő áprilistól.

Az eredmény a visszájára is fordulhat, és sok múlik a pszichológián. A jen túlzott gyengülésével az import a gazdaságot károsító mértékben drágulhat, miközben februárban a nyolcadik egymást követő hónapban mért kereskedelmi deficit a leghosszabb az utóbbi három évtizedben. Ráadásul Japán ázsiai partnerei szerint a jen gyengítése rontja az ő versenyképességüket, megint erősítve a félelmeket az árfolyamháborútól. Az igazi kérdés, hogy a japánok valóban hisznek-e az áremelkedésben, illetve az infláció nem indul-e be előbb, mint a bérek emelkedése a várt növekedésből, ami megint csak megtakarításra, semmint fogyasztásra sarkall. A BOJ friss felmérése alapján nőtt az inflációban hívők száma, de csak a tizedük véli úgy, hogy fizetésük lépést tart majd a drágulással. A versenyképesség javulása nélküli fogyasztásnövekedésnek is megvan a maga veszélye, egyelőre azonban a legutóbbi, februári adatok szerint a kiskereskedelem még mindig 2,3 százalékkal apadt.