Körülbelül ott tartunk, mint a Covid idején. Emberek haltak meg, értékeltük a statisztikákat minden hónapban, és ez van most az erdőkkel, ez van most a fákkal is
– mondta a második Budapesti Fafesztivál megnyitóján Bojár Iván András, a 10 millió Fa Alapítvány vezetője, aki szerint nem elég köztudott, hogy milyen súlyos a fővárosi fák helyzete, nem kis mértékben az idei rendkívüli szárazság miatt is. A Főkert adatai szerint például 2024-ben 185 fát vágott ki kiszáradás miatt, 2025-ben már 331-et, idén év végére pedig akár a 600-at is elérheti a számuk. Erről korábban Dezsényi Péter, a Főkert főigazgatója is beszélt a HVG-nek.
A statisztikában szereplő számok ráadásul nem is a teljes képet mutatják. Egyrészt a Főkert a fővárosi fáknak csak egy részéért felel, a kerületek kezelésében lévőkről nincs adatuk, másrészt az általuk kezelt fáknak is csak egy részéhez – a balesetveszélyes vagy közlekedési útvonal mellett lévőkhöz – jutnak el kapacitáshiány miatt.
„Talán még sosem volt ennyire fontos, hogy értsük, hogyan működnek a fák” – ezt tartotta fafesztivál fő üzenetének Szigeti Ferenc Albert, a Természet-Alapú Megoldások Magyarországi Hálózatának koordinátora. Szigeti már egy évtizeddel ezelőtt is egy faünnep megszervezéséről álmodott, azonban az idei, súlyosan aszályos nyár után – mint mondta – nehezen tudja egy mondatban említeni az ünnep szót a fővárosban élő fákkal.
Az első Budapesti Fafesztivál 2025 májusában, a Budapest100 nevű építészeti-kulturális fesztivál keretében jött létre Grócz Bíborka, Szigeti Ferenc Albert és önkéntes munkatársaik szervezésében. „Most pedig már igyekeztünk a saját lábunkra állni” – mondta Szigeti az másodszorra október 15-e és 17-e között megrendezett háromnapos, ingyenes sétafesztiválról, aminek közel három tucat programjára több mint 600-an regisztráltak. Az érdeklődőknek ökológusok, faápolók, várostörténészek és erdészek mutatták be a budapesti fák sokféleségét – a belvárosi fasoroktól a lakótelepek körüli zöldfelületeken át a hárshegyi örökerdőig. Szigeti szerint, ha a városlakók megértik, milyen sokat köszönhetnek a fáknak, akkor határozottabban szólhatnak fel azok védelmében, ami akár a környezetvédelmi szakpolitikát is befolyásolhatja. És mivel a városokban általában magánterületen található a legtöbb zöldfelület, egyre jelentősebb kérdéssé válik az is, hogy hogyan óvják meg az ingatlantulajdonosok a kertjükben, udvarukban álló fákat, és mennyi új fát ültetnek.
Faapokalipszis 2026?
„Meglehetősen hálátlan feladat most zöldfelület-fenntartó kertészként dolgozni.”
Ezzel a mondattal indította a Fafesztivál „Faapokalipszis 2026?” elnevezésű telt házas nyitórendezvényét Cserna Hajnalka, Budapest belvárosának üzemvezető főkertésze. „Egyik napról a másikra száradnak ki fák” – mondta, miközben a háta mögötti kivetítőn előbb az Andrássy úti fasor egy kőrisvész által sújtott részlete tűnt fel, majd a Karolina út kiszáradó fái. 2026-ban ugyanis annyira alacsony volt a légkör páratartalma, hogy a száraz levegő kiszippantotta a növényekben lévő nedvességet is, így számtalan fa vízellátó rendszere omlott össze. Cserna szerint így „nagyon rövid idő alatt el tud száradni egy teljes lombkorona, és ez egy visszafordíthatatlan folyamat”. A Fafesztivál szervezője, Szigeti Ferenc Albert a HVG-nek úgy nyilatkozott:
2035-re Budapest a fáinak 40 százalékát elvesztheti az éghajlati trendek alapján, és ez a koros fákat érinti, azaz a lombkoronatömeg vesztesége még nagyobb lesz.
A trend bizony arra mutat, hogy pár éven belül felére csökken a fák árnyéka Budapesten, rövidül a növények életciklusa, miközben drágul a fenntartásuk is. A fővárosi zöldfelületeknek tehát túl kell élniük a klímaváltozást, miközben az emberek túlélését is segíteniük kell. Fővárosi parkokban, zöldfelületeken, méhlegelőkön kóborlunk a zCast idén tavaszi évadának hatodik adásában Dezsényi Péterrel, a Főkert főigazgatójával. Mint mondja, elkerülhetetlen a gyökeres technológiaváltás, amin már dolgoznak, de pozitív fejlemény is van: egyre nagyobbak és elfogadottabbak méhlegelők, jönnek az önkéntesek, a vállalkozások pedig sorban állnak, hogy kivegyék a részüket a városi zöld rendbetételéből.
Cserna szerint a Főkertnél még ma is dolgozik néhány idősebb szakember, akik emlékeznek olyan, ősszel elültetett fákra, amelyeket sosem kellett locsolni. Az utóbbi években viszont a cég alkalmazottai már átlagosan három éven át öntözték a frissen ültetett fákat, mostanra ez öt évre emelkedett, és a Karolina úton készített képre mutatva a Belváros főkertésze megjegyezte, hogy mostantól talán hat-nyolc év locsolással is számolniuk kellene. Az utóbbi években ráadásul jelentősen megnőtt a fiatal, folyamatos öntözést igénylő fák aránya Budapesten, így a Főkert munkatársai jelenleg annyit locsolnak, hogy szinte semmilyen más fenntartási munkára nem marad idejük. „Eljutottunk oda, hogy a fákat csak életben, de nem jól tartjuk” – mondta.
Nem lehet ugyanakkor minden problémáért a klímaváltozást okolni. A kivetítőn megjelentek emberi mulasztások vagy kegyetlenség miatt szenvedő budapesti fák képei is: egy fűkaszával súlyosan megsebesített törzsű szivarfáé – a főkertész szerint egy egész fasornyi 20 év körüli szivarfa került életveszélyes állapotba a nem megfelelő kaszálás miatt –, egy kis méretű növénytartó ládáé, amelyet szinte körbenőtt a beleültetett, hatalmas törzsátmérőjű fa, egy nagy tölgyé, amin egyszerre két fiatal TRX-ezik, és néhány I. kerületi fáé, amelyeket Cserna szerint gázolajjal mérgezett meg valaki, akit zavarhatott, hogy nem látott rá jól a várra. Sok fa pusztul el idő előtt, mert ökölnyire visszavágott gyökérzettel, túl kicsi földlabdával és olykor az azt borító textilzsákkal együtt ültette el a zöldfelület-kezelő. Cserna Hajnalka szerint az ilyen, szakmaiatlan ültetések olyan láthatatlan csapdák, amelyekkel a Főkert nem tud számolni, mivel jelenleg nem létezik egy kötelező érvényű, egységes szabvány, amit minden zöldfelület-fenntartónak be kellene tartania.
Gyökeres változások
Ha azt szeretnénk, hogy a fák hosszú távon is ellenálljanak a klímaváltozás hatásainak, egyre fontosabbá válik, hogy mit, hova és hogyan ültetünk.
Fát ültet a Főkert - Nem mindegy, hogyan
MTI / Kovács Attila
Hogy miként kellene jól fát ültetni, ahhoz új faültetési protokollt dolgozott ki a Főkert. Ez a módszer egy kétszer két méter széles, 120–150 cm mély ültetőgödör kiásását javasolja, valamint a talaj állapotától függően teljes vagy részleges talajcserét – egy humusz, salak és komposzt elegyéből álló szerkezeti talaj alkalmazását, amelyben a salaknak hála kevésbé tömörödik össze a talaj, és nem tud túlzottan megsüllyedni az elültetett facsemete. Cserna szerint fontos figyelembe venni, hogy a környező talajhoz képest ne legyen túl jó minőségű az általunk biztosított ültetőközeg, mert ha az ültetőgödör körül például egy sittes talaj van, akkor semmi sem ösztönzi a gyökérzetet arra, hogy „merjen kilépni a wellnessből”. Ha a gyökérzet és a fás szár közötti gyökérnyakat elültetjük, vagy ha vegetációs időben a fának ezt a részét is betakarjuk mulccsal, nem csak a talajt, azzal „gyakorlatilag halálra ítéljük a fát”, mert tartósan nedvesen tarthatja a kérget, ami elősegítheti a betegségek kialakulását.
Mivel a szárazság miatt a látványelemként, természetellenes módon elültetett fák életben tartása manapság egyre nehezebb, a Főkert és a 10 millió Fa Alapítvány Budapest-szerte kísérletezik a természetes erdők működését követő, alternatív ültetési módszerekkel. Több helyen alkalmazzák már a Svédországban kifejlesztett Stockholm-módszert, amelynek lényege, hogy egy kövekből, bioszénből és humuszból álló mesterséges váztalajba ültetik a fákat. Cserna szerint ez a technológia hatékonyan tárolja ugyan a csapadékot, az egyik nagy hátránya az, hogy ha például egy csatornaépítés miatt a talaj rétegrendjét megbontják, azt később szinte lehetetlen megfelelően visszaépíteni. A szakember említ egy másik alternatív technológiát is, a japán Miyawaki-erdőkhöz hasonló, kis facsemetékből álló, sűrű minierdőket. A legtermészetesebb budapesti Miyawaki-erdő Cserna szerint a Népligetben található.
Ezt az erdőt személyesen is megtekinthettem a Fafesztivál egyik városi sétáján, ahol Szabó József Kristóf erdőmérnök és faápoló-favizsgáló szakmérnök vezetett körbe 20–30 érdeklődőt Budapest egyik legnagyobb parkjában. Ezt a kis erdőt főként kőrisek, fekete nyarak és nagylevelű hársfák alkotják. Ilyen Miyawaki-erdőket nemcsak a Főkert egymaga létesít, hanem – mint azt az egyik parkfenntartással foglalkozó munkatárs megjegyezte – mások is, például a Vígszínház társulata, amely a színház korával megegyező mennyiségű fát ültetett el a színház 129. és 130. születésnapja alkalmából.
Frissen ültetett Miyawaki-erdő a Boráros téren néhány éve
hvg.hu
A klímaváltozás következtében egyre fontosabbá válik az is, hogy milyen fafajokat választunk. A népligeti túrát vezető Szabó József Kristóf szerint, ha aszálytűrő fajokat keresünk, érdemes Budapest főtájépítésze, Bardóczi Sándor százas listájáról szemezgetni, ha viszont a fő szempontunk az, hogy a fánk mielőbb nőjön minél magasabbra, akkor a nyárfákat és a tölgyeket ajánlja, utóbbiakat is elsősorban magról szaporítva.
Szabó szerint érdemes figyelembe venni a saját lakóhelyünk adottságait is – például azt, hogy a budai hegyvidéken nagyon vékony a talaj. Ezt megerősítette a népligeti séta egyik résztvevője, egy ginkgórajongó hobbikertész magyartanár, aki szerint a belváros talaja „a hányattatott történelmi múlt miatt sokkal sittesebb, mint a külvárosi kerületeké”. Szabó szerint a sitt mellett régi csövek és tévévezetékek is nehezíthetik meg a városi faültetést, de arra is volt példa egyszer, hogy „egy nagy fekete autó is a helyszínre érkezett, miután egy ültetésnél véletlenül átvágtak egy katonai vezetéket”.
Bajor Zoltán, a Főkert természetvédelmi és erdőkezelési osztályvezetője az őshonos fafajokra esküszik. Ez nem teljesen meglepő, tekintve, hogy az általa vezetett október 17-ei sétán pont egy öt éve tartó, az őshonos fafajok visszatelepítését célzó kezdeményezést mutat be. Ennek keretében lecserélik az újpesti Farkas-erdőt leuraló idegenhonos fehér akácokat és zöld juharokat. Bajor azt vallja:
„Nem igaz, hogy a hazai fajokat temetni kell, és külföldi, szárazságtűrő fajokat kell hozni Magyarországra.”
Az idegenhonos növényeknek ugyanis nem ismerjük az őshonos élővilágra gyakorolt hatásait. Példaként a kanadai aranyvesszőt említi, ami az 1800-as évek végén került be „dekoratív díszítő fajként Magyarországra, és ma már több százezer hektárt foglal el az országból”. A faj visszaszorítására országszerte több kezdeményezés is indult már, a nemzeti parkok változatos módszerekkel küzdenek a rendkívül szívós növény ellen.
Egy 2015-ös tanulmány jelenti az eddigi legjobb becslést a Földön megtalálható fák számát illetően, a kutatók azonban hangsúlyozzák, hogy az ültetés nem jelent elegendő megoldást.
A kérdésemre, hogy Budapest mely területein milyen fákat érdemes ültetni, Bajor szerint nincs egzakt válasz. Ha valaki hajlandó nyomozni, akkor helytörténeti gyűjteményekben, az Arcanumon és a történelmi térképek adatbázisában utánaolvashat, hogy lakóhelyén milyen volt az eredeti növényzet.
Általánosságban a következőket javasolta:
- a pesti oldal megfelelő vízellátottságú, üde területein kocsányos tölgyet, mezei szilt és mezei juhart,
- nedvesebb talajú városrészeken fekete nyárfát és enyves égert,
- a Duna két partján főleg füzeket és nyárfákat,
- a budai oldal szárazabb domboldalain csertölgyet,
- a köves, mészköves területeken molyhos tölgyet,
- a város magasabban fekvő, kicsit hűvösebb részein, például a Normafa környékén pedig a kocsánytalan tölgyet és a gyertyánt.
A farkas-erdei séta végén kiderült az is, hogy bármilyen fát ültetünk, érdemes minél kisebb és ép gyökérzetű egyedet választanunk. „Sokat kínlódhatunk egy hatalmas fa átültetésével, de ép gyökérzet nélkül nem lesz sikerünk” – mondta Bajor Zoltán, aki szerint a fákra is igaz, ami ránk, emberekre: egy csecsemőt általában kevésbé visel meg egy költözés, mint egy aggastyánt.
Civilek nélkül nem megy
Bár az általam meglátogatott három programon sok szó esett arról, hogy az ágazat dolgozói hogyan próbálják épen és egészségesen tartani Budapest fáit, azt minden megszólaló hangsúlyozta, hogy óriási szükség van a civilek segítségére is, ha élhető, árnyékos és tiszta levegőjű városban szeretnénk élni.
Facsemeték öntözőzsákokkal
Facebook / Főkert
De hogyan segíthetünk? Akár a közterületi faültetés is szóba jöhet, azonban a népligeti séta vezetője jelezte, ehhez a helyi önkormányzatot érdemes megkeresni, hogy megtudjuk, van-e erre lehetőség. Önkéntes faültetéseket szerveznek például a Farkas-erdőben is, ugyanakkor Bajor Zoltán szerint a jelenleg rendelkezésükre álló évi 7000–8000 facsemete zömét általában a Főkerthez jelentkező vállalatok ültetik el, csapatépítő programok keretében. Meg szoktak hirdetni azonban más élőhely-rekonstrukciós kezdeményezéseket is civileknek, például volt, hogy homoki gyepeken ritkítottak invazív fajokat. Bajor megemlítette a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület önkéntes programjait is; ők például a farkas-erdei séta idején egy természetvédelmi területen szerveztek szemétszedést Óbudán.
Cserna Hajnalka szerint az utóbbi években egyre népszerűbbé vált a Főkert, a 10 millió Fa Alapítvány és a Főváros által kezdeményezett önkéntes vízadás is, ami hatalmas segítség a fővárosi fáknak, és amihez mobilos alkalmazás is van. A Fafesztivál megnyitójának nézői közül többen is megjegyezték, hogy két önkéntes vízadó nemrég házasságot kötött, amire a belváros főkertésze megjegyezte:
Ajánlom mindenkinek, aki még szingli, hogy menjen el öntözni.
Nyitóképünkön a Népliget fái, fotó: HVG / Máté Péter
