szerző:
Nyusztay Máté
Tetszett a cikk?

Ma 52 éve repült először az Aranysas: felelevenítjük az elhallgatott szovjet történelem egyik leghajmeresztőbb epizódját.

Nehezen indult a nap az élete legnagyobb mutatványára készülő Alekszej Arhipovics számára. Hajnalban kelt, így is órákba telt, mire kibumlizott a munkahelyére, átszállással. Mire feljutott a bázisra, szédült, forgott a gyomra. Ami érthető, hiszen rajta a világ szeme, élőben közvetítik az attrakciót.

Hónapok óta gyakorolt a jelenetre, amióta a titkos casting után kiválasztották főszereplőnek.

Hé, te, kis sas, bújj csak bele abba a ruhába!

-    mondta a rendezője, bár ekkor Alekszej még nem tudta, pontosan mire is vállalkozik.

Hősünk ekkor 31 éves volt, és nagy utat tett meg a szibériai Lisztvjankáról. Festő akart lenni, de család osztályellenség volt, menekülnie kellett. Végül vadászpilóta lett, ennek köszönhette élete főszerepét is. A forgatásra rengeteget készült, napi 5 kilométert futott, hogy formában maradjon. Heteket töltött keszonkamrákban, elzárva a külvilágtól. Már csukott szemmel is tudta, hogy kell felvenni és felfújni az Aranysas becenevű otromba jelmezt, ellenőrizni a nyomást, a bungee jumping kötelet, kibújni a keszonkamrából, elrugaszkodni, majd a zsinóron lógva filmezni.

Alekszej bungee jumping közben
©

A forgatás azonban nem egészen terv szerint alakult. A bemutatót előre kellett hozni, mivel az amerikaiak is hasonló sci-fin dolgoztak, és félő volt, hogy ellopják a show-t. Az Aranysast ezért sebtében fércelték össze egy elnyűtt "otthonkából", tesztelni sem volt idő.

Alekszej csak a mutatvány alatt jött rá, hogy valami nincs rendben, de már késő volt. A jelmezét túl nagyra fújták, ráadásul a nyomáskülönbségtől megkeményedett, így sem a kezeit, sem a lábait nem tudta mozgatni benne, nemhogy a mellkasára erősített kamerát kezelni. Még a kabinba is alig tudta magát visszahúzni a kötéllel. A koreográfia szerint lábbal előre kellett volna visszalendülnie, de csak fejjel előre bukva sikerült. Be is szorult a zsilipajtóba. Ekkorra már vészesen fogyott a levegője, az ájulás határán volt, térdig úszott az izzadtságban. Ő meg nem kért segítséget, az élő közvetítést leállították, rajta meg már úgysem segíthetnek.

Nem akartam, hogy pánikoljanak

-    mesélte utóbb újságíróknak.

Egyetlen lehetősége maradt a zsebében lapuló ciánpirulán kívül, de az is felért az öngyilkossággal: kinyitni a szelepet és leereszteni a lufi-ruhát, hogy megfordulhasson a szűk kamrában és behúzhassa a zsilipet. A csodával határos módon sikerült, és megúszta légembólia nélkül.

Nem szoktam izzadni, de aznap 6 kilót fogytam

-    mesélte később a BBC-nek adott interjúban a ma 83 éves akrobata.

A jelenet napra pontosan 52 évvel ezelőtt játszódott, a Föld körül 500 kilométeres magasságban keringő Voszhod 2 űrhajó fedélzetén. Főszereplője pedig Alekszej Arhipovics Leonov kozmonauta, aki az űrhajózás történetében elsőként teljesített űrsétát.

A Szovjetunió - Jurij Gagarin űrrepülése után immár másodjára – ezzel a mutatvánnyal bizonyította fölényét az Egyesült Államokkal szemben.

Homokszemnek éreztem magam

-    emlékezett vissza az űrséta 12 percére Leonov, aki Pavel Beljajevvel közösen hajtotta végre a küldetést.

A visszaemlékezések szerint az egész küldetés a propagandáról szólt: az űrverseny őrületében az egyetlen cél az volt, hogy megelőzzék az amerikai Gemini-missziót, és az első űrsétát – ahogy az első űrrepülést is – egy kozmonauta hajtsa végre, CCCP felirattal a sisakján. Ha pedig közben valami gond adódna, legfeljebb eltussolják. A TASSZ hírügynökség győzelmi jelentése is arról szólt, hogy az űrséta sikeres volt, Leonov remekül érzi magát. Azt sem kötötték a közvélemény orrára, hogy az űrhajó kishíján lezuhant. Az űrsétával ugyanis a Voszhod-2 kalandjai nem értek véget.

A mérnökök kapkodásának köszönhetően az űrhajó hőszigetelését sem tesztelték megfelelően. A légköri súrlódástól a burkolat túlhevült, ezért több berendezés tönkrement, a kabinból szökni kezdett a levegő. Oxigént kellett pumpálni a személyzeti modulba, ami egy szikrától is berobbanhatott volna. A zsilipkamrát sem sikerült időben leoldani, a patronok felrobbantak ugyan, de kisütötték a navigációs szenzorokat. A Voszhod irányíthatatlanul pörögni kezdett, ezért át kellett állni kézi irányításra. Ezek után a műszaki modul is túl későn vált le, mert elromlott az automatika. Szerencsére a tartalék berendezés még működött. Ekkorra már a pilóták sem voltak a helyzet magaslatán: nem tudtak időben visszatérni az ülésükbe, ezért 46 másodperces késéssel sikerült stabilizálni a hajót és beindítani a fékezőrakétákat. Emiatt 400 kilométerrel elvétették a kijelölt leszállóhelyet: Kazahsztán helyett egy sűrű fenyőerdőben landoltak az Urálban. Az már tényleg csak a vakszerencsének köszönhető, hogy nem csapódtak be: ha csak egyetlen faág hozzáért volna az ejtőernyőt kioldó érzékelőhöz, 30 métert zuhantak volna az öttonnás kabinnal, ernyő nélkül.

A földet érést végül túlélték, amikor is újabb problémával szembesültek: az orosz téllel. A felszerelésük, ruháik szétszóródtak, fennakadtak a fákon, a teás termoszok széttörtek, csak egy üveg konyak élte túl a leszállást. A helikopteres mentőcsapat órák múltán talált csak rájuk, nem tudtak leszállni a fák miatt, végül síléceken indultak el a 2 méter magas hóban, 9 kilométer hosszú ösvényt vágva a vadonban. Leonov és Beljajev a kapszulában töltötte az első éjszakát fűtés (és kabinajtó) nélkül, mínusz 5 fokban, reménykedve, hogy sem medvék, sem farkasok nem találnak rájuk. (Közben a családtagjaiknak az irányítóközpontban azt hazudták, hogy már kimentették őket, csak pihennek). Végül a mentőcsapat összeeszkábált nekik egy lugast, és hatalmas tüzet raktak, így a második éjszakát már kényelmesebben tölthették, mielőtt visszaindultak síléceken a helikopterekhez.

Farkasnyomok voltak az űrhajó körül

- nyilatkozta néhány éve Leonov. Végül is az uráli kaland hosszabb ideig tartott és legalább olyan veszélyes volt, mint maga az űrrepülés.

Leonov és Beljajev Bajkonurban: örülnek, hogy élnek
©

Leonov szerencséje egyébként sokáig kitartott: ő lett volna a Szaljut-1 űrállomás berepülő parancsnoka, de a másodpilótája megbetegedett, ezért az utolsó pillanatban tartalékosokat küldtek helyettük, a küldetést végül senki sem élte túl. Leonov 1975-ben repülhetett ismét, a Szojuz-Apollo program keretében: a szovjet és az amerikai űrhajó a Föld körül kapcsolódott össze, Leonov és az amerikai Tom Stafford kézfogása újabb mérföldkő volt az űrkutatás történetében. Így Leonov egyike volt azon kevés űrhajósoknak, akik szemtanúi lehettek a hidegháború legvadabb éveinek, és még az enyhülés korszakát is megélhették.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
“November óta alig találkoztam emberekkel, ennyi kockázatot vállalhatok” - kirajzott az utcára Budapest péntek este

“November óta alig találkoztam emberekkel, ennyi kockázatot vállalhatok” - kirajzott az utcára Budapest péntek este

Rendőrségi ügy lett abból, hogy nem ellenőrizte a kölcsön kapott autót egy kiskőrösi férfi

Rendőrségi ügy lett abból, hogy nem ellenőrizte a kölcsön kapott autót egy kiskőrösi férfi

Bűnbakok a magyar kormány szemében, de az EU szabadságzónát kínál a melegeknek

Bűnbakok a magyar kormány szemében, de az EU szabadságzónát kínál a melegeknek