AR: hogyan látható a láthatatlan?

© Jean Probert

A Mobile Augmented Reality Applications néven futó projektet először tavaly októberben mutatta be Markus Kähäri az International Symposium on Mixed and Augmented Reality technológiai kiállításon. A prototípus egy Nokia okostelefonhoz illesztett GPS-szenzorból, iránytűből és gyorsulásmérőből állt. A GPS-ből nyert adatokból a telefon bármely, a készülék kamerájával befogott tárgy vagy épület távolságát képes bemérni. Amikor a telefon (és gazdája) helyzetet változtat, a telefon egy külső adatbázisból letölti a közelben lévő épületek és látványosságok neveit és földrajzi koordinátáit. Ezek mellett extra és igen hasznos információkat is le lehet tölteni, például a mellettünk tornyosuló épületben található cégek neveit vagy az épület környékén működő éttermek nyitvatartásáit és étlapjait.

A kibővített valóság koncepcióját jóval egyszerűbben is ki lehet aknázni, állítja Valentine Lefevre, a francia Total Immerson AR-cég technológiai vezetője, aki szerint a Nokia GPS-szenzorai teljesen felesleges hardverelemek. A Total Immersion rendszere csak szoftveres képelemzésen alapul - egy állóképből a képet értelmező algoritmusok képesek azt eldönteni, hogy milyen adatokat kell egy adott képpel kapcsolatban összegyűjteni és arra "ráfektetni". A cég már árusítja programjának mobilverzióját az ázsiai és európai mobilcégeknek, reményeik szerint az augmented reality először a játékokban, illetve a hirdetési szegmensben jelenik meg először.

Már a Nokia kutatói is elkezdtek valós idejű képfelismerő algoritmuson dolgozni, amelynek birtokában feleslegessé válnak a helyzetmeghatározó szenzorok. A fejlesztők azonban mind egyetértenek abban, hogy a mobilos AR már majdnem teljesen piackész, csak egy mobilszolgáltatóra van már szükség, aki be meri vállalni az ezzel járó pénzügyi kockázatot.