Megrengette az Európai Uniót és szétverheti az Egyesült Királyság unióját David Cameron brit miniszterelnök, aki lemondott a posztjáról, miután az általa a brit EU-tagságról vabank-bátorsággal kiírt népszavazás a távozni akarók győzelmét hozta.
Alig 13 hónappal azután, hogy sorozatban második parlamenti választási győzelmét learatta, távozni kényszerül a kormányfői posztról David Cameron. Néhány órával az uniós népszavazási kudarc után a demokrácia szabályainak megfelelően benyújtotta lemondását, azzal, hogy októberig, pártja tiszújító kongresszusáig még hivatalban marad. Cameron még a tavalyi választást megelőzően bejelentette, hogy még egyszer már nem kívánja magát választáson megmérettetni, és a mostani parlamenti ciklus végén visszavonul. Azt azonban maga sem gondolta, hogy második mandátuma ilyen rövidre sikeredik. Sokak szerint saját dugájába dőlt azzal, hogy 2013-ban – érzékelve az EU- és bevándorlás-ellenes Nigel Farage vezette Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) megerősödését – előremenekülésként megígérte a szigetország uniós tagságáról szóló népszavazást. Abban bízott, hogy az EU és Nagy-Britannia viszonyának új alapokra helyezésével, sikerül a brit választókat meggyőznie, hogy a szigetország az európai integráció részeként erősebb marad. Pártja euroszkeptikusai által is támadott érveit azonban a választók lesöpörték.
Cameron távoli rokonságban áll az angol királyi családdal, és Károly herceggel, a trónörökössel, valamint annak fiaival egyazon klub, az 1693-ban alapított White's tagja. Apja, a 2010 októberében elhunyt Ian Cameron jól menő tőzsdeügynökként alapozta meg vagyonát, anyja arisztokrata család sarja, négy gyermekük közül David a második. A népszavazási kampány elején igen kellemetlenül érintette, hogy belekeveredett a Panama-iratok néven elhíresült világméretű offshore botrányba. Kiderült, hogy az apja évtizedeken át egy Jersey-szigeti offshore cégben fialtatta vagyonát, és ügyesen optimalizálta az adófizetést. Az apjától 300 ezer fontot örökölt Cameron azzal akarta tisztázni magát, hogy 2009-ig visszamenőleg nyilvánosságra hozta adóbevallását. A tavaly májusi parlamenti választást fölényesen megnyerte, és az előző ciklus koalíciós kormány után egypárti kabinetet alakított a 49 éves politikus. Cameron hetente kétszer fut, egyszer kerékpárral megy dolgozni, rendszeresen kertészkedik és teniszezik. A feleségét a felső tízezerből választotta. Az arisztokrata származású, sikeres üzletasszonyt, Samantha Gwendoline Sheffieldet húsz éve vette nőül, négy gyermekük született. Az elsőszülött, súlyosan beteg Ivan 2009-ben, hatévesen meghalt. Legkisebb gyermeke néhány hónappal azután látta meg a napvilágot, hogy Cameron győzelemre vezette a pártját a 2010 május választáson, és beköltözött a Downing Street 10 alatti miniszterelnöki rezidenciába.
A Londonban született, de vidéken felnőtt Cameron Etonban végezte középiskolai tanulmányait, majd egy konzervatív képviselő titkáraként belekóstolt a politikába, egy hongkongi hajóstársaságnál pedig az üzleti élettel ismerkedett. Oxfordban szerzett filozófiai, politikai és gazdasági diplomát. Az egyetemen kerülte a politikát, inkább teniszezett és egy kicsapongásokról híres klub tagjaként élte az életét – ma már feledné azokat az időket. Oxfordi évei alatt a thatcherista gazdaság- és társadalompolitika híve lett, uniós kérdésekben pártjában a mérsékelt euroszkeptikus vonalat képviselte.
Az egyetem után a Konzervatív Párt kutatási részlegéhez került, miniszterek és az 1990-től kormányfő John Major keze alá dolgozott, majd a pénzügyminiszter, illetve a belügyminiszter tanácsadója lett. A politikát 1994-ben az üzleti életre cserélte, hét évig a Carlton tévétársaság kommunikációs igazgatója volt. A politikához visszatérve 2001-ben képviselővé választották, majd az árnyékkormány oktatási minisztere, 2003-ban a párt alelnöke, a 2005-ös vereség után pedig az elnöke lett. Vezetésével a toryknak sikerült 2010-ben – 13 évi munkáspárti kormányzás után – hatalomra kerülnie, igaz, a brit politikaitörténetben ritka formációban, koalícióban a liberális demokratákkal.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
