Lendül az inga

Lesz-e Franciaországnak is „hazafias törvénye”? – az amerikai sajtóban ez volt a leggyakoribb kérdés, amit föltettek a párizsi Charlie Hebdo szatirikus hetilap karikaturistáinak és újságíróinak lemészárlását követően. Vagyis Párizs és tágabb értelemben Európa tanul-e a leckéből – fogalmaztak konzervatív tengerentúli körökben –, hogy a terrorveszély elhárítására a leghatékonyabb módszer az USA által a New York és Washington elleni 2001. szeptember 11-ei terrortámadás nyomán elfogadott Patriot Act, amely példa nélküli módon kiszélesítette az állami erőszakszervezetek titkos adatgyűjtési jogkörét, s egyenesen vezetett a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) mindent megfigyelő Nagy Testvérré válásához.

A liberális tábor a szabadságjogokat félti a pánikreakcióktól, míg a konzervatívok szerint hiba volt az NSA titkait leleplező – és Európa nagy részén hősként kezelt – Edward Snowden munkásságának köszönhetően szűkíteni a titkosszolgálatok mozgásterét, ami ront a terrorizmus elleni küzdelem hatékonyságán. Ez a vita az első Snowden-dokumentumok 2013. júniusi megjelenése óta folyik, ám Európában most vált elméleti diskurzusból a véres valóság dilemmájává. A jobbközép elődjüket a Nicolas Sarkozy volt államfő fémjelezte rendpártiságért is bíráló francia szocialisták a szigorítás mellett tették le a garast: Manuel Valls miniszterelnök a parlamentben elmondott beszédében – amit többször is felállva tapsoltak meg a képviselők – azt ígérte, a biztonsági erők minden jogi eszközt megkapnak arra, hogy felderítsék és elhárítsák a jövőbeni terrorveszélyt. A fogalmazása szerint kivételes helyzetre adott kivételes válaszok része lehet az internetes kommunikáció megfigyelése, a közösségi médiára tett bejegyzések monitorozása éppúgy, mint a rovott múltú szélsőségesek szoros ellenőrzése.

A gond csak az, hogy a francia szolgálatoknak elvileg már most is épp elég felhatalmazásuk van a vérengzés megakadályozásához, ám – mint a 2001-es tengerentúli terrortámadás esetében is – a ballépések, a hibás döntések és a nem megfelelő információáramlás esélyt sem adtak a mozaikok összerakására. A tavalyi év végén a katonai költségvetésbe csempészett jogszabály tág teret ad ugyanis az internetes kommunikáció valós idejű megfigyelésére – az indokok között pedig a terrorizmus elleni küzdelem mellett felsorolták a bűnüldözés igényeinek rugalmas megfogalmazását, valamint Franciaország tudományos és gazdasági potenciáljának védelmét is –, és jócskán lazítottak a bíróságok ellenőrzési szigorán is. Hiába voltak azonban – az amerikai társszervektől – információik arról, hogy Said Kouachi megjárta Jemen terroristakiképzőjét, bátyját, Chérifet pedig iszlamistaként hét éve elítélték, a fivérek az utóbbi időben nem keltettek feltűnést, ezért felhagytak a megfigyelésükkel. Ennek egyszerű oka volt: egy személy 24 órás követéséhez és kommunikációjának figyelemmel kíséréséhez 20 titkosszolgálati munkatársra van szükség, és akadtak fontosabbnak ítélt célpontok is. Franciaországba a becslések szerint már legalább kétszázan visszatértek ugyanis a szíriai és iraki dzsihádista hadszíntérről, ahol olyan katonai tapasztalatokat szereztek, amilyeneknek a jelek szerint a Kouachi fivérek sem voltak híján.

A Belgiumban két ember halálával végződött rajtaütés és a franciaországi letartóztatások azt mutatják, van félnivaló, különösen, hogy titkosszolgálati becslések szerint eddig ötezer EU-állampolgár vált dzsihádista harcossá, és a legtöbben Franciaországból és Nagy-Britanniából álltak be az Iszlám Állam seregébe. Az EU-s hatóságok még az ő mozgásukat is nehezen tudják követni, az Európai Parlamentben ugyanis léket kapott az a javaslat, hogy az unióban repülőgépre szálló, illetve oda érkező utasok adatait közös adatbázisban összesítsék, segítve a terrorizmussal gyanúsítottak kiszűrését – ahogy teszi az USA, amelynek légi tiltólistáján állítólag szerepeltek a Kouachi testvérek.

A párizsi mészárlás nyomán tanácskozó 11 EU-s belügyminiszter éppúgy sürgette az intézkedés elfogadását, mint Angela Merkel német kancellár. A berlini kormány törvényjavaslata szerint bűncselekmény lenne harctéri kiképzés céljából külföldre menni, és ennek megakadályozására az utazási okmányokat is elkobozhatnák. Az uniós miniszterek azt is szorgalmazták, hogy az internetszolgáltatók a kormányokkal együttműködve figyeljék és távolítsák el a világhálóra feltett, „gyűlöletet és terrort szító” tartalmat. David Cameron brit miniszterelnök még tovább ment, amikor azt ígérte, ha a májusi parlamenti választások után is hatalmon marad, kezdeményezni fogja, hogy a kommunikációt a titkosszolgálatok számára feltörhetetlenül titkosító szolgáltatások – mint a WhatsApp, vagy az üzenetet az elolvasás után törlő Snapchat – ne legyenek hozzáférhetőek Nagy-Britanniában. Ebben persze biztosan nem lesz a partnere jelenlegi liberális demokrata koalíciós társa, amely nemrég megtorpedózta azt a javaslatot, amely a titkosszolgálatnak, valamint az elektronikus hírszerzést végző GCHQ-nak hasonló lehallgatási lehetőségeket adott volna, mint amilyenekkel a nagyobb testvér NSA él.

A hétvégén Washingtonban járt Cameron, valamint a Snowdenben szimpla árulót látó titkosszolgálati vezetők az NSA-botrány nyomán a túlzónak tartott nemzetbiztonsági követelésekkel szemben a személyiségi és szabadságjogok mellé álló csúcstechnológiai cégeket is kárhoztatják azért, mert – ahogy fogalmaznak – a terror elleni küzdelemben időnként a sötétben kell tapogatózniuk. Különösen a kommunikációs központtá vált okostelefonok operációs rendszereinek együttesen 95 százalékát adó amerikai Apple és Google szálka a szemükben, amióta a két cég szoftverének új verziója feltörhetetlennek mondott titkosítást kínál a felhasználók számára. Az operációs rendszer megnyitásának ötletét nemcsak a szabadságjogok védelmezői tartják rossznak, hanem szakemberek is, akik úgy vélik, a kormány kérésére az okostelefonok és más kommunikációs eszközök rendszerén képzett hátsó ajtót kémek és bűnözők is felfedezhetik. A hozzáférést sürgető titkosszolgálati vezetők pedig követelésük igazolására megszólalásaikban rutinszerűen idézik fel egy párizsihoz hasonló terrorakció vagy egy pedofil által elrabolt gyerek nyomtalan eltűnésének rémképét.

NAGY GÁBOR