Boris Johnson: a politika showmanje

A Brexit melletti kiállással inkább a miniszterelnöki posztot akarta elragadni David Camerontól, mintsem kivezetni Nagy-Britanniát ez EU-ból - tartják bírálói Boris Johnson volt londoni polgármesterről.

Boris Johnson: a politika showmanje
Kevesen mondhatják el magukról Angliában, hogy csupán keresztnevük említésekor mindenki tudja, kiről van szó. Boris Johnson – teljes nevén Alexander Boris de Pfeffel Johnson –, a konzervatívok volt londoni polgármestere azonban igen. A Boris név hallatán a szigetországban mindenki az 52 éves, showműsorokban fellépő exhibicionista politikusra gondol. Sajátos külseje és viselkedése alapján egyesek különcnek, mások bohócnak tartják Johnsont. Kétszer nősült, hat gyereke van - öt a második feleségétől, a hatodik egy házasságon kívüli kapcsolatából született. A politikus a világosszőke haját sosem fésüli, feltűnő – általában rózsaszín – nyakkendőt hord, és biciklin jár.
MTI / AP / PA / Andrew Matthews
A több könyvet jegyző, előkelő brit egyetemeken, Etonban és Oxfordban tanult Johnson 2008-ban a Londont 2000 óta irányító, hol munkáspárti, hol független színekben induló Ken Livingstone-t győzte le a brit főváros irányításáért vívott küzdelemben. A toryk számára ez a legnagyobb siker volt azóta, hogy a Tony Blair vezette Munkáspárt 1997-ben legyőzte őket a parlamenti választáson, amit a konzervatívok ínséges évei követtek. Johnson a 2012-es helyhatósági választáson megőrzött polgármesteri  posztját ugródeszkaként használta, régóta rebesgették róla, hogy David Cameron helyére pályázik a konzervatívok és az ország élén. A pillanatot a Nagy-Britanniának az EU-ból való kilépéséről szóló népszavazás kapcsán látta elérkezni.
A New Yorkban – apja ENSZ-kiküldetése idején – született Johnson hatásos szónoknak mondható, de képes sületlenségeket is mondani. A magát egyszemélyes olvasztótégelynek tekintő politikus (német és zsidó felmenőkkel is bíró) színes családfáján apai dédapja, Ali Kemal rövid ideig az Oszmán Birodalom belügyminisztere volt. Johnson az apja európai parlamenti képviselősége idején Brüsszelben is élt.
Úságíróként kezdte pályafutását a neves The Times napilapnál, ám egy rosszul elsült tréfája miatt elbocsátották, és átigazolt a The Daily Telegraphhoz. Ott előbb brüsszeli tudósító volt, majd a konzervatív lap sztárkolumnistája lett. A nagy múltú Spectator konzervatív politikai magazint 1999-től hat éven át szerkesztette, e munkáját 2001-es képviselővé választása után is folytatta.
AFP / Leon Neal
Felfelé ívelő politikai karrierje 2005-ben kissé megtört, amikor hazugságon érték egy nőügyben. Leváltották a pártalelnöki posztról, és visszahívták az árnyékkabinetből is. Az időközben pártelnökké választott Cameron az intelmek ellenére újabb lehetőséget adott az iraki háborút és a Bush-kormányt támogató politikusnak, aki ellenezte az egyetemi tandíj bevezetését, a dohányzási tilalmat a pubokban és az éttermekben, valamint a rókavadászat beszüntetését.
Cameron tavaly még örömmel üdvözölte, hogy Johnson indult - és választókörzetében nyert - a parlamenti választáson. Akkor viszont aligha volt boldog, amikor az idén februárban egykori szövetségese a Brexit-csapat társkapitánya lett. Politikai elemzők szerint ugyanis a Brexit-tábor akkor kelt életre, s kapott lendületet, amikor a komoly politikusnak nem igazán tartott Nigel Farage-t - az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjának a vezetőjét - a háttérbe szorítva, Johnson, illetve Cameron régi barátja, Michael Gove igazságügy-miniszter vált a kampány arcává.