Hosszú Katinka szerint alapvető hiányosságokkal küzd az úszószövetség gyermekvédelmi struktúrája

„A gyermekek védelme nem lehet alku tárgya – felelősségteljes párbeszédre van szükség az úszósport jövőjéért” – vezette fel a közösségi oldalán megjelent, elsősorban vélhetően a Magyar Úszószövetség (MÚSZ) vezetőinek szóló nyílt levelét Hosszú Katinka.

A januárban visszavonult háromszoros olimpiai bajnok úszó azután szólalt meg újra, hogy Füzesy Tamás a nevét és az arcát vállalva adott interjút több médiumnak is, amelyekben elmondta, milyen visszaéléseket követett el vele szemben gyerekkori úszóedzője, Széchy Tamás.

A 2004-ben meghalt Széchy neve azóta forog újra a közbeszédben, hogy májusban könyv jelent meg róla, amelyet az úszószövetség is népszerűsített. A kötet szerzői elsősorban sikereiről emlékeznek meg, holott közismert, hogy brutális eszközökkel kényszerítette ki tanítványaiból az olimpiai, világ- és Európa-bajnoki érmek sokaságát hozó teljesítményt.

Hosszú most azt írta: meggyőződésük, hogy „ha a sportirányítás valóban osztja azt az értékrendet, miszerint erkölcsi minimum a kiskorúak testi-lelki biztonságának garantálása, akkor közösen olyan előremutató megoldásokat lehet kialakítani, amelyek nemcsak a sportélet tisztaságát szolgálják, hanem az érintett áldozatok emberi méltóságát is segítenek helyreállítani”.

Szerinte az utóbbi időszakban egyre több olyan beszámoló látott napvilágot, amelyek „rendszerszintű problémákra utalnak a gyermekeket érintő visszaélések hátterében. Ezek a jelenségek nem tekinthetők elszigetelt eseteknek, hanem olyan sportági közegben gyökereznek, amely hosszú éveken keresztül nem adott egyértelmű erkölcsi határokat a viselkedésre vonatkozóan. Ebben a kontextusban különös jelentőséggel bír, hogy a Magyar Úszószövetség a mai napig példaként tekint arra az edzőre, akinek szakmai munkásságát számos, a közvélemény számára is ismert erkölcsi kérdés árnyékolja be”.

Az ügyre Wladár Sándor, a szövetség elnöke először a Nemzeti Sportrádióban reagált. Úgy fogalmazott: „Meg kell tanulnunk, hogy a múltból csak azzal van dolgunk, amit Széchy Tamás a magyar úszósportra örökül hagyott”. Azt követően, július elején Batházi Tamás egykori olimpikon úszó és a MÚSZ volt főtitkára interjúban beszélt arról, hogy a Széchyről szóló kötet megjelenése után az edző több tanítványa is jelentkezett nála, és beszélt neki az átéltekről, és Wladárt is áldozatnak nevezte. Az elnök akkor a saját közösségi oldalán reagált. Batházi állításait „bántó és gusztustalan rágalomnak” nevezte, és jelezte, hogy jogi lépéseket fontolgat a nyilatkozat miatt.

Hosszú most Wladárnak a sportrádióban mondott szavait felidézve azt írta: a kijelentése olyan benyomást kelthet, mintha az elfogadhatatlan viselkedés utólag relativizálható volna a sportszakmai eredmények fényében. „A közbeszéd és a társadalmi normák szempontjából ez rendkívül kockázatos: hozzájárulhat egy olyan értékrend kialakulásához, amely nem biztosít elégséges védelmet a fiatal sportolók számára. (…) A sportág körüli nyilvános diskurzus hiánya, valamint a határozott állásfoglalás elmaradása hozzájárulhatott ahhoz, hogy egyes visszaélések relativizálódtak, illetve következmények nélkül maradtak” – tette hozzá.

Azt is írta, hogy a tapasztaltak szerint a MÚSZ jelenlegi gyermekvédelmi struktúrája – különös tekintettel a bizottság működésére – több alapvető hiányossággal küzd, és jelenlegi formájában nem képes érdemben ellátni az érintett fiatalok védelmét szolgáló feladatait.

Ezért javasolják

• a Széchyről szóló könyv „újragondolását” a mai társadalmi érzékenység és erkölcsi elvárások figyelembevételével;
• a Széchy Tamás Uszoda elnevezésének felülvizsgálatát;
• nyilvános reflexiót várnak a szövetség vezetőitől az általuk képviselt kommunikációs narratíva hatásairól – akár bocsánatkérés, akár felelősségvállalás formájában; valamint
• szorgalmazzák egy anonim bejelentői hálózat kialakítását, amely lehetővé teszi, hogy az úszósport minden szereplője biztonságosan, a szövetségen kívül jelenthesse a gyermekeket érintő esetleges visszaéléseket.

Hosszú nem először nyilvánul meg a témában, július elején már közzétett egy nyilatkozatot. Akkor úgy fogalmazott, hogy „a pedofíliának semmilyen formában, semmilyen szinten nincs helye az egyetemes sportban – sem az edzői pályán, sem a vezetésben, sem a háttérben”. Azután arról írt, hogy „a trauma elfojtása sokáig a túlélés egyetlen eszköze volt – és közben egy olyan rendszer alakult ki, amely ma is újratermeli önmagát. Az, hogy egykori áldozatok ma döntéshozó pozíciókban ülnek, és mégis azok mellé a minták mellé állnak, amelyek valaha őket is megsebezték, nem vádat jelent – hanem mélyen emberi, ugyanakkor tragikus helyzetet tár elénk”.

Korábban az úszószövetség eseti bizottsága egy, a Hosszú Katinka klubjában, az Iron Swimben foglalkoztatott edző ügyében is vizsgálódott, amely nyomán később fegyelmi eljárás indult ellene.

Takács Imre ügyéről tavaly szeptemberben számoltunk be annak nyomán, hogy a sportal.hu arról írt: az Iron Swim egyik edzője etikátlan, szexuális célzásokra épülő kommunikációt folytatott női sportolókkal. Emiatt Hosszú munkáltatói figyelmeztetést is küldött a trénernek, amelyből az is kiderült, hogy a sportolói jelzések alapján született írásbeli figyelmeztetést szóbeli is megelőzte, s hogy a klub kikötötte: az edző kiskorú személlyel csak szülő bevonása mellett folytathat írásos levelezést. Azután, hogy az úszószövetség az ügyben vizsgálóbizottság felállításáról döntött, Hosszú közleményt adott ki, amelyben jelezte, hogy az érintett edző már nem dolgozik a klubnál. Az Index akkor azt írta, Takács Imrét nem elbocsátották, hanem önként távozott, több tanítványával együtt.

A MÚSZ nemrég – Wladár kezdeményezésére – újabb eseti bizottság felállításáról döntött a Széchy-ügy kivizsgálására. Ennek tagjai ugyanazok, akik többek között Szilágyi Liliána, Pass Ferenc és Takács Imre ügyében is eljártak.