Banki csalás áldozata lett, és úgy érzi, nem hibázott? Varga Mihály öt csapása segít önnek. Vagy nem
Elkésett, tüneti, de látványos az MNB öt csapása, amelyekkel a bankok rovására ütne a kiberkalózokon. Az ügyfeleket továbbra is érheti kár.
Nem sokan hitték, hogy Khalifa Haftar kelet-líbiai hadúr beváltja a fenyegetését, és megtámadja a fővárost, Tripolit. De a meglehetősen öntörvényű tábornok lázadó fegyveres ereje, a magát Líbiai Nemzeti Hadseregnek (LNA) nevező alakulat csapatai a múlt héten mégis megindították az offenzívát a nemzetközi közösség által elismert kormány székhelye ellen. A délről és nyugatról támadó erők a könnyű sivatagi menet után Tripolinál már komoly ellenállásba ütköztek, és könnyen lehet, hogy a harcok hetekig vagy akár hónapokig is elhúzódhatnak, ismét lángba borítva az észak-afrikai országot.
A fegyveres összecsapásokról e hét elején is ellentmondó hírek érkeztek, a lázadók állítólag elfoglalták a nemzetközi repülőteret, amit azonban az EU, az USA és az ENSZ által támogatott tripoli vezetés, a Nemzeti Egyetértés Kormánya cáfolt. A több tucat áldozatot szedő konfliktusba már mindkét fél légiereje bekapcsolódott. Bár Haftar hadserege szervezettebb és jól felszerelt, a fővárosi milíciák szövetségében bízó tripoli kormány számíthat még a Miszrátából érkező erősítésre is.
A számtalan fegyveres frakció miatt a harctéri képlet sem egyszerű, és a kiszámíthatatlanságot jelzi, hogy a nemzetközi szereplők sorra evakuálják az embereiket. India a békefenntartóit, Olaszország az Eni olajvállalat dolgozóit vonta ki, az USA pedig a katonai egységeit „helyezte át”. Washington amúgy ezzel közvetve beismerte, hogy az Iszlám Állam elleni hadműveletek után is állomásoztat különleges erőket Líbiában. Az ENSZ ugyancsak azt tervezi, hogy alkalmazottainak egy része távozik Tripoliból.
Konvoj katonai járművekből Líbia északi részén. Izgága tábornok
AFP
A világszervezet égisze alatt egyébként éppen április 14-én, vasárnap kezdődne az a konferencia, amelyen a líbiai káosz rendezésének a menetrendje kerülne napirendre, beleértve a patthelyzetet feloldó választásokat is. Az etnikailag és törzsileg rendkívül megosztott Líbia az után került anarchiába, hogy 2011-ben megdöntötték Moammer Kadhafi hatalmát. Haftar segített Kadhafinak az 1969-es puccs végrehajtásában, de aztán összerúgták a port, és a főtiszt amerikai száműzetésben élt két évtizeden át. De 2011-ben visszatért, és mára az ország keleti felén Bengázi és Tobruk központtal saját feudumot hozott létre. A nemzeti egységkormány 2015-ben jött létre, de még Tripoli egészét sem ellenőrzi igazán.
Haftar offenzívája azt jelzi, hogy nem igazán hisz az ENSZ közvetítésével folyó béketárgyalásokban, és úgy gondolja, csak katonai erővel garantálhat magának komoly szerepet Líbiában. Az iszlamistaellenes tábornok Egyiptom, az Egyesült Arab Emírségek, Szaúd-Arábia és Oroszország támogatását élvezi, míg a tripoli kabinet mögött Katar áll. A nyugati hatalmak az ENSZ béketervét támogatják, de nem sok ütőkártyájuk maradt. Ráadásul az amúgy is mélypontra süllyedt francia–olasz kapcsolatok egyik neuralgikus pontja éppen Líbia.
Párizs még az előző francia elnök, a szocialista Francois Hollande idején jó kapcsolatokat alakított ki Haftarral, ami Emmanuel Macron alatt is fennmaradt. Olyannyira, hogy Haftar januári déli hadjáratához – akarva vagy akaratlanul – Franciaország is hozzájárult. A francia légierő Líbia déli részén csádi lázadók konvoja ellen intézett csapást. A líbiai határt Észak-Csádból átlépő lázadók a Párizs által támogatott Idriss Déby csádi elnök hatalmát akarják megdönteni. Haftar célpontja a dél-líbiai Sarara olajmező, az ország legnagyobb szénhidrogén-lelőhelye volt, amelyért számtalan fegyveres csoport küzd. Haftar csapatai végül ellenőrzésük alá vonták az olajlétesítményt, és nem kizárt, hogy a francia légicsapás éppen jól jött nekik.
Líbia déli része egyúttal a fekete-afrikai országokból érkező bevándorlók fő csempészútvonala, az emberkereskedelmet pedig részben az ottani fegyveres törzsek ellenőrzik. Ráadásul a térség a tubu etnikum otthona, amely harcban áll a helyi arab törzsekkel. A tubuk azzal vádolják Haftart, hogy az arabokat támogatja. A tubuk, az arabok és a csádi lázadók harca az embercsempészet ellenőrzéséről is szól. Olaszország – ahova a líbiai tengerpartról a Földközi-tengeren át a legtöbb menekülő érkezik – vezető szerepet szeretne a líbiai rendezésben. Róma a stabilitás megteremtésében, azaz az ENSZ béketervének a megvalósításában érdekelt, és azzal vádolja Párizst, hogy a rendezési folyamatot felrúgó Haftar támogatásával az ellenoldalon áll.
A tábornokkal szövetséges nyugat-líbiai erőké az ország második legnagyobb olajmezője, és a keleti lelőhelyek is a bengázi adminisztráció kezén vannak, vagyis immár Haftar ellenőrzi a napi 1,3 millió hordós líbiai olajtermelés jelentős részét. Csakhogy az olaj eladására a Tripoliban lévő Nemzeti Olajtársaság jogosult, amely megmaradt valamennyire független szervezetnek. Haftar tavaly júniusban megpróbálta kikerülni az állami olajtársaságot, és nélküle eladni az olajat, de az ENSZ ebben megakadályozta.
AFP / Abdullah Doma
Többek szerint a tábornok ezért is indított támadást Tripoli ellen. Könnyen lehet, hogy csak nagyobb szeletet szeretne kihasítani a tavaly 26 milliárd dollárra rúgó líbiai olajbevételekből. Bár a bengázi kormányzat saját bankrendszert és pénzt használ, 23 milliárd dolláros adósságot halmozott fel. Ezzel szemben a tripoli kormányé a közel 80 milliárd dolláros líbiai devizatartalék, így Haftar másik követelése lehet a tartozásuk kifizetése.
A bizonytalanságot fokozza, hogy a háttérből Oroszország szövögeti a szálakat. Moszkva eleve jó kapcsolatokat alakított ki a volt Szovjetunióban is kiképzést kapott Haftarral. Akit azonban nem látott el olyan mennyiségű és ütőképes fegyverekkel, hogy katonai erővel hamar bedarálja ellenfeleit, mint ahogy Basar Asszad szír elnöknek megteremtette a katonai erőfölényt. De az biztos, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök – a szíriai katonai siker után – Líbiában is fő szerepre tör.
A jelek szerint Moszkva egyelőre mégis kivár, és Tripoliban, Miszrátában, illetve más erőközpontokban is építi a kapcsolatait. Sőt Kadhafi fiával, a régi rezsim kiszemelt utódjával, Szaif al-Iszlámmal is barátkozik. Haftar 75 éves és beteges, Moszkva számára pedig a legjobb választás olyasvalaki lehetne, aki Kadhafi megdöntött rendszeréből való. Oroszország és Kadhafi Líbiája szoros viszonyt ápolt, az arab tavasz miatt Moszkva legalább 4 milliárd dollárnyi fegyvervásárlási és 2 milliárdnyi egyéb üzleti szerződést bukott el. Haftar a tripoli offenzívájával talán orosz barátainak is üzenni akarta, hogy még mindig ő Líbia legerősebb embere.
KERESZTES IMRE
