Ma még többen csikket dobnak és felmosóvizet öntenek bele, pedig Budapest a fákat védené egy új módszerrel
Minden eddiginél jobb esélyt kínál a fák megmaradására városi környezetben egy Stockholmban kifejlesztett faültetési módszer. A technológia nem épp olcsóságáról híres, de Budapesten már jó eredményekkel kísérleteznek kedvezőbb árú, a helyi viszonyokra alkalmazott változatával. A Bakáts tér új fái már jól fejlődnek benne, és a Blahán is ezt alkalmazzák az egykori Nemzeti Színházból ittmaradt sitthalmok felett. Ráadásul nemcsak a fák fejlődnek jobban, de a városi özönvizek megelőzésében is fontos szerepet játszhat a Stockholm-módszer bevetése.
Várhatóan még az ősszel befejeződik a Blaha Lujza tér felújítása, ahol egy Magyarországon még csak elvétve alkalmazott, de ígéretes módszerrel igyekeznek biztosítani az árnyékot adó és a mikroklímán nagyban javító fák megmaradását és minél teljesebb fejlődését a városi környezetben. Ez pedig a Stockholm Faültetési Rendszer (SFR), amely alkalmazásának első tapasztalatait egy kerületi főkertésszel és a Főkert faállomány-fejlesztési szakértőjével igyekeztünk körbejárni.
A módszer drága, de enélkül nem sok esély van arra, hogy fejlődni, árnyékot adni képes fákat telepítsünk Budapest belvárosában. Nincs fahely, a több száz éves folyamatos beépítettség miatt, ahol az újabb épületek gyakorlatilag a régiek romjaira, szinte sitthalmokra épülnek, nem beszélhetünk igazán talajról
– magyarázta a Stockholm-módszer indokoltságát a hvg.hu-nak Szaller Vilmos, a BKM Budapesti Közművek Nonprofit Zrt. Főkert Kertészeti Divíziójának faállomány-fejlesztési szakértője. “Nem véletlen, hogy a 2019-es ültetési szabvány szerint százszázalékos cseretalaj kell a telepített fák alá, akár azt is mondhatjuk, hogy virágcserepet kell csinálnunk minden egyes fának a városban.”
Úgy kell fejlődési lehetőséget adni nekik – megőrizve a gyökérzet épségét, biztosítani annak víz- és oxigénellátását – a rendelkezésre álló, épületek és közművek által is behatárolt szűkös helyen, hogy közben az adott felületnek gyakran el kell viselnie a forgalom terhét is. Ezt csak úgy lehet elérni, hogy olyan közegbe ültetik a fákat, ami az előbbi dolgokra egyszerre alkalmas, erre nyújt megoldást a Stockholm-módszer.
Egy élni és élni hagyni megoldás.
Itthon az eredeti Stockholm-módszert korábban a Bartók Béla úton alkalmazták egy fa esetében, valamint a Bakáts tér egy részén. A Bartókon tavaly elültetett fáról nyáron posztolt Bardóczi Sándor fővárosi főtájépítész, aki szerint a fa egy év alatt korábbi méretének másfélszeresére nőtt.
Szaller Vilmos szerint a Városligetben is csináltak hasonlót – azt nem verték nagydobra –, de ott a Műcsarnoknál található négy idős fánál már némileg módosítottak a svédek által kidolgozott metóduson. Az igazán magyarított változatot a Bakáts majd a Blaha Lujza téren alkalmazták.
A Bakáts téren az új fák ültetésénél, illetve néhány, már meglévő fa talajcseréjénél vetették be a módszert – mondta a Bakáts téri tapasztalatokról Cserna Hajnalka, a Ferencváros főkertésze a hvg.hu-nak. Az idősebb, évtizedek alatt a helyi körülményekhez alkalmazkodott, 25 centiméternél vastagabb törzsű fákat nem bolygatták, őket ugyanis megviselheti a talajcsere, ami az ültetési sokkhoz hasonló stresszt okozhat (mivel a közeg, amiben a fák „szocializálódtak”, gyökeresen megváltozik). A fiatalabb, kisebb törzsátmérőjű, “stockholmosított” fák is komoly törődést igényelnek, de az eddigi tapasztalatok alapján nagyon jól érzik magukat.
| A vasúti töltések mentén vígan tenyésző fáktól jött az ötlet |
A módszert a svéd Björn Embrén dolgozta ki még a 2000-es évek első felében, amikor rábízták a Stockholm faültetési programjának felügyeletét, és azzal szembesült, hogy a városközpont 12 ezer fája közül minden harmadik a halálán volt. Finn és svéd kutatókkal közösen vették ezért górcső alá a városi fák fejlődését, a munkába bevonták a német Osnabrück nyugdíjas tájépítő mérnökét, Klaus Schrödert is. Ő Európa-szerte úttörőként kezdett kísérletezni a szerkezeti talajok alkalmazásával a városi fák esetében. Embrénék arra jutottak, hogy a városi környezetben a talajból hiányzott az oxigén, a víz, a szerves anyag, de beszennyezte például az utakra szórt só is. Az oxigénellátottságot járműforgalom, a közművek, az infrastruktúra folyamatos építése, karbantartása által okozott tömörödés korlátozta, a vízellátást pedig emellett az is, hogy a csapadékvizet mindenáron a csatornarendszeren keresztül igyekeztek elvezetni. Az összeszáradt, tömörödött, levegőtlen talajban pedig nem csak, hogy a fák kezdtek haldokolni, de a régebbi épületek stabilitása is veszélybe került. A megoldást a stockholmi vasútvonalak mentén találták meg: a vasúti forgalomnak stabil alapot biztosító köves töltések mentén meglepően jól fejlődő fákra bukkantak, és rájöttek: a töltés kövei elég stabilitást adnak a fentről érkező terhelésnek, miközben a közöttük lévő résekben van elég hely a megfelelő tápanyag-, víz- és oxigénellátottságú talaj számára, amely elengedhetetlen a gyökerek és a fák egészséges fejlődéséhez. Ezután már csak ki kellett kísérletezni az optimális összetételt: az eredeti módszer alapján először 10-15 centiméteres átmérőjű köveket rétegeznek egymásra, ezt tömörítik, majd a közéjük bioszénnel és humusszal kevert, tápanyagokkal dúsított talajt mosatnak be. A bioszén hasonló a grillezésnél használt faszénhez: magas hőmérsékleten, oxigénszegény körülmények között (pirolízissel) készül, de nem feltétlenül fából, hanem más célra nem hasznosítható növényi részekből. (A Bakáts téren felhasznált import bioszén alapanyagául például kipréselt napraforgómagok szolgáltak). A legfelső réteg már kisebb méretű kövekből áll, ennek szűrő és lélegeztető szerepe van: kijut a szén-dioxid, bejut a nedvesség és az oxigén. Az ide szánt fák emellett kapnak egy beton ültetőkeretet is, ami oldalra-lefelé tereli gyökereiket, de a segítségével könnyebb lehet a fa esetleges cseréje is. Az egészet geotextillel fedik – így nem keverik a talajjal a burkolat anyaga, és a hajtások sem indulnak meg felfelé, és nem károsítják, feszítik fel a burkolatot (ezt előzi meg az ültetőkeret is). De ez még nem minden. A fák környékén víznyelőket alakítanak ki, amelyeken keresztül a csapadékvíz be tud jutni a köves alapba a gyökérzethez, amivel nem csak vízhez juthatnak a fák, de a közeg képes a felszíni csapadék körülbelül felét is elnyelni, tárolni, amivel tehermentesíti a csatornarendszert. Ezt az előnyét szokás a szivacsváros-koncepcióban is kiaknázni. Stockolmban városszerte több mint 2000 projektet futtattak le ebben a szellemben, a svéd kormány pedig előírta, hogy minden jövőbeli városi faültetés esetén alkalmazzák. |
A Bakáts téren azonban már nemcsak az eredeti módszert alkalmazták – amely esetében összességében közel 100 ezer forintos köbméterárral lehetett számolni Cserna Hajnalka szerint – hanem annak módosított, Budapestre szabott változatát. Az eredeti módszer drágaságához hozzájárult a távolról szállított, vulkáni kőzetből (andezit) álló szikladarabok, de leginkább az import bioszén és talajaktiváló szer – amelyek révén a fák gyökérzete megfelelő tisztaságú és tápanyagban gazdag közegben fejlődhet.
A Főkert által magyarított, olcsósított technológia – amit akár Budapest-módszernek is nevezhetnénk – lényege, hogy a vulkáni a kőzetet, nem a drága importanyagokkal, hanem a Főkert komposztjával, kvarchomokkal és az adott fafajra jellemző mikorrhizával (a fával szimbiózisban élő gombák fonalaival) dúsították, tizedáron. A kerületi főkertész Facebookon megosztott képein mutatta be, hogy az import- és a hazai “olcsósított” alapanyagok alkalmazásával is hasonló fejlődést mutattak a fák, sőt.
Bár a benapozottság eltérő, de nekem úgy tűnik, hogy hogy a főkertes módszer még jobban is működött
– mondta a hvg.hu-nak Cserna Hajnalka, aki szerint még tovább lehet faragni a költségeken, ha a drága, távolról szállított kőzetek helyett egyáltalán nem porló, tört betont használnak, olyat, ami nem enged káros vegyületeket a talajba.
A már módosított Stockholm/Budapest-módszert vetették be a Blaha Lujza téren is, ahol még szintén vulkáni a teherviselő kőzet, de már a kvarchomokos, mikorrhizás komposztot mosatták be a kövek közé.
A Blahán az jelentett különleges kihívást, hogy a zöldíteni szándékozott területet a felszín alatt az egykori Nemzeti Színházból maradt törmelék és sitt tölti ki egészen hatméteres mélységig – mondta Szaller Vilmos. Itt ezért szükség volt egy vízzáró rétegre is a fák alá, így nagyobb szemcséjű kőzetet és vízzáró agyagot kevertek össze, kétméteres mélységben, 30 centiméteres vastagságban, „egyfajta virágtálcát alakítva ki”. Ezzel akadályozzák meg, hogy a nedvesség elszivárogjon a mélyben lapuló sitthalmokba.
A magyarított módszer sem túl olcsó azonban, Szaller Vilmos 800 ezer-egymillió forint körülire becsülte egy-egy ilyen fahely költségét. Ez hosszabb távon mégis inkább megéri, hiszen jobb eséllyel élik túl és fejlődnek jól az így telepített fák, enélkül pedig “akár 3 évenként újra kellhet őket ültetni”.
A Blahán emellett alkalmaznak egy másik fajta ültetési módszert is: az Europeum előtt az itt húzódó kábelek indokolták 3x3 méteres gyökércellák kialakítását, amelyek célja hasonló a Stockholm-módszeréhez, de a határán beépített védőelemeknek köszönhetően a gyökerek nem tudnak kijutni a cellából, így nem károsítják a közműveket.
A Stockholm Faültetési Rendszer jellegzetességeit még mindenkinek szokni kell, erről érdekes tapasztalatokat osztott meg Cserna Hajnalka. A fák körül látható, csatornalefolyóhoz hasonló vízelvezetők – amik a gyökérzóna oxigén- és vízellátásában is szerepet játszanak – sokakat még félrevezetnek: a Bakáts téren például többször előfordult, hogy
valaki ide öntötte a környező lépcsőházak felmosóvizét, vagy csikkeket dobáltak bele.
Ez persze nem tesz jót a fa gyökérzetének, ahogy az utak téli sózása is problémát okozhat. Az ilyen területeken ezért csúszásmentesítésére só helyett a növényeknek nem ártalmas, semleges kálium-kloridot vagy zeolitot kell használni.
A Stockholm/Budapest-módszernek is megvannak azonban a határai. Egyrészt leginkább friss ültetésű vagy nagyon fiatal fáknál alkalmazható, az időseknél kockázatos. Másrészt pedig
Nem mindenható. A fáknak mindenképpen az a legjobb, ha természetes talajban fejlődhetnek
– mondta Szaller Vilmos, aki szerint ezért nagyon fontos a még meglévő természetes fahelyek védelme. Megóvásuk pedig “már azzal is sérül, ha csak beparkolunk alájuk a kocsival”, a terhelés ugyanis a talaj tömörödéséhez, levegőtartalma elvesztéséhez, a gyökér és a fa korhadásához vezet.
A faállomány-fejlesztési szakértő figyelmeztet, ott van jogosultsága a módszernek, ahol más metódussal nem lehet kellő életteret biztosítani, vagy a meglévő élettér túlságosan terhelt közművekkel, forgalommal. Mindenhol alkalmazni felesleges pénzkidobás.
Behatárolják a lehetőségeket a szűk városi terek is, ahol nincs mindig elég hely. Ahhoz ugyanis, hogy jól működjön nagy területen kell felbontani a burkolatot és cserélni a talajt. A Bartók Béla úton például 6-8 méter hosszan bontották fel a burkolatot.
Emellett még a hazai, olcsósított változatra sem feltétlenül elegendő az a pár millió forint, amit egy-egy fővárosi kerület faültetésekre költhet évente. Csak összehasonlításként: a módszert kifejlesztő Björn Embrén által vezetett, összesen 30-40 ezer fáért felelős stockholmi hivatal 2015-ben több mint 1,25 milliárd forintnak megfelelő összegből gazdálkodhatott. A ferencvárosi főkertész szerint a hazai önkormányzatok jelenleg legfeljebb a nagyobb beruházásoknál tudják előírni a módszer alkalmazását.
Terjedését emellett nem csak viszonylagos drágasága lassítja, hanem a kivitelező vállalkozóknak is el kell sajátítaniuk a technológiát, és egyelőre kevés a favizsgáló szakmérnök is, és még kevesebb a közülük kikerülő szakfelügyelet ellátására képes, és arra jogosult szakember, ahogy a műszaki ellenőrök számára is sok esetben ismeretlen még a rendszer – sorolta a hátráltató tényezőket Cserna Hajnalka.
A Stockholm-módszert közel 20 éve fejlesztették ki a névadó településen, Budapesten csak az elmúlt 1-2 évben kezdték alkalmazni. A ferencvárosi főkertész szerint ez részben azért alakult így, mert általában lassan érnek ide az új megoldások, de persze az anyagi okok is nehezítik a terjedést. Budapesten ugyanakkor a városvezetésben 2019-ben történt változás után döntési helyzetbe került egy nyitottabb csapat, “Akiknek több infójuk van a nemzetközi trendekről. A zöld gondolkodás nagy lendületet vett.”
A módszer szerinte mindenképpen támogatandó. “A város adottságain alapvetően nem tudunk változtatni, nem lesz kisebb, a beton nem lesz kevesebb, de ha tudatosabban tudunk tervezni, akkor több zöldhöz jutunk a sűrűn beépített részeken is.”
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Bardóczi: A vízhiány nálunk még érdekes szenzáció, de minket is arcon csap majd a valóság
Budapest főtájépítésze szerint, ha a helyzetet nem követi alkalmazkodás, „akkor katasztrófa lehet a vége”.
Felfestették az utolsó zebrát is a Blaha Lujza térre
Így már a felszínen is átjárható minden irányban a tér.
