A harmadik nemként Pakisztánban 2009-ben elismert transzszexuálisok képviseletében indul a szombati parlamenti választáson Szanam Fakír, aki nemcsak a lenézett és kinevetett közössége jogaiért, hanem a szegényekért és a korrupció ellen is küzd. Ugyancsak szokatlan szereplő a politika színpadán Badam Zari, aki a pakisztáni törvények felett álló, félautonóm pastu törzsi terület első női jelöltjeként méreti meg magát, írástudatlanként az oktatás javítását tűzve zászlajára. Bár valószínű, hogy egyikük sem jut mandátumhoz, részvételük a kampányban ráirányítja a figyelmet a 180 milliós ország számkivetettjeire, a különféle hátrányos helyzetű csoportokra, a feudális körülmények között élő napszámosokra, a kisebbségekre és nem utolsósorban a nőkre. Jelenlétük bátor kiállás, hiszen a Pakisztáni Talibán és egyéb szélsőséges csoportok a maguk erőszakos módján korteskednek.
A légkör szó szerint robbanékony, a szavazáshoz közeledve szinte nem múlik el nap, hogy ne követnének el merényletet a liberális, demokratikus pártok ellen. Csak áprilisban többtucatnyi áldozata volt a 22 bombatámadásnak vagy lövöldözésnek. „Figyelmeztettük az embereket, hogy ne vegyenek részt a célpontként megnevezett világi pártok politikai gyűlésein, mert azok az iszlám és a mi ellenségeink” – mondta a HVG-nek Ihszanullah Ihszan, a pakisztáni tálibok szóvivője.
A feszültséggel teli várakozást fokozza, hogy Pakisztán 66 éves történetében – melynek java részében a katonák irányítottak – először fordul elő, hogy a leköszönő polgári kabinet kitöltötte ötéves ciklusát, és „békés” körülmények között adhatja át a hatalmat egy másiknak. Az Indiából 1947-ben különvált országban ugyanakkor soha nem volt ennyire megjósolhatatlan a választás kimenetele. Az szinte biztos, hogy az iszlámábádi központi kormány koalíciós lesz, és a négy tartományban a győztes erőknek is a helyi politikai csoportokkal kell majd összeállniuk. Kérdés, elég stabil kormány jön-e létre ahhoz, hogy végrehajtsa az égetően szükséges reformokat, visszaszorítsa a korrupciót és a terrorizmust.
A távozó kormány legfőbb erejének, az ország politikai életében eddig meghatározó Pakisztáni Néppártnak a szereplése gyengének tűnik. Vezetője, Aszif Ali Zardari elnök pártszínekben nem kampányolhatott, a volt és a jelenlegi kormányfő pedig – bírósági eltiltások miatt – nem vagy csak korlátozottan vehetett részt a választási hadjáratban. A Bhutto család politikai mozgalma ezért aztán kétségbeesetten húzta elő a kalapból a 2007-ben meggyilkolt Benazir Bhutto (Zardari felesége) volt kormányfő 24 éves fiát, a dinasztia legújabb reménységét.
Csakhogy Bilaval Bhutto Zardari nemcsak tapasztalatlan, hiszen szinte rögtön az oxfordi diploma megszerzése után csöppent a kampányba, az országszerte beszélt urdu nyelvvel is gondjai vannak. Máris életveszélyes fenyegetéseket kapott, amelyeket komolyan kell vennie, hiszen nemcsak anyja halálának körülményei nem tisztázódtak, de a kivizsgálással megbízott ügyészt a múlt pénteken az autójában lelőtték.
A kormányfői szék várományosaként emlegetik az ország másik meghatározó erejének, a Pakisztáni Muszlim Liga–Navaznak a vezérét, Navaz Sarif egykori kormányfőt. Amennyiben a régi politikai logika működik, és a szavazók főként a klánok és törzsek iránti kötődések alapján voksolnak, akkor a konzervatív, vallásos Sarif harmadszor is miniszterelnök lehet. Könnyen előfordulhat azonban, hogy új helyzet alakul ki, hiszen 40 millió első választó van, ami a regisztráltak közel fele. Továbbá 35 millió álszavazót töröltek, mert a névjegyzékek digitalizálásakor kiderült, nem is léteztek, ami persze felveti a kérdést: kik és mire használták ezeket a neveket a korábbi választásokkor.
Pakisztán lakossága az egyik legfiatalabb a világon, a népesség 65 százaléka 18–35 év közötti. Őket célozza meg kampányával a 60 éves Imran Khan egykori krikettsztár. A politikában eltöltött 17 évnyi vegetálás után most esélyesként feltűnt, lendületes Khan formációja, a Pakisztáni Mozgalom az Igazságért jelöltjeinek 90 százaléka új, parlamenti mandátummal még nem rendelkező, fiatal politikus – mutatott rá Amir Matín politikai elemző. Khan elsősorban a nők voksaira számíthat, akik közül sokan még mindig a jóképű, elvált szívtiprónak tekintik, de népszerű a városi fiatalság körében is. Kérdés, tud-e nyitni a vidéki lakosság felé, és el tudja-e csábítani a Bhutto-pártból kiábrándult szavazókat. Az országos megméretés a legnépesebb Pandzsáb tartományban dőlhet el, és azon múlik, hogy a közhangulat a hagyományos pártok ellen fordul-e, és olyan valakit választanak-e meg, aki nem tartozik a szorosan vett politikai elithez.
A külpolitika a korábbi választásokhoz képest is nagyobb hangsúlyt kapott a kampányban. A távozó kormány ugyanis megtépázott népszerűsége növelésére az USA érdekeit sértő lépéseket tett. Megállapodást kötött az iráni–pakisztáni gázvezeték építéséről, és egy kínai vállalatnak adta át a stratégiai jelentőségű Gvadar kikötő működtetését és fejlesztését. Az USA neheztelésével azonban már az új kormánynak kell majd szembenéznie. Sem Navaz, sem Khan nem túl lelkes, hogy Pakisztán az USA szövetségese a terror elleni harcban, és ellenzik a pakisztáni szuverenitást sértő, robotrepülőkkel a szélsőségesek ellen végrehajtott támadásokat is.
TAHIR ALI / ISZLÁMÁBÁD
