„Kétmillió nem Ukrajna EU-tagságára. Megmutattuk, hogy van véleményünk!” Idáig jutott a szomorú emojit meg a mindenkire gonoszul vigyorgó zsidó bácsit ábrázoló plakátoktól a Fidesz 2025 második felére. Legújabban ezek a plakátok tűnnek fel az utcák mentén. Már amennyiben feltűnnek, mert olyan semmitmondóak, hogy az ember csak néz, mi történt Európa Erős Emberével, a Magyar Basával, az Utcai Harcossal, hogy újabban csak ennyire futja.
Van véleményünk! Nagyszerű hír! Megérte minden erre kiadott milliárd forint közpénz az én meg a te zsebedből, hogy megtudjuk: van véleményünk!
Újdonság ez mindenkinek, aki eddig nem ismerte a fárasztóan közhelyes szentenciát a vélemény és a segglyuk kapcsolatáról: mindenkinek van mindkettő, mégis jobb, ha az ember nem dörgöli a másik orra alá kéretlenül egyiket sem.
Szóval az egész Voks 2025 nevű marhaság, amire ráment pár hónapja az országnak, ennyire volt jó. Hónapok óta ez a kormány és legszélesebb értelemben vett köreinek mondanivalója: muszáj szavazni arról, hogy mennyire utáljuk Ukrajnát mi, magyarok. Még azokat a jobboldalra elcsábítható celebecskéket is aktivizálták, akikről eddig a kutya se hallott. Ők is biztattak, muszáj szavaznunk arról, hogy ami az épp elnyomó háború ellen hadakozó Ukrajnának esetleg egy kicsit is jó, az nekünk rossz. Nemzeti sorskérdés ez, fontossága felmérhetetlen, ezen múlik a holnapunk és pláne a holnapután.
Akarja-e ön, hogy ukrán gengszterek megjelenjenek a nyolcadik emeleti panellakásában, és kirámolják a tévét meg a gyerek számítógépét? Ugye, hogy nem?