#1989

Kéri László: Káder-kor – Az első elemzés a HVG-ben a Kádár-rendszerről, a névadó 30 évvel ezelőtti halála után

Meghalt egy öregember” — kommentálta a július 6-i hírt néhány ellenzéki író. Hogy ennek az (öreg)embernek mi köze volt a nevével fémjelzett korszakhoz, habitusa, munkamódszerei, nézetei milyen áttételeken keresztül formálták a Kádár-kort, arról ma még csak töredékes a tudásunk. Alábbi cikkünk politológus szerzője e töredékekből megpróbálja rekonstruálni a kort. (A cikk eredetileg a HVG 1989/28. számában jelent meg, Kádár János halálának 30. évfordulója alkalmából közöljük újra.)



Még fél a nép... – Ilyen volt a politikai közhangulat Nagy Imréék újratemetése után

Hogyan értékelték a budapestiek az 1989-es nyárkezdet főbb politikai eseményeit? — kérdezték akkor a közvélemény-kutatók (Beck László, Erdősi Sándor, Hann Endre, Lázár Guy és Timár János) 264 fővárosi lakostól. A politikai közhangulatról készült június végi felmérés folytatása volt a HVG 1989. VI. 17-i számában a június 16-i újratemetés előtt készült - és szintén a HVG-ben közölt - közvélemény-kutatásnak. Alább a 30 évvel ezelőtti cikk olvasható.


Temetni és dicsérni - Így készült az ország 1989-ben Nagy Imre újratemetésére

A HVG az újratemetés hetén is csütörtökön jelent meg, így abban a számban (1989/24.) a pénteken zajló eseményről még nem tudott beszámolni, viszont megjelentetett egy átfogó közvélemény-kutatást az 1956-os forradalom és Nagy Imre értékeléséről, illetve arról, miképp várják az emberek az újratemetést. A felmérés eredményeit a lap két részben közölte, alább az elsőt olvashatják.


Dallal és tánccal köszöntötte az ország hazánk felszabadulásának harmincadik évfordulóját!

Szinte tökéletesre sikeredett a Kádár által kivégzettekről szóló megemlékezés ürügyén a Kádár-rendszer állami fölmagasztalása. Együtt van minden: állami történetírók, ideológiai iránymutatás, vurstli, kommersz zene és kommersz barack. Már csak a Dolly Roll és a Neoton Família hiányzott. A hvg.hu egykori Fidesz-tag szerzőinek írása a rendszerváltó emlékév vasárnapi nyitányáról.











25 éve temették újra Nagy Imrét - Nagyítás-fotógaléria

1989. június 16-án, ma 25 éve temették újra Nagy Imrét és társait. A szervezők annak idején néhány ezres tömegre számítottak, ehelyett több százezren jelentek meg a Hősök terén tartott szertartáson. A Műcsarnok homlokzata előtt már reggel elhelyezték Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál, Szilágyi József koporsói, valamint és az ismeretlen mártírokat jelképező koporsó, melyre az 1956-os forradalmat szimbolizáló lyukas magyar zászlót terítettek. 10.10-től 45 percen át felolvasták az 1956-ot követő kivégzések áldozatainak névsorát. A 11 órakor kezdődött koszorúzási rendbe csaknem 70 szervezet iratkozott fel. Elsőként Nagy Imre szülővárosa, Kaposvár polgárai helyezték el a kegyelet koszorúját. A járókelők egyperces néma megállással, a gépjárművezetők megállással és dudálással tisztelegtek Nagy Imre és mártírtársainak emléke előtt. Ezt követően felszólalt Vásárhelyi Miklós, Rácz Sándor, Mécs Imre, Zimányi Tibor, Király Béla és Orbán Viktor. A legnagyobb vihart kavaró beszédet utóbbi mondta, aki először követelte az országos nyilvánosság előtt a szovjet csapatok kivonását.A temető kapujában újabb százak várták a menetet.






Szovjet kivonulás 1991-ben: az utolsó fricska

Húsz évvel ezelőtt, 1991 júniusában hagyta el az utolsó szovjet katona Magyarországot. Ezzel véget ért az 1944-45 óta tartó megszállás. A kommunista világhatalom katonai erőit a Kádár-korban „ideiglenesen itt állomásozó” szovjet csapatokként emlegették - az „ideiglenesség” pedig 45-46 évig tartott. A kivonuláskor a szovjetek azért még egyszer megfricskázták a magyar delegációt: nem tették meg azt a szívességet nekünk, hogy az utolsó katona gyalog sétáljon ki az országból.