Jelentés a frontról

Többször előfordult, hogy ukrán katonák inkább öngyilkosságot követtek el, de nem akartak a szakadárok fogságába esni. Volt olyan eset is, hogy a tankban ülők, miután az ellenség szétlőtte a harckocsi optikáját, így a bent lévők gyakorlatilag megvakultak, az utolsó gránáttal felrobbantották magukat – mondta a HVG-nek Oleh Kucen, a Szvoboda nevű nacionalista ukrán párt egyik vezetője, aki maga is nemegyszer megfordult az ostrom alatt lévő kelet-ukrajnai Szlovjanszkban.

– Voltaképpen ki harcol ki ellen?

– Ez nem polgárháború. Oroszország katonai intervenciót hajt végre Ukrajna ellen, a harcokban rengeteg zsoldos vesz részt. A médiában is hasonló a helyzet: Kelet-Ukrajnában nem foghatók az ukrán tévécsatornák, a propaganda által elvakított helyi lakosság attól fél, hogy jönnek a nyugat-ukrajnai fasiszták és gyilkosok.

– Igaz, hogy a helyiek támogatják a szakadárokat?

– Igen, még akkor is, ha ez a támogatás azért nem tömeges. A térség lakosai közül sokakat az 1930-as években, a több millió áldozatot követelő ukrajnai nagy éhínség után telepítettek be Oroszországból, így nem igazán eresztettek gyökeret. A szakadárok között nagyon sok a zsoldos: csecsenek, oszétok és más kaukázusiak, őket információink szerint részben a dollármilliárdokat elrabló volt ukrán államfő, Viktor Janukovics fizeti. Sok a szerb is, míg a mi oldalunkon inkább horvátok harcolnak.

– Mit akarhat Janukovics? Vissza aligha térhet.

– Janukovics a bizonytalan helyzet fenntartásában érdekelt. Nagyobb területre akarták kiterjeszteni a harcokat a szakadárok, de ez nem sikerült. A cél az volt, hogy a dél-ukrajnai területeket megszállva közvetlen kapcsolat jöjjön létre Ukrajna és Oroszország között, Janukovics és szövetségesei pedig tovább gazdagodtak volna, mert a kezükre jutott volna a nyersanyagokban gazdag térség.

– Milyen ez a háború? Állandóak az összecsapások, vagy csak fellángolnak a harcok egy-egy helyen?

– Most leginkább a határ térségében dúlnak a harcok, a cél a határ lezárása, s már csak két átkelőhely maradt a szakadárok kezén. Emellett vannak az olyan állandó ütközőzónák, mint Szlovjanszk vagy Kramatorszk, ahol gyakorlatilag egy pillanatra sincs csend. Éppen az érkezésem előtt csapódott be egy gránát a századomba, rögtön meg is halt három ember. Nagyon sok a polgári lakosság között elvegyülő orvlövész is, a szakadárok a partizánharc módszereire tanítják a helyieket. Bár az utóbbi 23 évben szisztematikusan leépítették a hadsereget, s a Krím elvesztése idején a katonaság alkalmatlan volt a hadviselésre, most gyorsan javul a helyzet. Az viszont még sok gondot okoz, hogy Janukovics két utolsó védelmi minisztere orosz állampolgár is volt, és nemcsak ők dolgoztak Moszkvának, hanem beszerveztek több magas rangú tisztet is. A mai napig is sokszor előfordul, hogy a vezérkarból kiszivárognak a tervek, s az ellenség hamarabb tudja, hol fogunk támadni, mint a mi katonáink. Ez a harci szellemet is rontja, hiszen sokkal nagyobb a veszélye annak, hogy csapdába esünk. A háborúnak ugyanakkor van egy másik oldala is: megerősödik az ukrán nemzet, és újjászületik a hadsereg is. S akárhogyan érjen is véget a mostani háború, létrejön a valódi ukrán állam, ami fenn is fog maradni, még ha átmenetileg kisebb lesz is a területe.

– Nagy az összevisszaság az ukrán oldalon is? Kik harcolnak a szakadárok ellen?

– Először is ott a hadsereg és a rendőrség, amelynek ugyancsak vannak különleges alakulatai. Aztán a Nemzeti Gárda, illetve több önkéntes csapat, például a Donbasz-, illetve az Ajdar- vagy Azov-zászlóalj. Korábban komoly gondot okozott, hogy nem volt semmiféle együttműködés, a különféle egységek nem is tudták, hol vannak a többiek. Gyakran előfordult, hogy akkor sem tudtunk segíteni, amikor tőlünk száz méterre tört ki lövöldözés.

– Van esély a katonai győzelemre?

– Ha most nem állunk meg, akkor pár héten belül a miénk lehet a győzelem. Tudomásul kell venni, hogy lesznek áldozatok. Ha megtorpanunk, akkor is lesz legalább ugyanennyi áldozat, de a válság tovább fog tartani.