Szocialista poszt

Kapitalizmus vagy szocializmus, élet vagy halál – ekként aposztrofálta a választás tétjét a 29 milliós Venezuelában a két elnökjelölt. A várakozásokkal ellentétben rendkívül szoros lett az eredmény, mindössze 1,5 százalékponttal, 300 ezer vokssal kapott többet az eddigi ügyvezető elnök, Nicolás Maduro. Ellenfele, az ellenzéki Henrique Capriles lapzártánkkor még nem ismerte el a vereségét, a szavazatok újraszámlálását követelte, mivel állítása szerint 3200 szabálytalanságot észleltek a választás során. Mégis valószínűnek tűnik, hogy az 50 éves egykori beatzenész és buszsofőr Maduro, a Chávez által kinevezett politikai utód lesz az elnök. Országszerte hirdették plakátokon, hogy a rá adott szavazat egyet jelent a néhai Chávez támogatásával. Szoros győzelmét erősíthette a gyász kegyelmi időszaka, valamint az is, hogy jelentős kampányfelületeket kapott az állami sajtóban. Szimpatizánsai műbajuszt ragasztottak magukra, utalva ezzel Maduro arcszőrzetére, de erős emberek sora, mint például Rafael Ramírez, az állami olajvállalat vezetője (PDVSA) is őt támogatta. Az egyik honlap szerint Maduro az elnök halála óta nyolcezerszer mondta ki egykori mentora nevét, és például arról mesélt hallgatóságának, hogy Chávez madár alakban jelent meg előtte, megtett három kört, miközben áldást énekelt neki.

Maduro a vasárnapi voksolást a „feltámadás napjának” nevezte. De talán jobb szó rá a folytonosság, hiszen minden jel arra utal, hogy nem ér véget a 14 éves chávezi korszak gazdaságpolitikája és az azt jellemző társadalmi megosztottság.

Az ország infrastruktúrája katasztrofális állapotban van, gyakoriak az áramkimaradások. Előbbi a GDP 12 százalékát és az export 95 százalékát adó olajkitermelésen látszik meg a leginkább. A napi 2,5 millió hordós kitermelés a negyedével kevesebb a 2006-os, már szintén nem magas értéknél, és elmaradott a finomítási technológia is. Az ország egyetlen terméktől függését Cháveznek sem sikerült csökkentenie, igaz, nem is nagyon törekedett rá. Politikáját, így a térség más országainak támogatását vagy szegénységellenes programjait a kormányzása alatt a nemzetközi piacon a tízszeresére emelkedett olajárra alapozta.

Maduro maga is azzal kampányolt, hogy 45 százalékkal növelné a minimálbért, jóllehet az év végére az infláció átlépheti a 30 százalékot. A pénzromlást tovább fűti, hogy a nemzeti fizetőeszközt, a bolívárt nemrég 32 százalékkal leértékelték az amerikai dollárhoz képest. Mivel sokan biztonságban akarják tudni megtakarításaikat, tömegesen váltják dollárra a pénzüket, akár rosszabb árfolyamon is. 2003 óta szigorították a valutával kapcsolatos tranzakciókat, így külföldre utazás előtt csak a CADIVI állami szervezetnél lehet előre meghatározott mennyiséget átváltani. A bajokat tetézi, hogy sok cég nem jut kellő mennyiségű kemény valutához, a hazai termelés sokszor emiatt is akadozik. Húszszázalékosra teszik a hiányt alapvető élelmiszerekből (cukor, liszt, étolaj), várólistákat vezetnek háztartási gépekre, a közösségi oldalakon pedig olyan fórumok indultak, amelyek autóalkatrészeket, gyógyszereket segítenek beszerezni. A nem hatékony államigazgatás jele, hogy a költségvetési deficit 17 százalék, 2,5 millió a közalkalmazottak száma (a teljes lakosság közel egytizede). Több mint ezer vállalatot államosítottak az utóbbi másfél évtizedben, érthető, hogy nem túl nagy a befektetői bizalom – a negyedével csökkentek a GDP-hez mérve a befektetések. Súlyos probléma a korrupció, egyre nagyobb méreteket ölt a bűnözés, elégtelen a közbiztonság. Évente 21 700 gyilkosság történik, ami több, mint egyes háborús zónákban. Gyakoriak továbbá a váltságdíjakért elkövetett emberrablások is, a hétvégén például az egyik neves humoristát rabolták el néhány órára. Igaz, az úgynevezett Gini-együttható alapján Kanada után Venezuelában a legkisebb a különbség a gazdagok és a szegények között, s másfélszer annyian járnak középiskolába, mint Chávez hatalomra kerülése előtt.

Az ellenzéknek egyetlen reménye, hogy a következő, 2019-ben esedékes elnökválasztásra képes lesz felépíteni győzelemesélyes kihívót. A mostani kiélezett eredmény alapján nagyobb az esélye az egységesebb ellenzéki platform létrehozásának, és hogy túllépjenek a puszta Chávez-ellenességen. Maduro ugyanakkor gesztusokat lesz kénytelen tenni az ellenzéknek, hiszen a szoros eredmény a chávezi évekkel szembeni társadalmi elégedetlenséget is jelzi. Chávez hagyatéka eközben egyre inkább kezd Che Guevaráéhoz hasonlítani: mind több portéka jelenik meg arcképével, a korábbi elnöki palotát, a Miraflorest pedig Maduro döntése alapján Chávez Múzeummá alakítják át.

GÁL KRISZTIÁN