Több százezer tonna fekete por zúdulhat ránk: az akkugyártásban erre még egyáltalán nem vagyunk felkészülve
Az elektromos járművek terjedésével az akkumulátorgyárak már bevették Európát, de sürgősen gondoskodni kell az akkuhulladék feldolgozásáról is. A becslések nagyon rövid időn belül mennyiségi ugrást jósolnak, de a hulladék legértékesebb részének kezelését végző üzemekre csak tervek vannak a kontinensen. Itthon sem jobb a helyzet.
Az akkugyárak Magyarország hathatós segítségével is intenzíven szaporodnak már az Európai Unióban, arra viszont még nincs megnyugtató válasz, mit kezdünk a néhány éven belül óriási mennyiségben keletkező akkuhulladékkal. A hulladék kevésbé komplikált fele, a műanyag-, alumínium-alkatrészek, egyszerűbb összetevők kezelése valószínűleg nem lesz nagy kihívás, ellenben a lényegi rész, az értékes fémeket tartalmazó, angolul black massnek nevezett anyag feldolgozása nagyon is az.
Ez a lisztfinomságú, egyebek mellett nikkelt, mangánt, lítiumot és kobaltot is tartalmazó fekete por az, amelyet a selejtes, illetve visszagyűjtött akkumulátorokból kiszerelt cellákból előkezelésével, darálásával, és a darálék fémes alumíniumtól és réztől való megtisztításával gyártanak. Idehaza ezt a SungEel Hitech Hungary Kft. bátonyterenyei üzeme végzi, amelynek a szennyezőanyagok kibocsátása miatt korábban felfüggesztették a működési engedélyét, egy ideje azonban újra működik, sőt, a kormányhivatal engedélyezte a kapacitása bővítését.
A dolgozókat a SungEel évente szűri, de az előírt kontrollvizsgálatokat már nem végzik el, néhányan saját zsebből fizették a független vizsgálatot. A kormányhivatal szerint minden rendben van.
Ez azonban csak az első lépés. A cellák black mass-szé darálása után viszont itthon nem tudják az anyag feldolgozásának következő, érdemi részét megoldani, mivel nincs ehhez szükséges úgynevezett hidrometallurgiai üzem. Dél-Koreában van, így a SungEel az anyagot hazahajóztatja, és ott nyeri vissza belőle az értékes alkotóelemeket, amelyeket fel lehet és az EU-ban hamarosan fel is kell használni az új akkuk gyártásánál.
Jehan Paumero húszas évei elején, bordeaux-i bölcsészként jött Magyarországra 2003-ban, miután elfogadta egy pécsi gimnázium állásajánlatát. Előtte csak a Sziget miatt járt itt, de megígérte magának, hogy még visszatér – egy helyett végül több mint húsz évet maradt. Hogyan látja egy köztünk élő francia a magyarokat? Miért érzi itt szabadabbnak magát, mint otthon, és mi az, ami miatt közelebb érzi magához a magyar társadalmat? Mit gondolnak a franciák Magyarországról, és mit válaszol, ha nekiszegezik a kérdést, hogy milyen diktatúrában élni?
A Coldplay-koncerten lebukó vezérigazgató története is mutatja, egyik pillanatról a másikra megváltozhat valakinek az élete a kéretlen nyilvánosság hatására. Milyen nagy lebukásokról tudunk még? Mit tehet az ember, ha lebénítja a jumbo screen, még akkor is, ha nem jár tilosban?
Tovább dagad az Epstein-botrány, újabb (korábbi) elnök érintettségéről ír a sajtó, miközben az amerikai igazságügyi hivatal felvette a kapcsolatot a börtönben ülő Ghislaine Maxwellel.
Arra is keresem a választ, hogy érezni-e a Fidesz zuhanását a híres erdélyi fesztiválon. Kiderült, hogy titokban két buli zajlik egymás mellett. Földes András elsőtusványozó riportja, kormányzati divat-összefoglalóval.
