A vízhiányról nem csak a klímaváltozás tehet, hanem a magyar költözési láz is

Június végén a kánikula miatt több hazai településen is komoly gondok adódtak a vízellátással. A probléma július elejére ugyan elhárult, de meg nem oldódott. Pécelen például még mindig vízkorlátozás van érvényben azért, hogy az ivóvízellátás biztosított legyen: reggel nyolc és este tíz óra között tilos az öntözés, a szabályozás pedig visszavonásig érvényes. Gödöllőn hasonló szabályozás él. Alapvető dilemmáról volt itt szó: amikor vízhiány volt, a lakók emiatt voltak elégedetlenek, a korlátozás alatt viszont azért, mert nem tudták a legnagyobb melegben öntözni a kiszáradt kertet. A múlt idő nem véletlen: Horváth Tibor, Pécel polgármestere a hvg.hu-nak úgy fogalmazott, hogy ha probléma nem is a múlté, de sikeresen tudják kezelni azt.

Dudás Szabolcs

Míg a szárazságról a globális felmelegedés tehet, a vízhiányért már nem tehető csak és kizárólag az felelőssé. Itt ugyanolyan mértékben ludas a kétezres évek eleje óta intenzív „agglomerációs bumm”, vagyis hogy rengetegen költöztek ki Budapestről a fővároshoz közeli településekre, amelyek így szép lassan várossá duzzadtak és infrastruktúrájuk már nem tudta tartani a lépést a lakók igényeivel. És ez nem csak az ivóvízellátásról mondható el, hiszen ugyanilyen szűk keresztmetszetté válik az úthálózat vagy az egészségügyi ellátórendszer.

Pécelen is ez a helyzet. A város lakossága az elmúlt negyven évben nyolcezerről közel húszezresre duzzadt, az érkező lakók pedig Horváth Tibor szerint meglepődve szembesültek azzal, hogy a városnak akadnak infrastrukturális lemaradásai Budapesthez képest. Ilyen volt a vízhiány okozta sokkhelyzet is, amit egy műszaki probléma mellett az okozott, hogy a kánikulában a város addig nagyjából kétezer köbméteres átlagos vízfogyasztása a duplájára ugrott, az ezt kiszolgáló víztározók viszont nem bírták az iramot és kiürültek. Az ürülés ugyan nem volt teljes, de arra elég volt, hogy a településen hiába nyissák meg a csapot víz reményében a lakók. (Érzékeltetésképp: a város négy méter mély víztározóiban mindössze harminc centiméter magasan állt a víz.)

Pécelen ekkor vezették be a vízkorlátozást, ami ha meg nem is oldotta, de rövid távon elhárította a problémát. A vízkorlátozás önmagában persze kevés: a városban Horváth Tibor elmondása szerint tizenkét kút tölti éjszakánként a víztározókat, amik mellett most még két másikat is szolgálatba állítottak a Dél-Pest Megyei Viziközmű Szolgáltató Zrt. (DPMV) szakemberei, ám a rég használt kutak, illetve a kiürült víztározók egy újabb problémát is hoztak magukkal: a víz minősége változott meg.

Pécelről több olyan beszámoló is eljutott lapunkhoz, amely szerint vasas, habzó, barna víz folyik a csapból. Ennek tényét Horváth Tibor sem tagadja, sőt számolt ő is, és a DPMV is a víz színeződésével, vasasodásával. Mint mondta, ezekért joggal tehetők felelőssé a rég nem használt kutak és a víztározók aljában felgyülemlett hordalékok, de a szakemberek bakterológiai vizsgálata alapján a víz – még ha gusztustalan is – az egészségre nincs káros hatással. A két pluszkút Horváth szerint nyár végéig üzemelni fog, ugyanis nem merik megkockáztatni, hogy olyan helyzet alakuljon ki, amiben a hőségben víz nélkül maradjon a lakosság.

hvg.hu

A rossz minőségű vízre szerinte talán megoldást jelenthetne az, ha a korlátozások feloldásával engednék a locsolást, így a rendszerből a természetbe mosnák ki az ártalmatlan salakanyagokat, de ez ugye újra annak a veszélyével fenyegetne, hogy túlhasználat esetén kiürülnek a tárolók – így önmaga farkába harapna a kígyó.

Az elmúlt években tapasztalható kora őszi kánikulák miatt azonban a nyár tulajdonképpen szeptember végéig is ki-ki nyúlik, emiatt a vízfogyasztás csak október körül áll vissza az év melegmentes részében megszokott mennyiségre. Ekkor lehet elkezdeni fejlesztésekben gondolkodni, hozzányúlni érdemben a csőrendszerekhez, egészen addig az időszakig, amíg a hideg ebben nem jelent akadályt.

A közművek hiányosságaira adott válaszok azonban településenként eltérőek. A fővároshoz Pécelnél lényegesen közelebb fekvő Budaörs például azt a megoldást választotta, hogy a budapesti vízhálózatra kapcsolták rá a települést. A váltás azonban nem egyik pillanatról a másikra történt: a rendszerváltozást követő tíz évben a város egyik fele a fővárosi hálózatot, a másik fele viszont az érdi rendszert használta – mondta lapunknak Wittinghoff Tamás, Budaörs polgármestere. Elmondása szerint logikus lépés volt a fővárosi rendszerre csatlakoztatni egész Budaörsöt, hiszen „ha a budapesti rendszeren nincs hiány, akkor Budaörsön sincs hiány”. Problémák korábban náluk is voltak: a fővárosi csatlakozás előtt előfordultak víznyomás-problémák, azonban teljes vízhiány nem volt a városban. Budakeszin is hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy ott a fővárosi rendszerre csatlakozás előtt a János-hegy miatt magasabbra épülő házakban volt, hogy teljesen megszűnt a víznyomás.

MTI / MTVA / Róka László

Pécelen azonban a fővárosi rendszerhez csatlakozás nem került szóba. Horváth Tibor szerint egyedül az infrastrukturális fejlesztésekben bízhatnak, amikkel kapcsolatban viszont van egy komoly bökkenő: a városnak nincs rá pénze. Horváth Tibor elmondása szerint a város közművagyonát egy az egyben a DPMV kezeli, akik ezért cserébe a közművagyon bizonyos százalékának megfelelő értékben végeznek javítási, üzemeltetési, vagyis általános karbantartási munkálatokat. Azonban ebből a pénzből komoly fejlesztésekre nem telik.

Sőt: a város négyszáz millió forintos hiánnyal küzd, így nekik sem fér bele, hogy közvagyonból egészítsék ki a hiányzó összeget. Így viszont marad a hitel, illetve a kormányzati támogatások, pályázatok. Ezek pedig Horváth Tibor szerint sosem finanszírozzák száz százalékban a megvalósítani kívánt projekteket: példája alapján ha egy fejlesztés ötszázmillióba kerül, akkor az állam jó esetben ad rá négyszázat, nekik viszont nincs „felesleges” százmillió forintjuk, amivel kiegészíthetnék azt.

És hogy pontosan mire volna szükség? A polgármester elmondása szerint legalább négy olyan jó minőségű kútra, amik ellátják vízzel a város víztározóit. A kút viszont önmagában értelemszerűen kevés: a vizet egy rendszeren el is kell jutni a tározóba, valamint a végén el kell jutnia a felhasználóhoz is, ehhez pedig vízvezetékrendszer és néhol pedig nyomásfokozók is kellenek, amelyek kiépítése nem tartozik az olcsó mulatságok közé. Számszerűsítve: a négy kútnak csak a fúrási munkálatai kerülnének 150 millió forintba és akkor a bennük lévő vizet még nem vizsgálták, és főleg nem kötötték be a tározókba.

Túry Gergely

Ennek ellenére a város megpróbálkozik a fejlesztési munkálatokkal: Horváth Tibor szerint szerint ha négy kutat nem is, de kettőt-hármat az elkövetkező években tudnak fúrni, be tudnak kötni a hálózatba. Amíg viszont nincsenek kutak, a város víztározói képtelenek kiszolgálni a négyezer köbméteres nyári péceli vízfogyasztást, vagyis a korlátozások ezek híján a jövőben nemhogy maradni fognak, de még szigorodhatnak is: korábban vezethetik be őket.

Horváth Tibor szerint nem időpont, hanem időjárásfüggő, hogy mikor vezetik be a korlátozásokat: mind a víztározók, mind pedig a kutak olyan szenzorrendszerrel vannak ellátva, amiknek köszönhetően pontosan nyomon követhető a bennük lévő vízszint, így ha a DPMV riadót fúj, pillanatok alatt be tudják vezetni a korlátozásokat. Annak ellenére, hogy a polgármester szerint is a legjobb lenne őket elkerülni.