Mementó 1950: összevonják a községeket

A magyar parlamentben új, „egyszerűbb” házszabályokat fogadtak el hatvan éve, amelyeket azonban nem mertek nyilvánosságra hozni. Közben hirtelen eltűnt az államfő, Szakasits Árpád. Az új házszabály segítségével a belügyminiszter, Kádár János 1950 májusában pár nap alatt megszavaztatta a tanácsrendszer bevezetését. Az új törvény szerint az 500 főnél kisebb lélekszámú településeken „rendszerint” közös községi tanácsokat kellett alakítani.

Hatalmas címekkel köszöntötte az olvasókat a Szabad Nép 1950. május 9-én: „Rónai Sándor elvtársat az Elnöki Tanács elnökévé választotta az országgyűlés”, illetve „Kádár János elvtárs benyújtotta a helyi tanácsokról szóló törvényjavaslatot”. Az örömteli események hátterében „érdekes” folyamatok játszódtak le, kár, hogy ezekről a Szabad Nép nem számolt be. Az államfő Szakasits Árpád  távozásának indokaként felhozott "hirtelen betegség" ugyanis csak álca volt. Valójában már április 24-én lemondott, majd letartóztatták, vejével, Schiffer Pállal együtt. A Magyar Életrajzi Lexikon és a Wikipedia szerint az Elnöki Tanács elnökét „1950-ben koholt vádakkal letartóztatták és háborús bűntett, kémkedés, a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésének bűntettének vádjával életfogytiglani börtönre ítélték. 1956 márciusában szabadult ki, s rehabilitálták.”

Farkasréti temető - itt helyezték végső nyugalomra Szakasitsot Fotó: Wikipedia

Csak emlékeztetőül írjuk, a belügyminiszter ekkoriban Kádár János volt, de hogy neki mekkora volt a szerepe Szakasits eltávolításában, erről természetesen nem szól a Szabad Nép. Valószínűleg egyébként nem Kádár, hanem Rákosi volt a fő felelős Szakasits letartóztatásáért, viszont éppen a Szakasits-nyomozás során felmerült „adatok” miatt kerül majd később bajba Kádár is. Kádár egyébként a koncepciós perek anyagainak nagy részét megsemmisítette a hatvanas években, amikor elvileg a visszaélések kivizsgálásra hozatott létre bizottságot – írja Huszár Tibor Kádár-életrajzában. Éppen ezért jelenleg felelőtlenség lenne bárkit is felmenteni az ötvenes évek vezetői közül a letartóztatások miatt, hiszen a dokumentumok jelentős része nem áll rendelkezésre. Kádárt az sem menti fel, hogy később szintén börtönbe veti Rákosi. Az 56-os intézet honlapja szerint egyébként Kádárt is felelősség terheli a volt szociáldemokrata vezetők ellen koncepciós perekben hozott ítéletekért.

Új házszabály - nem merik nyilvánosságra hozni

De hagyjuk Kádár János belügyi tevékenységét, nézzük, mit csinált ekkoriban - belügyminiszterként - a közigazgatás terén. A Szabad Nép május 9-ei száma szerint igen aktív volt ekkoriban az MDP (Magyar Dolgozók Pártja) főtitkár-helyettese. A cikk ugyanis így folytatódik: „ezután Kádár János elvtárs, belügyminiszter benyújtotta a tanácsokról szóló törvényjavaslatot. Ries István elvtárs, igazságügy-miniszter benyújtotta a büntetőtörvénykönyv általános részéről szóló törvényjavaslatot, amelyeket az illetékes bizottság elé utaltak.” (Ries István még 1950-ben a verések következtében meg fog halni a váci börtönben, erről az Aranycsapatról szóló cikkünkben már írtunk pár hete, amikor az igazságügy-miniszter MLSZ-tisztségéről szóltunk.)

Egy későbbi kép: Kádár János (baloldalt) és Szakasits Árpád (jobbról a második)

Arról, hogy hogyan változott meg hirtelen a rákosista országgyűlésben a házszabály, a Szabad Nép így számol be: „Hegedüs elvtárs előadói beszédében hangsúlyozta, hogy a régi házszabályok, amelyeket a nemzetgyűlés még 1946-ban fogadott el, nem felelnek meg országgyűlésünk mai összetételének, és megváltozott feladatainak. A régi házszabályokban az úri Magyarország képviselőházának még sok káros vonása megtalálható.” Nagy valószínűséggel egyébként arról a Hegedüs Andrásról lehet szó a cikkben, aki 1955-ben lesz miniszterelnök, Nagy Imrét leváltva, és aki 1956-ban átadja a helyét – megintcsak - Nagy Imrének, az akkori forradalmi kormány vezetőjének. Aztán Hegedüs aláírja – utólag visszadátumozva – a szovjet hadsereg behívásáról szóló dokumentumot – még a forradalom idején. Hegedűs később szakít sztálinista múltjával, 1968-ban szembefordul a kommunista rendszerrel – Csehszlovákia megszállása után -, és ellenzéki szerepbe kerül. Komoly retorziók azonban a hetvenes-nyolcvanas években már nem érik őt.

1950-ben Hegedüs még persze sztálinista, ez kiderül a Szabad Népből is: „A javasolt ügyrend – mondotta Hegedüs elvtárs – széleskörű jogokat biztosít a képviselőknek és megszüntet számtalan eddig érvényben lévő kötöttséget. Egyszerűbbé teszi az országgyűlés működését, mert az eddigi 19 bizottság helyett 4 állandó bizottság létesítését javasolja: a jogi bizottságét, a gazdasági és pénzügyi bizottságét, a külügyi bizottságét és a kulturális bizottságét.” Vagyis az országgyűlés szerepét azzal is korlátozták, hogy számos szakbizottságot megszüntettek. Így a testület működése formálissá vált. Majd ez is kiderül: „Az országgyűlés az ügyrendet változtatás nélkül elfogadta.” Sőt, az új ügyrend azonnal életbelépett, „ennek értelmében a Kádár és Ries elvtársak benyújtotta törvényjavaslatokat a jogi bizottságnak adták ki előzetes tárgyalásra”. Az ügyrendről annyit érdemes még megjegyezni, hogy annyira „demokratikus” volt, illetve „egyszerű”, hogy titkosan kezelték, nyilvánosságra sem hozták a módosított házszabályokat Bencsik Péter tanulmánya szerint.