Képzelje el, hogy súlyos hasi sérüléssel épp a Szent János kórházba tart, de mielőtt sorra kerülne a betegfelvételen, óriási robbanás rázza meg az épületet. A vészhelyzetben az orvosok por- és füstfelhőben igyekeznek ellátni az új sérülteket, önre csak rákiabálnak, hogy álljon arrébb, hiszen legalább van lába. Végül sikerül átszállíttatnia magát egy másik kórházba – mondjuk a Kútvölgyibe – és megkezdődik a felépülése, de pár nap alatt ez a kórház is megtelik súlyos sérültekkel, ezért visszaviszik a Jánosba, amelyet időközben egy nemzetközi segélyszervezet segítségével összetoldoztak-foldoztak. Gyógyszerből hiány van ugyan, a fájdalomcsillapítót is csak az amputáláson átesettek érdemlik ki, de ágy, vagy rosszabb esetben matrac még akad. Már kezd jobban lenni, amikor újra találat éri a kórházat. Akkor megint irány a Kútvölgyi. Már-már megtalálja az ön számára szimpatikus sarkot, ahol össze tud úgy kucorodni, hogy nem nyílik meg a seb, amikor a Kútvölgyit is találat éri. Az óriási káoszban a két kórház egymáshoz küldözgeti a még szállításra alkalmas sebesülteket, miközben mindkét intézményt folyamatosan lövik. Nagyjából ez zajlik most Aleppóban.

Négy kórház egyetlen nap alatt

Az analógia persze csak vázlatosan írja le a valóságot, például azért, mert a konkrét esethez képest múlt csütörtök óta legalább öt kórházat ért támadás az ország területén. Ha pedig az elmúlt két évre vetítenénk ki a párhuzamot, akkor nem lenne magyar kórház, amelyik megúszta volna légicsapás vagy tüzérségi lövedék becsapódása nélkül.

Az aleppói Omar Bin Abdulaziz kórház július 16-i bombázása, ahol gyerekek, idősek és nők várakoznak ellátásra

A történetet az élet írta

Az Orvosok Határok Nélkül (MSF) nevű nemzetközi szervezet jelentése szerint az általános ellátással foglalkozó, de érrendszeri betegségekre specializálódott egyik aleppói kórházat június elején találat érte. Az MSF segítségével azonban megkezdték a helyreállítást és két héttel később már újra fogadta a betegeket. Július 23-án azonban a mellette lévő épület telitalálatot kapott és a robbanás a kórházat is újra megrongálta. A kórházi személyzet azonnal megkezdte a betegek evakuálását egy másik kórházba, de nem sokkal később az is találatot kapott. Hamarosan a két kórház egymáshoz kezdte szállítani a betegeket, miközben mindkét épület újabb találatokat szenvedett.

Arról, hogy mi folyik Aleppóban, aligha kapunk képet akkor, ha megnézzük az esti híreket, de még a híroldalak hagyományos cikkei is csak ritkán adnak hiteles tájékoztatást. A szíriai polgárháború talán a legjobb példája a sporadikus információszerzésnek, hiszen még az egy oldalon álló kormánypárti, vagyis Aszad-párti erőkön belül is négy különbőző ország zsoldosseregéről beszélünk, amelyek tovább oszthatóak konformista és paramilitáris egységekre, mindegyik saját kommunikációs hálózattal rendelkezik. A másik oldalon pedig számolatlan ellenzéki csoportról beszélünk az Iszlám Állam szociopata henteseitől egészen a demokrata Szíriáért harcoló szekuláris katonákig.

Ki hazudik?

Amikor kismillió hírforrásból ömlenek a hírek (és most a szándékos külföldi dezinformálást még nem is érintettük), akkor egy kórház állítólagos lebombázásáról is nehéz a leghitelesebb beszámolókat begyűjteni. De a helyszínen tartózkodó forgatócsoportok vagy lelkes amatőrök így is számtalan olyan esetről közöltek felvételeket, amikor egy valóban találatot kapott kórházakból mentik ki a betegeket, vagy amikor egy bombatalálat megöli Aleppó utolsó gyermekorvosát. Az amerikaiak nemrég tévedésből lőttek ki egy kórházat. Áprilistól júniusig legalább 17 egészségügyi intézményt ért támadás csak Aleppóban, írta az Al Jazeera egymástól független hírforrásokra hivatkozva. Július 24-én egyetlen nap alatt négy aleppói klinikát ért támadás, mind a négy beszüntette a működését. Ezzel alig maradt működő kórház az eredetileg közel kétmilliós városban, ahol rengeteg a civil sebesült a heves harcok miatt. Az ellenzéki hírforrások szerint túlnyomórészt a kormányerő és az oroszok által indított légitámadások áldozatai a kórházak.

Légitámadás az aleppói gyermekkórház újszülöttosztályának közvetlen közelében július 23-án. Ketten meghaltak, többen megsérültek

Megkérdeztünk egy nemzetközi jogászt, egy külpolitikai elemzőt és a Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhelyének vezetőjét, lehet-e egyáltalán stratégiai haszna egy (vagy több) kórház lebombázásának, és arról is, hogy mégis hol van ilyenkor az ENSZ.

Béna kacsák hápognak Szíria felett

„Kórházat bombázni háborús bűncselekmény, ez nem kérdés. Néhány egészen kivételes esetben engedélyezi a nemzetközi jog az egészségügyi intézmények elleni támadást, például ha az ellenérdekelt fél katonai célra használja, de még ekkor is lehetőséget kell biztosítani a számára, hogy elhagyja a terepet” – mondta Lattmann Tamás nemzetközi jogász. Még ezután sem lehet egyszerűen nagy hatóanyagú robbanóanyaggal megszórni az épületet, sokkal nagyobb odafigyelést írnak elő a nemzetközi egyezmények. „Ezek az esetek a nemzetközi büntetőbíróság elé kerülhetnének, ha az ENSZ BT odautalná őket. A BT tagja azonban a szíriai elnök oldalán háborúzó Oroszország is, nekik pedig nyilván nem állna érdekükben, hogy a sokszor hozzájuk köthető támadásokat kivizsgálják.

Légitámadás Idlib egyik gyerekkórháza ellen július 28-án

Arról, hogy az ENSZ miért nem tevékenykedik Szíriában – miért nem ellenőrzik például a nemzetközi szervezet képviselői az aleppói humanitárius folyosót, ahol a civilek elhagyhatnák az ostromlott városrészt –, Lattmann azt mondta, „az ENSZ tagállamokból áll, ezért amíg a tagállamok nem tudnak dűlőre jutni, addig a szervezet sem képes lépni”. A humanitárius folyosót viszont nem csak ők, hanem egy harmadik fél is biztosíthatná, például egy harmadik állam vagy a Vöröskereszt nemzetközi bizottsága is. „Az ENSZ mindig azt tud kihozni adott szituációból, amihez a nagyhatalmak hozzájárulnak. Ez egy működési sajátosság. Nincs az államok feletti szuprém döntéshozó szerepe. Az elmúlt évtizedekben is azt láttuk, hogy ha nincs kompromisszum, akkor béna kacsa a rendszer. Szíria az egyik legjobb példa, hiszen már évek óta ez a helyzet.”

„Nincs hová menekülnötök”

Wagner Péter, a Külügyi- és Külgazdasági Intézet elemzője szerint egyszerűen nincs objektív információáramlás arról, hogy mi történik pontosan Szíriában. Az is lehet, hogy a nemzetközi média ingerküszöbét a térségből már csak azok a hírek lépik át, amikor kórházakat támadnak és gyerekek halnak meg (mint az a csecsemő, aki mindössze két napot élt, mielőtt a július 24-i összehangolt támadások során életét vesztette). Szerinte a kórházak támadásának annyiban lehet stratégiai haszna a támadó fél számára (mindamellett, hogy morálisan és jogilag is védhetetlenek), hogy teljesen demoralizálja a civil lakosságot és a védőket. „Az üzenet egyszerű: nincs hová menekülnötök” – korábban volt szerinte rá példa, hogy mindkét fél manipulált a hírekkel, az ellenzékiek főleg a nyugati beavatkozás reményében, de most már ez kevésbé jellemző.

A külpolitikai szakértő szerint az ENSZ csak abban vehet részt, amire felkérik, enélkül nincs abban a helyzetben, hogy közbeléphessen. „A szíriai konfliktus szempontjából mérföldkő az aleppói ostrom, hiszen az ország korábbi gazdasági centrumáról beszélünk, ráadásul Damaszkusz és Aleppó, valamint a köztük lévő folyosó ellenőrzésével a rezsim óriási győzelmet könyvelhetne el” – ám a polgárháború folytatását több fontos fejlemény befolyásolhatja még. „Az amerikai elnökválasztás kulcskérdés, hiszen választások előtt az Egyesült Államok szinte biztosan nem fog beavatkozni Szíriában. Szíria szempontjából talány, hogy mi lesz azokkal a területekkel, ahonnan sikerül elüldöznie a kurdoknak amerikai támogatással az Iszlám Államot: itt szóba jöhet egy közös kurd-arab autonóm terület létrehozása. Közösen irányított területek már most léteznek és ezeken egyelőre konfliktusoktól mentesen zajlik az élet.

Szíria hamarosan széteshet

A szíriai rezsim mellett harcoló orosz félnek valójában nem fűződik érdeke ahhoz, hogy kórházakat bombázzon, mert ez rossz fényben tüntetné fel a nemzetközi közvélemény előtt, hiszen most az egész világ Szíriára figyel – véli Besenyő János ezredes, a Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhelyének vezetője. A rezsimnek sem érné meg, hiszen a városban majdnem másfél millió ember relatív biztonságban van a kormányerők által ellenőrzött területeken, ezért nem járna jól, ha a lakosság maradék részét maga ellen fordítaná és ezzel kockára tenné Aleppó elfoglalásának sikerét. Hozzátette, hogy a Közel-Keleten, főleg a dzsihadista szervezetek esetében gyakran előfordul, hogy azok egyáltalán nem tartják tiszteletben a civil intézményeket, kórházakat, iskolákat, és hogy ilyen intézményekből indítanak támadást, a másik fél pedig csak viszonozza a tüzet. „Ezek a szervezetek ráadásul sokszor naponta változtatják a profiljukat, attól függően, kivel egyezkednek, kinek a támogatását kívánják megszerezni. Egyszer Nyugat-barát felkelők, a következő pillanatban már terrorakciókat hajtanak végre, a helyi keresztényeket fenyegetik és saríja bevezetését hirdetik az al-Kaidával vagy akár az Iszlám Állammal szövetségben.” Az ezredes szerint ráadásul ezek a fegyveres szervezetek egyáltalán nem tartják be a nyugati államok által elfogadott hadviselési normákat (genfi konvenció, elfogott ellenfél kínzásának, megölésének tilalma, stb.), hol fegyveres hadviselő félként, hol pedig civil lakosság részeként kívánják az elbírálásukat, az adott érdekeiknek megfelelően.

Szerinte az ENSZ szerepét egyelőre nem látni a polgárháborúban, de az biztos, hogy a konfliktusban szerepet vállaló országokat, Szaúd-Arábiát, az Öböl-menti államokat, Törökországot, Iránt, valamint az Egyesült Államokat és Oroszországot is be kell vonni majd a helyzet rendezésébe. Az ezredes azt is megkockáztatta, ha a kormányerők egyre jobban teret nyernek, az Iszlám Állam pedig visszaszorul, úgy a konkurens dzsihadista szervezetek is elvesztik a jelentőségüket, ezért ők is inkább külföldi terrortámadások végrehajtása felé fordulhatnak majd. Egyáltalán nem zárta ki, hogy ez magában foglalhatja akár Szíria szétszakadását is egy alavita, egy kurd, egy síita arab és egy szunnita arab kantonokból álló államra, de akár szét is eshet az ország. „Aleppó eleste csak idő kérdése, az utána kezdődő rendezés már történelmi feladat lesz” – tette hozzá a szakértő.