AFP / STR

„Menjél már vissza a hajóra, baszd meg” – így üvöltött rá a telefonban Francesco Schettinóra, a Costa Concordia kapitányára Gregorio De Falco, az olasz parti őrség livornói ügyeletese, miután megtudta, hogy Schettino a hajózás alapvető szabályát megsértve az elsők között hagyta el a háromezer turistát és mintegy 1100 főnyi legénységet szállító óriáshajót. (A beszélgetést mondatról mondatra ebben a cikkben közöltük tíz éve.)

Francesco Schettino, a Giglio sziget partjainál 2012. január 13-án zátonyra futott Costa Concordia óceánjáró kapitánya az olaszországi Grosseto bíróságán

MTI / EPA / Carlo Ferraro

Nem a gyors menekülés volt Schettino egyetlen bűne: a súlyos baleset azért következett be, mert a kapitány túl közel vitte hajóját a Giglio-sziget partjaihoz, s nem vette észre, hogy már a majdnem a víz felszínéig érő zátonyok közelében van. Amikor megtörtént a baj, eleinte igyekezett úgy tenni, mintha semmi sem történt volna: miközben hatvan méter hosszú hasadékon át ömlött a víz a hajótestbe, és emiatt leálltak a motorok és elsötétült a hajó, Schettino beosztottjai még azt mondták a parti őrségnek és az utasoknak, hogy váratlan áramszünet következett be. A hajó kiürítése így csak több mint egy órával a baleset bekövetkezte után kezdődött meg, ekkor a hajó már dőlőben volt, így az egész művelet veszélyessé vált.

AFP / FILIPPO MONTEFORTE

A távol biztonságából

A kapitány azonban látta, hogy a Costa Concordiának vége, s amikor gyorsan dőlni kezdett a hajó, ekkor – ahogy később a tárgyaláson mondta – „beleesett” egy mentőcsónakba, s onnan fogva tisztes távolból követte az eseményeket. De Falco telefonos utasítására sem volt hajlandó visszamenni a hajóra, később a bíróság előtt pedig próbálta másra kenni a felelősséget. Míg a szemtanúk azt állították, hogy Schettino a hajóhídon tartózkodó barátnője előtt akart villogni azzal, hogy jócskán letért az útvonalról, hogy Giglio közelébe hajózzon, a bírók előtt azt állította, a cég és az utasok kedvéért ment a part közelébe. Ebben egyébként van igazság, a korábbi években több óriáshajó is a sziget közelébe merészkedett, s a közeli áthajózások alkalmával nem csak az utasok, hanem Giglio lakói is lelkesedtek a látványért.  

Arról is beszélt, csakis az ő tudományának köszönhető, hogy a Costa Concordia olyan helyen állt meg, ahol nem süllyedt el teljesen – erről az állításról a hivatalos vizsgálat azt állapította meg, hogy a hajó irányítás nélkül sodródott, miután leálltak a motorok és megszűnt az áramellátás – s egy időben megpróbálta rávenni beosztottjait, vallják azt, a baleset egy hirtelen áramszünet miatt következett be. Schettino végül 16 éves börtönbüntetést kapott – most is egy római fegyházban ül –, ám a katasztrófa túlélői és a halálos áldozatok hozzátartozói nem elégedettek az igazságszolgáltatással. Egyrészt azért nem, mert csak Schettino kapott letöltendő büntetést – több beosztottját felfüggesztett elzárásra ítélték – és még mindig tartanak a kártérítési perek, mert az érintettek keveslik, hogy a Costa Concordia tulajdonosa csak egy egymillió dolláros büntetés kifizetésére volt hajlandó.

AFP / ITALIAN CARABINIERI PRESS OFFICE

Bátorság és segítség

Míg Schettinóról megmintázhatnák a gyávaság szobrát, sokan bátran és önfeláldozóan cselekedtek. Például a katasztrófa magyar áldozata, Fehér Sándor hegedűművész, aki a mentés során készült videók alapján segített másoknak, köztük gyerekeknek kijutni a víz alá került területekről. A 38 évet élt férfi végül úgy halt meg, hogy elsodorta őt az egyik liftaknából kizúduló víztömeg. De segítettek a személyzet tagjai is, akik a kapitánnyal ellentétben az utolsó pillanatig a hajón maradtak. Ugyancsak önfeláldozóan viselkedtek Giglio lakói, akik előbb mentették az embereket, majd ruhát és ételt adtak nekik. A sziget lakóit, valamint a Toszkánához tartozó Monte Argentario félsziget polgárait később kitüntették a mentési munkálatok során tanúsított bátorságukért.

Fazekas István

A giglióiak közül maguk is sokan felmentek a hajóra, többek között a polgármester is a Concordiáról segítette a mentést. Bár már tíz év eltelt a baleset óta, Giglio szigetén még mindig az új időszámítás szerint él: a helyiek Concodia előtti, illetve a Concordia utáni évekről beszélnek. Egyébként a határozott és kötelességtudó De Falco számára is új élet kezdődött: hamar híressé vált, s népszerűségét a politikában kamatoztatta: az Öt Csillag Mozgalom jelöltjeként beválasztották az olasz törvényhozás felsőházába, a Szenátusba.

Gregorio De Falco

AFP / ALBERTO PIZZOLI

Semmi sem maradt

Az oldalára dőlt hajó egy ideig őrizetlenül feküdt a vízben, ezt ki is használták a rablók és a szuvenírvadászok, akik sokszor meglátogatták a roncsot, és magukkal vitték, ami mozdítható volt: egyebek mellett a hajó harangját, valamint ékszereket és berendezési tárgyakat. Végül a hatóságok lezárták a környéket, s közben megkezdték a vontatás előkészületeit.

Technikusok dolgoznak az olaszországi Giglio sziget partjainál 2012. január 13-án zátonyra futott Costa Concordia óceánjáró kiemelésén 2013. július 9-én

MTI / EPA / Enzo Russo

Előbb egy tartószerkezetet építettek a hajó alá, majd a vízből kiálló oldalára több hatalmas tartályt hegesztettek. Vastag acélkábelek segítségével elkezdték függőleges helyzetbe húzni a Costa Concordiát, s miután ez részben sikerült, tengervízzel megtöltötték a tartályokat, így már azok súlya is segített a hajó „talpra állításában”. Amikor sikerült a hajó stabilizálása és az biztosan állt a tartószerkezeten, a másik oldalára is hegesztettek  tartályokat. Közben a másik oldalon lévőkből kiszivattyúzták a vizet, így a levegővel töltött tartályok megemelte

ék a hajót.

A Costa Concordia olasz óceánjáró roncsának jobb oldala 2013. szeptember 17-én, miután sikeresen felállították az oldalára dőlt hajótestet

MTI / EPA / Angelo Carconi

TIZIANA FABI / AFP

A javíthatatlan Costa Concordiát 2014. július 23-án elkezdték vontatni, és egy nappal később a hajó megérkezett Genova kikötőjébe. A Concordiát 2017-re feldarabolták, s a több mint 53 ezer tonna fémet újrahasznosították. Igyekeztek mindent megsemmisíteni, a hatóságok – az áldozatok iránti tiszteletből – meg akarták előzni, hogy a Costa Concordiához köthető tárgyak megjelenjenek különféle aukciókon.

A Costa Concordia olasz óceánjáró roncsa Genova kikötőjében 2017. január 11-én

MTI / EPA / Luca Zennaro