Dercsényi Dávid
Dercsényi Dávid
Tetszett a cikk?

Vajon az amerikai közeledés újabb szög lesz-e a szocializmus koporsójában, vagy életmentő infúziónak bizonyul az agonizáló rendszernek? Az biztos, Kuba gazdasága 50-60 éve alig jut tőkéhez, lényegében újjá kéne építeni az országot, és ez sok amerikai befektetőnek is kecsegtető lehetőség.

Aligha lehet eltúlozni az amerikai-kubai viszonyban beállt változások jelentőségét, a történelmi jelző is a legkevesebb – egy olyan ország közeledhet ismét a legnagyobb ellenségéhez, amely ikonikus vezére, Fidel Castro rendre a "Haza vagy halál!" jelmondattal zárta beszédeit. Barack Obama szerdán bejelentette, hogy elnöki ciklusa végére, 2017-ig szeretné felszámolni az amerikai embargót, és normalizálni a diplomáciai viszonyt (külképviselet nyitása, Kubát levennék a terrorista országok listájáról). A két ország kölcsönösen szabadon enged kémeket, politikai foglyokat.

Obama segítő kezet nyújt?
©

Obama ezzel jelentősen megosztotta az amerikai politikai életet, republikánus és demokrata politikusok vegyesen bírálják, vagy épp támogatják az elképzelést, örömmel fogadja a közeledést azonban a szigetországban amúgy egyre jelentősebb gazdasági szereplő, Kína. A Washington Post szerkesztőségi cikke szerint bár Kuba elvileg ígéretet tett 53 politikai fogoly szabadon bocsátására, és az internet szabadabb használatára, ezek évek óta terítéken vannak, mégsem történik semmi. Így lehet, hogy az Obama-lépés csak az államkommunista rendszer továbbélését fogja segíteni a növekvő bevételek által.

Újjáépítésre vár Kuba

Dömény Zsuzsa Latin-Amerika-szakértő, Kuba jó ismerője segít eligazodni az eseményekben és kontextusba helyezni őket. A mostani amerikai lépés már régóta a levegőben volt, folyamatosak voltak a megelőző tárgyalások; egyfelől jól jön ez a siker Obamának, aki megtépázott arculatán próbál javítani, másfelől jelentős geopolitikai lépés is, a térségben 15-20 éve nem volt ilyen közeledési kísérlet. Jól jön a számtalan konfliktusban álló USA-nak is, hogy Kuba és Venezuela közül az egyik térségi ellenlábasával rendezheti a viszonyait.

Az USA belpolitikailag megosztott a kérdésben, a többmilliós kubai emigránsok vezette Miami Ultrák politikai csoportja ellenzi a fokozatos közeledést, ők a castrói állam teljes megsemmisülését és leszámolást, a totális újrakezdést támogatnák, míg befolyásos és gazdag egykori kubai vállalkozók a fennálló rendszer regnálása mellett is szívesen visszatérnének Kubába, ha tehetnék. És ez az igény erősebb lehet, elvégre Kuba romokban hever, hisz a kommunista állam kiépülése, 1962 óta embargó tilt szinte minden kereskedelmi tevékenységet, vagy nehezíti meg ezeket nagyon (bár az idők folyamán fokozatosan enyhült az embargós szorítás).

Kubában 50-60 éve alig épültek új épületek, otthonok, ami miatt irtózatos lakásínség van, az infrastruktúra romokban, folyamatosak a villany-, gáz-, vízhálózat zavarai. A kubai ipar fejletlen (1958 előtt is az volt), de a mezőgazdaság sincs jó állapotban, az átlagjövedelem 25 dollár, és a bányászat és turizmus kivételével lényegében az egész országot újjá kéne építeni – kéne a működő tőke, mint egy falat kenyér. Ezért is nyomhat Obamának többet a latban a beruházáspárti gazdasági szereplők lobbija, mint akár pártbéli ellenzékének és a republikánusok kritikája – ez a 12 milliós ország sokkal vonzóbb az öt-hat évtizede elmaradó fejlesztések miatt.

50-60 éve nem újítottak meg semmit
©

A gazdasági helyzet rossz, mondja Dömény, nem tudni, a szintén gondokkal küzdő Venezuela mennyire tudja betartani a Kubának nemzetközi szerződésekben foglalt olajszállítási kötelezettségeit (elméletileg napi 98 ezer hordó olajat szállítanak, ami a 2/3-át fedezi az ország 150 ezer hordós napi igényének, a maradékot máshonnét kell beszerezni). Kuba kénytelen az USA-ból készpénzért vásárolni bizonyos, embargós tiltás alá nem tartozó árucikkeket (élelmiszer, gyógyszer).

Vannak változások is azonban, a külföldi vegyesvállalatok rengeteg tőkét és tudást hoztak az országba, illetve nagy a tülekedés, sok-sok multinacionális cég próbálja megvetni a lábát Kubában. Például Havannában épületeket újítanak fel ingyen, gesztusként, hogy egy gazdasági nyitás esetén jobb helyzetbe kerüljenek. Az amerikai törvényi változás lassan lebontja azokat a büntetőintézkedéseket, amelyek értelmében tilos volt Kubával kereskedni, tőkét befektetni.

A nyitásban érdekeltek és ellenérdekeltek

Mindezek mellett még sincs polgárháborús hangulat, az emberek szeretik és tisztelik a Castro-rezsimet, -fivéreket, akik egészen érdekes módon kapcsolódtak össze az erős és pozitív kubai patriotizmussal. A pénztelenség nem jelent automatikusan nyomort, mert ingyenes számos szolgáltatás és áru, és az amúgy jegyre kapható árukat is be lehet többnyire szerezni pénzért, olcsón. Így bár sokan tekintenek pozitívan egy szabadabb piaci állapotra, ahol nagyobb az árubőség, a választék, sokan rosszul járnának vele, mert az árak várható növekedését nem tudnák követni. Létezik egy tehetős kubai elit, amely nem a pártelithez köthető, inkább kubai-külföldi vegyesvállatokhoz, ők dollárban kapják a fizetésüket. S nyilván örülnének a nyitásnak, mert, bár dollárboltokban sok minden olyan termékhez hozzájutnak, amihez kubai pesóért nem lehet, de bizonyos alapvető élelmiszerekhez (tej, tojás, cukor) ők sem. Ám ez a réteg lesz egy majdani nyitás győztese, mert ők a külföldi partnerektől eltanulhattak bizonyos menedzsment ismereteket.

A nyitás fokozatosan, több éven keresztül mehetne végbe, és jól jönne az óvatos reformokban bízó, de eredményeket eddig felmutatni nem tudó Raúl Castrónak is. A közvetítésben kiemelt szerepet kapott Ferenc pápa, akinek latin-amerikai elkötelezettsége és érzékenysége fontosabb lehetett, mint a kubaiak vallásossága. Bár az ország lakóinak 85%-a katolikus, Dömény szerint nem érezhető olyan fokú vallásosság, mint a térség más országaiban, és ez korábban is így volt, nem a Castro-rendszer alakította így.

Atomháborús fenyegetéstől a kubai modell csődjéig

1961-ben jelentős amerikai légi segítséggel a Disznó-öbölbe még 1400 Castro-ellenes kubai próbált meg partra szállni, 1962-ben pedig a kubai rakétaválság (amerikai kémrepülők szovjet rakétakilövő állásokat fedeztek fel) idején világunk a mai napig a lehető legközelebb került egy atomháborúhoz, de végül Kennedy és Hruscsov kompromisszumos megállapodást kötött. Később konszolidálódott a helyzet, de Fidel Castro átlag négyórás beszédeiben továbbra is Amerika volt a Sátán.

Kuba támogatta a szocialista forradalmakat Afrikában, támogatott olyan terroristákat, mint Carlos, akinek egykor Magyarországon volt székhelye. Gazdasága lassan a csőd szélére került, mivel az USA 1962 októberétől embargót rendelt el, amit a Szovjetunió próbált meg ellensúlyozni. 1972-ben lazult az amerikai embargó szorítása, 1978-tól pedig az USA-ba menekült kubaiak megkezdhették a családegyesítést. A Szovjetunió csődje, majd 1991-es összeomlása után Kubát is elérte a csőd, egyre több menekült próbálta meg az Amerikába vezető 145 km-es távolságot valahogy megtenni – illetve maga Kuba is revolverezte az USA-t a menekültáradattal való fenyegetéssel. Az amerikai kubai emigránsok sokáig csak évente egyszer látogathattak haza, és csak 1200 dollárt küldhettek haza, ezt a rendelkezést az USA 2009-ben oldotta fel.

Ünneplők Kubában
©

A szocializmus világméretű összeomlása a 90-es évek elején nem terjedt ki Kubára, Castro megtartotta hatalmát, engedményeket téve népének: megengedte deviza birtoklását, tovább nyitott a külföldi tőke felé, és eltűrte a magánvállalkozásokat. Kuba 2008-ban további óvatos gazdasági reformokba kezdett, miután (ideiglenesen 2006-ban, véglegesen 2008-ban) Fidel Castro az utolsó politikai posztjáról is visszalépett, és öccse, Raul Castro vette át a gyakorlati hatalmat – ő lett az államtanács és a minisztertanács elnöke, majd a Kubai Kommunista Párt elnöke is. Raúl Castro 1997-es kínai útja óta vallja, hogy gazdasági reformokra van szükség, amit Fidel eleinte elutasított, mondván, ő nem lesz a kubai Gorbacsov, de 2010-ben maga is úgy nyilatkozott a The Atlantic újságírójának: a kubai modell nem működőképes.

2010-ben a kubai egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritáson számolva nagyjából a magyar érték fele, 10 ezer dollár volt, az ország 85%-a római katolikus, az 1000 főre jutó kórházi ágyak száma 5,1 (Magyarország: 7,2; USA: 3; EU-s átlag: 5,5). 2008 óta kapható mobiltelefon Kubában, igaz, a havi 25 dolláros átlagfizetés tükrében megfizethetetlen, 65 dollárba került a legolcsóbb készülék is, azaz bőven a luxuskategóriába esett. 2014 januárjától pedig új autót is vásárolhatnak a kubaiak, amire utoljára 1958-ban volt lehetőségük, azóta a kubai lehet a világ legelöregedettebb (és legromantikusabb) autóparkja.

Obama pálfordulásai

Obama 2008 óta emberi jogi szempontok alapján határozza meg a Kuba-politikáját: demokratikus reformokhoz és politikai foglyok szabadon bocsátásához köti az amerikai álláspont és politika változását. 2009-ben Obama olyan törvényeket fogadtatott el, amelyek pénzforgalmi és utazási könnyítéseket tettek lehetővé Kubával kapcsolatban. 2009-ben úgy vélte, további reformokat lehet elérni az embargóval, bár 2004-ben még ennek ellenkezőjét vallotta, úgy is mint az embargót nem kell fenntartani, mert nem lehet elérni vele Castro megbuktatását és a politikai változásokat – ehhez a gondolathoz tért most vissza Obama. Megoldatlan ügye még Kubának a Guantanamói-öböl sorsa, amit a vezetés visszakövetel az USA-tól.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!