Az európai szélsőjobb, miként Orbán is, arra készült, hogy nagyot nyernek, és elfoglalják Brüsszelt, ehhez képest két héttel az EP-választások előtt is a saját belső csatározásaikkal vannak elfoglalva.

A régóta készülődő válság múlt csütörtökön robbant ki, amikor az egyik európai pártcsalád, az Identitás és Demokrácia (ID) kizárta európai parlamenti képviselőcsoportjából a német AfD-t. A lépés nem a semmiből jött, az AfD és a többi tag, különösen a Marine Le Pen által vezetett francia Nemzeti Tömörülés (Rassemblement National) között hónapok óta tapintható volt a feszültség.

Le Penék már korábban kijelentették, nem kívánnak egy frakcióban ülni a német szélsőjobbal, miután a múlt hónapban a berlini hatóságok azzal vádolták meg az AfD-listavezető Maximilian Krah asszisztensét, hogy Kínának kémkedett, egy másik német jelöltet pedig pénzmosással gyanúsítanak. A helyzet akkor vált tarthatatlanná, amikor egy olasz lapnak adott interjúban maga Krah sem fogta vissza magát, és azt fejtegette, hogy nem volt automatikusan bűnöző minden ember, aki valaha SS-egyenruhát viselt.

Bár Krah mögül még saját pártja is kihátrált, a kizárást így sem kerülhették el – ami azt is jelenti, hogy az AfD mindössze egy évig élvezhette az ID vendégszeretetét, hiszen csak tavaly léptek be.

Milyen képviselőcsoportok?

Mielőtt továbbhaladunk a történettel, érdemes kitérni arra, mit jelentenek, és miért is olyan fontosak a képviselőcsoportok az Európai Parlamentben.

Az EP-választásokon minden tagállamnak a saját nemzeti pártjai indulnak, de amint képviselőik bejutnak az Európai Parlamentbe, a politikai hovatartozásuktól függően frakciókba tömörülnek, ugyanúgy, ahogyan a nemzeti parlamentekben, így a magyar Országgyűlésben is.

A pártfrakciók között vannak tehát kereszténydemokraták (Európai Néppárt), szociáldemokraták (Szocialisták és Demokraták), liberálisok (Renew Europe) vagy éppen Zöldek, bár az általuk használt politikai fogalmak nem jelentik feltétlenül ugyanazt, mint egy-egy tagállamban.

Az EP-be képviselőket juttató pártoknak nem kötelező a belépés a pártfrakciókba, de a függetlenség nem túl kifizetődő, hiszen pártcsoport nélkül jóval kisebb az egyes képviselők befolyása, és a frakciójuk nem kap pénzt a parlament költségvetéséből sem. A legjobb példa erre éppen a Fidesz, melynek képviselői függetlenként dolgoznak, mióta kiléptek az EP-ben vezető szerepet játszó Európai Néppártból. Ez a lépés Orbán Viktort pedig ki is szorította a Néppárt vezetőinek belső köreiből, pedig a pártelnökök gyakran egyeztetnek egymással az uniós csúcstalálkozók előtt.

A mostani történet főszereplői a két vezető (szélső)jobboldali képviselőcsoport, a némileg mérsékeltebb Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) és a szélsőjobboldali, euroszkeptikus Identitás és Demokrácia (ID).

Az ECR vezető alakja Giorgia Meloni olasz kormányfő, de idetartozik például a volt lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság, a spanyol Vox, valamint a finn és a svéd demokraták. Az ID-frakcióban ennél még sokkal szélsőségesebb nemzeti pártok ülnek, például az osztrák Szabadságpárt, a belga Vlaams Belang, a Geert Wilders vezette holland Szabadságpárt, az olasz Liga, s kifejezetten befolyásos tagja a francia Nemzeti Tömörülés. (És persze a kizárásáig idetartozott a német AfD is.)

Hogyan lesz ebből győzelem?

A szélsőjobboldali pártok között egy sor nézetkülönbség van egyébként, az euroszkeptikusságon és a migráció elutasításán kívül sok minden nem köti össze a programjukat, és gyakran az Oroszországgal és Kínával szembeni álláspontjuk is különbözik.

Az ID-n belül kitört botrány most mégis különösen rosszul jött, hiszen minden közvélemény-kutatás azt mutatta, hogy

az európai szélsőjobboldal jelentős előretörésre számíthat a két hét múlva esedékes választásokon.

Ennek legnagyobb nyertese maga az ID-frakció lehet, melynek jelenleg 59 képviselője van, de az előrejelzések szerint a választásokon akár 85-re is nőhet a számuk. Jó esélyekkel indult a konzervatív ECR is, amely 56-ról 75-re növelheti képviselői számát.

De még ha a botrányok miatt egyes tagjaik rosszabbul is szerepelnek majd a választásokon, éppen a mostani válság segíthet abban, hogy a szélsőjobboldali frakciók megrázzák magukat, és együtt nagyobb szerepet kapjanak a következő parlamenti ciklusban, ehhez azonban valószínűleg közeledniük kell egymáshoz.

Az, hogy a végső lökést ehhez Marine Le Pen pártja adta meg, egyáltalán nem véletlen. Le Pen már régóta küzd azért, hogy elfogadhatóbbá tegye pártját a francia szavazók számára. Ebbe a képbe azonban a náci eszmékkel szimpatizáló AfD egyáltalán nem fért bele.

Az ID mérséklődésével pedig az is együtt járhat, hogy a választások után végleg megtalálják a közös hangot az ECR-rel, és létrehoznak egy új európai szélsőjobboldali pártcsaládot – épp olyat, mint amiről Orbán Viktor éveken át álmodott.

Le Pen vasárnap az olasz Corriere della Sera című lapnak adott interjúban már nem finomkodott, amikor üzent Meloninak.

„Most jött el az idő, hogy összefogjunk, tényleg hasznos lenne. Ha sikerül, a miénk lesz a második legnagyobb frakció az Európai Parlamentben. Nem kellene egy ilyen lehetőséget elszalasztanunk – mondta.

Barátkoznak, közelednek

Ezt valószínűsíti Hegedűs Dániel, a German Marshall Fund elemzője is, aki szerint

éppen az AfD kizárása az, ami nehezen megkerülhetővé tette az európai jobboldal átrendeződését.

Hegedűs szerint ennek egyik oka, hogy Giorgia Meloni olasz kormányfő és jobboldali radikális pártja, az Olasz Testvérek (Fratelli d’Italia) kormányzóképes politikai modelljét egyre több szélsőjobboldali nyugat-európai párt, így az ID-t vezető Marine Le Pen is viszonyítási pontként kezeli.

„Le Pen Nemzeti Tömörülésének terve, hogy 2027-re kormányzóképessé váljon, elnököt adjon Franciaországnak, ehhez pedig a Fratelli d’Italiához hasonlóan meg kell tudnia szólítani a mérsékelt centrumszavazókat. Éppen ez a belpolitikai cél vezetett az AfD kizárásához, amelynek jelenléte egyre nagyobb teher volt Le Pen számára az Európai Parlamentben” – mondta.

A nagy kérdés, hogy az új politikai stratégia elhozhatja-e a rég várt közeledést az ECR és az ID között az EP-választások után. A két pártcsoporttal kapcsolatban régóta emlegetnek törésvonalakat, arra hivatkozva az ECR tagjai között hagyományosan kormányzati pozícióban lévő, Ukrajna-párti, az uniós politikában mérsékeltebb radikális-jobboldali pártok szerepelnek, míg az ID tagjaira sokkal inkább illik a szélsőjobboldali, euroszkeptikus és oroszbarát jelző.

Hegedűs Dániel azonban úgy látja, hogy ez az Oroszországgal kapcsolatos törésvonal már egy ideje újra veszít a súlyából. Éppen ezért nem zárná ki azt sem, hogy

az EP-választások után akár egy erős kettős vezetésű, új pártszövetség is kialakulhat az ID és az ECR soraiból.

A közeledés nemcsak az ID, hanem az ECR oldalán is látható. Egyik jele, hogy az ECR-ben is sokan kezdik feladni korábbi ellenkezésüket az oroszbarát, szélsőjobboldali pártokkal szemben, idesorolva akár a Fideszt is. Mateusz Morawiecki, a Jog és Igazságosság (PiS) volt miniszterelnöke például beszédet mondott a budapesti CPAC-en, és teljes mellszélességgel kiállt a Fidesz ECR-tagsága mellett. Pedig a volt lengyel kormánypárt – mely az ECR tagja – korábban finoman szólva sem helyeselte a Fidesz oroszbarát politikáját.

Azt még korai lenne megmondani, hogy egy ilyen pártszövetségnek pontosan kik lennének a tagjai, és mihez kezdenek majd azok, akik kívül maradnának rajta. De még ha nem is mindenki csatlakozik, az új frakció így is akár 100-nál több képviselővel rendelkezne, amivel a harmadik legnagyobb erőt képviselhetné az Európai Parlamentben.

Hegedűs Dániel arra is emlékeztetett, hogy az esetleges frakció végső formáját az Európai Parlamenten belüli koalíciók is alakíthatják majd. A konzervatívokkal való együttműködésre nemcsak az Európai Néppárt készül, hanem még a liberális Renew Europe sem zárkózik el teljesen tőle, az pedig mindenki számára kényelmes megoldás lenne, ha az konstruktívabb szellemű pártok az ECR-be rendeződnének át, és az ID-ben maradnának azok, akik a protestpolitikát viszik – mondta.

Itt a Fidesz, hol a Fidesz?

A helyzetet a magyar szavazók számára különösen érdekessé teszi, hogy egy hasonló európai szélsőjobboldali pártcsoport ötletét korábban éppen Orbán Viktor támogatta, de a jelen helyzet szerint, ha létre is jön, nem biztos, hogy a magyar kormánypárt learathatja majd a gyümölcseit.

A Fidesz még nem nevezte meg, hogy kinek a pártcsaládjához csatlakozna a választások után, de az eddigi nyilatkozatok alapján az ECR tűnik a legvalószínűbbnek, különösen annak fényében, hogy az EU Régiók Bizottságában és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében a Fidesz képviselői már évek óta az ECR soraiban ülnek.

Bár a Politicónak a franciák úgy nyilatkoztak, hogy az ID is nyitva állna előttük, információink szerint a Fidesz a döntéssel megvárja majd, hogyan alakulnak a június 9-ei eredmények, és ugyanez igaz az európai pártcsaládokra is.

Politikai stratégia ide vagy oda, a Fidesszel kapcsolatban különösen az ECR tagjai között hangsúlyosak a nézetkülönbségek, korábban több párt is azzal fenyegetőzött, hogy kilép, ha Orbánék meghívást kapnak. Éppen azért, ha a várakozásoknak megfelelően a Fidesz–KDNP pártszövetsége csak 10-11 képviselői helyet szerez június 9-én, akkor egyáltalán nem biztos, hogy megéri a kockázat Meloni számára, hogy befogadja őket.

Más lesz a helyzet, ha az ECR és az ID bármilyen szinten fúzióra lép, egy ilyen koalícióban már sokkal esélyesebb lenne a Fidesz tagsága.

Orbán számára azonban a belépés azt is jelentené, hogy pártja része lesz ugyan a tömörülésnek, de politikai hatalmi szempontból semmiképp nem lesz a vezetője, ez a szerep Meloni és Le Pen között fog megoszlani – véli Hegedűs Dániel.

Orbán elmondhatja magáról, hogy ötletgazdája volt a jobboldali szövetségnek, hiszen 2021 óta ez a cél lebegett a szeme előtt, de a Fidesz EP-képviselői nem jelentenek majd benne domináns erőt

– tette hozzá.

Az elemző szerint érdemes figyelni majd a Tisza Párt esetleges EPP-tagságának kérdését is. Bár Magyar Péter már utalt rá, hogy ha jelöltjei bejutnak az Európai Parlamentbe, akkor a Néppárthoz csatlakoznának, az EPP azonban nem biztos, hogy felvehet egy olyan pártot, amely nem egyértelműen Ukrajna-párti, és szuverenista álláspontot képvisel.

„Érdekes fejlemény lehet, ha a Tisza Párttól a tagság érdekében azt kérnék, hogy egyértelműen oroszellenes, Ukrajnát támogató vonalat vigyen, hiszen ebben az esetben egyértelműen az európai pártpolitika járulhatna hozzá egy magyar ellenzéki párt európaizálódásához” – tette hozzá.