Tavaly több kutatói pozíciót is megpályáztam Svédországban. Néhány hónappal ezelőtt az Uppsalai Egyetemen interjún vettem részt, melynek első fele a szokásos módon zajlott le: be kellett mutatnom kompetenciáimat, és persze jövendőbeli kollégáim szerették volna kideríteni, mennyire vagyok motivált a pozíció betöltésére. A második félórában azonban folyamatosan arról kérdezgettek, mennyire vagyok szociális, szeretek-e prezentálni, kedvelem-e a társasági életet, mivel töltöm a szabadidőmet.

Mindez még rendben is lett volna, de egyre inkább az volt az érzésem, hogy meglehetősen extrovertált egyéniséget keresnek munkatársnak, akitől az várják, hogy egyszerre legyen elmélyült gondolkodó, ugyanakkor teljes mértékben nyitott a környezete és a külvilág felé. Nem mondom, hogy a két dolog feltétlenül ellentmond egymásnak, de eljátszottam a gondolattal, mi lett volna, ha azt válaszom, hogy jobban szeretek a szünetekben is tudományos problémákon gondolkodni, mint a kollégáimmal kávézgatni, és ha választanom kell, akkor szívesebben olvasgatok esténként a karosszékemben, mint hogy a közeli ír kocsmában sörözzek a barátaimmal.

Értem én, hogy ma már kevés az olyan szakma, ahol nem kell csapatjátékosnak lenni, és az alapvető szociális kompetenciák minden munkahelyen fontosak, de úgy tűnik, az extraverzióhoz kapcsolódó viselkedésminták sokkal inkább előtérbe kerülnek, mint mondjuk az introverzió, amelyet szerintem tévesen, de leginkább a társas készségek hiányának jellemzőivel ruháztak fel.

A vérmérséklet pólusai

Mindnyájan ismerünk olyan embereket, akik a magányt keresik a hangos társasági élet helyett, meditatív, szerény, kockázatkerülő, nyugodt, alapvetően visszahúzódó és leginkább befelé tekintő emberek. A másik végpontot úgy jellemezhetjük, hogy lobbanékony, lelkes, kitárulkozó, társaságkedvelő, domináns, önérvényesítő, kockázatvállaló és jól érzi magát, ha ő van a társaság középpontjában.

1921-ben jelent meg Carl Gustav Jung svájci pszichológus-pszichiáter Lélektani típusok című munkája, ahol az introvertált személyiségtípust úgy jellemezte, mint akit leginkább a gondolatok és a belső érzések világa foglalkoztatja, míg az extrovertált típust a tevékenységek külső világa foglalja le. Lényegében mindkét lélektani típushoz kapcsolódó viselkedést a külvilághoz alkalmazkodás különböző módjainak tekintette. Tipológiáját tovább árnyalta, és a két fő dimenzión belül megkülönböztetett még gondolkodó, érző, érzékelő és intuitív beállítódásokat.

Ön introvertált vagy extrovertált? A HVG Extra Pszichológia TESZT különszámából most megtudhatja! Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg a 27 önismereti tesztet tartalmazó új számunkat!

Harmat László pszichológus cikke teljes terjedelmében a HVG Extra Pszichológia legfrissebb, február 29-én megjelent számában olvasható, mely a személyiséggel foglalkozik: milyenek vagyunk, és milyen élmények képesek az idők során alakítani, változtatni a személyiségünket? Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg – akár a régebbi számokat is – kiadónál!