Titkos megbeszélések, félreeső helyszín, inkognitóban érkezett diplomaták, szervizlift használata – szinte minden eszközt bevetettek az amerikai és az iráni delegációk, hogy a lehető legnagyobb nyugalomban dolgozhassák ki a hétvégén aláírt megállapodást. Bár a hivatalos tárgyalások Hasszán Rohani mérsékelt iráni elnök júniusi megválasztása óta zajlottak, kiderült, hogy Washington és Teherán már márciusban megkezdte a titkos érintkezéseket. Mégpedig Ománban, a nemzetközi diplomáciától távol eső, öbölbeli országban, ahová az amerikai szakértők katonai géppel érkeztek. Ezt John Kerry már az amerikai szenátus külügyi bizottságának elnökeként szorgalmazta, mielőtt Hillary Clinton utódjaként február 1-jén átvette a külügyi tárcát.
Iráni részről a közeledés motorja Ali Akbar Szalehi külügyminiszter volt, aki az előző, ultrakonzervatív elnök, Mahmúd Ahmadinedzsád alatt háromoldalas, kézzel írt levélben győzködte Ali Khamenei legfőbb vallási vezetőt a tárgyalásra. Nem kis kockázatot vállalt, de Khamenei a kezdeményezés mellett döntött, Rohani pedig az iráni nukleáris ügynökség élére nevezte ki Szalehit. Aztán New Yorkban az ENSZ-ben sor került Kerry és iráni kollégája, Mohamed Zarif találkozójára, majd Barack Obama amerikai elnök és Rohani telefonbeszélgetésére. A tárgyalások Genfbe helyeződtek át, ahol az ománi megbeszéléseken részt vett amerikai szakértők nevét kihagyták a hivatalos küldöttség listájáról. Úgy tűnik, a titkolózás meghozta az eredményt, és a genfi Intercontinental Hotel konferenciatermében létrejött az alku. A küldöttségeket már csak az zavarta, hogy egy jótékonysági bál miatt erőteljes sörszag terjengett a hallban.