Nem járt messze az igazságtól Barack Obama, amikor a múlt héten Mexikóvárosban kijelentette, hogy nem állna ott a hallgatósága előtt amerikai elnökként országa spanyol ajkú lakosságának, így sok mexikói gyökerű állampolgárának az erős támogatása nélkül. Tavalyi újraválasztásában meghatározó szerepet játszott ugyanis, hogy az USA legnépesebb kisebbségévé gyarapodott hispán származásúak nagy számban rá szavaztak. De nem ezért szeretné új alapokra helyezni Washington és Mexikó, tágabb értelemben pedig az USA és Latin-Amerika kapcsolatát, hanem mert az USA exportjának már 40 százaléka talál piacra a kontinens Mexikóval kezdődő és a Tűzföldig tartó déli fertályán. És azért sem ártott barátságos hangot megütnie, mert külügyminisztere, John Kerry néhány nappal korábban nem túl diplomatikus megfogalmazással az USA „hátsó udvaraként” jellemezte Latin-Amerikát, ami rossz emlékeket idézett fel az ott élőkben.
Negyedszer, de újraválasztása óta először járt Obama Mexikóban, ahol új helyzettel szembesült. A tavaly decemberben beiktatott Enrique Pena Nieto elnök révén 12 évi ellenzéki lét után visszatért a hatalomba a Mexikót a XX. század nagy részében vezető Intézményes Forradalmi Párt (PRI), és ez rögtön stratégiaváltást jelentett. Elsősorban azt, hogy Nieto, szakítva elődje, Felipe Calderón politikájával, fel akar hagyni azzal, hogy a hadsereg bevetésével üldözi a drogkartelleket. A kábítószer-csempészet elleni küzdelem militarizálása háborús övezetté változtatta ugyanis az ország egy részét, hat év alatt 60 ezer halálos áldozattal járt – az eltűntek számát 20-25 ezerre becsülik –, Mexikó maradt viszont az USA legfontosabb marihuána- és metamfetaminszállítója, és a délről érkező kokain első számú tranzitútvonala.
Pena Nieto visszafogja az együttműködést is az amerikaiakkal, és míg Calderón maga ellenőrizte a drogháborút, az új felállás szerint a feladatot a belügyminisztérium látja el. Várható, hogy szűkül az amerikaiak mozgástere is, ami Calderón alatt alaposan kiszélesedett. Az USA Kábítószer-ellenes Hivatala (DEA) és Központi Hírszerző Ügynöksége (CIA) közvetlenül, főleg hírszerzéssel, elektronikus követéssel, a terepen segítette a mexikói bűnüldözőket, a levegőben pedig fegyvertelen robotrepülőgépek és műholdak kutatták a drogbárók nyomát. Pena Nieto ehelyett nyugalmat akar a csatatérré vált utcákon – az amerikaiak attól tartanak, ez informális tűzszünetet jelenthet a kartellekkel –, és a konjunktúra pörgetésére, s azon keresztül az életszínvonal javítására helyezi a hangsúlyt. Mexikó ugyanis 2009 óta az USA gazdasági növekedési ütemének a duplájára képes, és az új kormány, ha óvatosan is, de nekilátott megnyirbálni a több szektort gúzsba kötő monopóliumok előjogait.
A gazdasági kapcsolatok fontosságát hangsúlyozta Mexikóvárosban Obama is, nem elfeledkezve a határok biztonságáról sem. Az amerikai érdekek képviselete mellett – Mexikó Kanada után az USA második legnagyobb exportpiaca, az USA-ban pedig Mexikó kivitelének négyötöde talál gazdára – az elnök belpolitikai szempontokat is követ. Míg első négy évének politikai öröksége az egészségügyi reform, második periódusáé az illegális bevándorlók helyzetének rendezése lehet. Az USA-ban 11 millióan tartózkodnak engedély nélkül, és a demokrata Obama megnyitná előttük az állampolgársághoz vezető utat. A washingtoni képviselőházban többségben lévő republikánusok viszont csak akkor hajlandók az ügyben bármiféle kompromisszumra, ha biztonságban tudják a határokat. Mivel az illegális bevándorlók közül 6 millió mexikói, Obamának érdeke a konjunktúra segítése a déli szomszédnál. A gazdasági helyzet javulásának, valamint a szigorúbb határőrizetnek és az amerikai recessziónak tulajdonítják, hogy – a Pew Research Center kutatóintézet adatai szerint – 2005–2010 között a nettó mexikói migráció zéró volt, azaz annyian tértek haza, ahányan átszöktek.
A még három éve is a drogellenes háború prioritását hirdető Obama a gazdasági együttműködés fontosságát hangsúlyozta útja második állomásán, San Joséban, Costa Rica fővárosában is, ahol Belize, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Panama és Salvador állam- és kormányfőivel is találkozott. Felvetette például, hogy a közép-amerikai országok energiaéhségének csillapítására az USA cseppfolyósított formában szállíthatna a nagy mennyiségben kitermelt palagázkincséből, amiből egyre több érkezik csővezetéken Mexikóba is. Ehhez az kell, hogy a washingtoni kongresszus felmentést adjon azon szabály alól, hogy az USA saját nyersolajából és földgázából csak olyan országnak adhat el, amelyhez szabadkereskedelmi megállapodás fűzi.
Mivel Costa Rica 1949-ben megszüntette a hadseregét, megerősített amerikai biztonsági erők védték Obamát, aki a tárgyalásain azzal is számot vethetett, hogy a 4,3 milliós ország a béke szigete a közép-amerikai régióban, amely attól szenved, hogy a mexikói drogellenes háború miatt a kábítószer-kereskedelem szervezése és a vele járó erőszak délebbre, hozzájuk költözött. Guatemala, Honduras és Salvador a térség legveszélyesebb helyévé vált, a 8 milliós Hondurasban például tavaly 7200 embert öltek meg – ez a világ legmagasabb gyilkossági rátáját jelenti –, és zömük halála a kábítószerhez kapcsolódik. Obama elismerte, hogy kormánya hiába költött 30 milliárd dollárt az USA drogkeresletének mérséklésére, az vajmi kevéssé sikerült, és Washington a Mexikóból kivont erőforrásai egy részét – pénzt és ügynököket – az új kábítószer-ellenes hadszíntérre, Közép-Amerikába csoportosítja át.
