szerző:
Sztojcsev Iván

Most élünk jobban, vagy 1989-ben? Cikksorozatunk előző részében az árak alapján jártuk körbe ezt a kérdést, most a szociális rendszert nézzük meg.

1989-ben már szabad volt Magyarországon arról beszélni, hogy létezik szegénység, de munkanélküliek még alig voltak. Az ország népessége már nyolcadik éve csökkent, és örülhetett, aki kapott jó lakást a tanácstól. Magunk elé vettük a KSH 1989-es, valamint 1990-es statisztikai évkönyvét, valamint a legfrissebb, általában 2018-ról, néha 2017-ről vagy 2019 elejéről szóló kiadványokat, hogy összehasonlítsuk a szociális helyzet mutatóit.

Gyereke lesz? Akkor el fog szegényedni

Az elmúlt évtizedek magyar kormányai bármit csinálhattak a szociális ügyekkel, egy nagy problémát képtelenek voltak megoldani: a gyerekvállalás az egyik legnagyobb szegénységi kockázat. 1989-ben, ahol egy gyerek volt a háztartásban, ott a család egy főre jutó jövedelme a 76 százaléka volt a gyerektelen háztartások jövedelmének. Mostanra ez az arány 80 százalék.

A kétgyerekesek annak a pénznek a 64,6, a háromgyerekesek pedig 51,6 százalékából éltek meg, amennyi egy gyerektelen embernek jutott, a négy vagy több gyereket nevelőknél pedig 37 százalék volt ez az arány. Most a kétgyerekeseknél 69, a nagycsaládosoknál 50 százalékon áll a mutató, vagyis három évtized alatt alig sikerült előrelépni.

©

De a családtámogatások sem túlságosan segítik a gyerekvállalást, különösen azoknál, akik nem dolgoznak. A csak gyest és családi pótlékot kapók támogatásainak reálértéke hosszabb időtávon csökken – állapította meg a KSH Magyarország 2017 kiadványa. Ezt az adatot nem 1989-cel, hanem 1990-nel hasonlították össze: a gyes reálértéke azóta ötödével, a családi pótléké pedig 44 százalékkal csökkent. Azaz a legrosszabbul a szegények jártak, mivel ezek a támogatások járnak fixen mindenkinek, függetlenül attól, hogy biztosítotti jogviszonyból megy-e szülni.

Azok, akik dolgoztak a szülés előtt, többet kapnak: a csecsemőgondozási díjból átlagosan 100 ezer forint feletti összeget lehet szerezni. Az 1996-ban megszűnt, majd 2000-től újra bevezetett gyermekgondozási díj reálértéke pedig 1990-hez képest 89 százalékkal lett nagyobb.

Fogy a magyar, de ennyire?

Így aztán nem csoda, hogy 1989-ben már komoly volt az aggodalom: ha így folytatjuk, hamarosan 10 és fél millió alá csökkenhet az ország népessége. Akkor már nyolcadik éve csökkent a lakosságszám, épp 10,58 milliónál tartott. Azóta már csak 9,7 millióan vagyunk, egyre nő a természetes fogyás, és a 2000-es évtizedet leszámítva szinte minden évben egyre kevesebb gyerek született. 1989-ben 123 ezren születtek és 144 ezren haltak meg, 2018-ban 89 ezer születésre jutott 131 ezer halál.

A népességszám növekedéséhez nem árt az sem, ha az emberek minél tovább élnek. Ehhez pedig kell egy jó egészségügy. 1989-ben 36 809 orvos dolgozott Magyarországon, ez volt addig minden idők legmagasabb adata. Ma 39 ezren praktizálnak. A kórházi ágyak száma szintén soha nem volt még olyan magas addig, mint 1989-ben, már majdnem elérte a szám a 105 ezret. Mostanra ez jócskán lecsökkent, már csak 68 ezer működő kórházi ágy van az országban.

Volt is miért figyelni az egészségügyre: egyetlen év sem volt korábban például, amikor annyira sokan haltak volna meg rákban (30 834-en), mint 1989-ben. A keringési rendszer betegségei 75 960 ember halálát okozták, ez némi javulás volt az 1980-as évek elejéhez képest. Azóta megváltozott a KSH módszertana, így most már nem pontosan ugyanezek a kategóriák szerepelnek ott. 2017-ben a leggyakoribb halálok a rák volt, akkor 32 844-en haltak meg emiatt. A szív- és érrendszeri betegségeket több csoportra osztják, de ha összeadjuk ezeket, már magasabb számot kapunk, mint a daganatos betegségeknél, 43 ezer ember halt meg ilyenekben.

Harminc éve 4397 ember lett öngyilkos, és bármilyen magas is ez a szám, az évtized többi részéhez képest még mindig csökkenést jelentett. Ehhez képest jókora javulás, hogy a legfrissebb adat szerint 2017-ben már csak 1634-en vetettek véget önkezükkel az életüknek.

Aki megéli a nyugdíjaskort, már reménykedhet

A születéskor várható átlagos élettartam 1989-ben a fiúknál 65,4, a lányoknál 73,8 év volt. 2017-re ez a mutató 72,4, valamint 79 évre nőtt. Azonban rettenetesen sokan halnak meg fiatalon. Ha például egy férfi 1960-ban született, akkor 1990-ben, harmincéves korában arra számíthatott, hogy 67,5 évet fog élni. Közülük azok, akik most is élnek, a hatvanhoz közeledve már 72,4 évig tartó életben reménykedhetnek. Vagyis a születéskor várható élettartam átlaga nagyjából úgy bontható le: aki megéli a hatvanat, az él majdnem addig, mint egy nyugati kortársa, de nagyon sokan nem ilyen szerencsések.

Az sem mindegy, hogy ha valaki megéli az időskort, akkor mi jár neki. 1989. január 1-jén a KSH adatai szerint 2,42 millió nyugdíjas élt az országban. Az átlagos havi nyugdíj 5318 forint volt ekkor. Ma 2,19 millióan kapnak nyugdíjat, az átlagnyugdíj pedig idén érte el először a 130 ezer forintot. Ez tehát 24-szeres növekedés, miközben ez idő alatt az árak átlagosan csak 16,4-szeresükre nőttek.

Nem volt még munkanélküliség, de sokkal jobban rászorultak az emberek az államra

A nagy gyárbezárások előtt Magyarország 10,5 millió lakosából mindössze 2425-en kaptak legalább fél éven át munkanélküli-segélyt 1989-ben (egész pontosan azokat számították ide, akik az év legalább felében munkanélküli-segélyt kaptak). Az év végén 28 ezer embert tartottak számon álláskeresőként. Ilyesmi számok ma már elképzelhetetlenek, még a mostani, jókora csökkenés után is 162 ezer a munkanélküliek létszáma – persze azt is érdemes hozzátenni, hogy a statisztika nem tud mit kezdeni a kapun belüli munkanélküliséggel.

©

A munkanélküli segély átlagos folyósítási időtartama ekkor 263 nap volt, vagyis kicsit kevesebb, mint kilenc hónap. Aki ma nem talál munkát, annak átlagosan 14 hónapig tartó állástalanságra kell felkészülnie – ehhez képest támogatásra három hónapig számíthat.

Harminc éve az összes jövedelem 58 százaléka származott a munkából, 39 százalék pedig társadalmi jövedelem, például nyugdíj vagy segély volt. Mára ez az arány eltolódott, már 70 százalék a munkajövedelem aránya, és csupán 28 százalék a társadalmi jövedelemé. (Igaz, itt is torzítja az adatokat, hogy a közmunkások bére a munkajövedelemnél jelenik meg, miközben ez csak a segélyt váltotta fel.)

Mire elég a minimálbér?

Akkor még mérte a KSH a létminimumot, ez az összeg egy főre havi 3890 forint volt. Közzétették emellett a társadalmilag indokolt szükségletek minimumának mutatóját is – ez egy kicsit több fogyasztást engedett meg –, ez az összeg havi 4650 forint volt. Igaz, ezt a mutatót úgy számolták ki, hogy feltételezték, az embernek van lakása, és nem kell lakbért fizetni. Hogy ez mire volt elég, ahhoz érdemes a minimálbérhez hasonlítani: 1989-ben az infláció miatt többször emeltek minimálbért, aki egész évben a mindenkori minimumot kapta, annak havi 4400 forint jutott, vagyis a minimálbér a létminimum 114 százalékát érte el. 2018-ban a havi szegénységi küszöb 83 854 forint volt, a minimálbér pedig 149 ezer forint, ennek a 177 százaléka. Azaz aki dolgozik, azt kevésbé fenyegeti az elszegényedés – a közmunkások átlagbére és a segélyek viszont ez alatt maradnak. Létminimumot 2014 óta nem mérnek.

Nagyobb lakásokba sikerült költözni

A döntő többség, egész pontosan a lakosság 47,9 százaléka kétszobás lakásban élt 1989-ben. Szinte pontosan az emberek harmada lakott három- vagy többszobás helyen. Mostanra változtak az arányok, az összes ingatlan fele legalább háromszobás volt 2018-ban, a kétszobások aránya pedig egyharmad alá csökkent.

Vízvezeték és csatorna már az emberek 78-79 százalékának volt, fürdőszoba viszont még csak háromnegyedüknél, vízöblítéses wc pedig csak 68 százaléknál. Ma már mindegyik mutató 93-97 százalékon áll ezek közül.

1989 utolsó napján 173 ezer lakásigénylést tartottak számon a tanácsok, ebből 72 ezret Budapesten. A 173 ezer igénylés közül 101 ezer esetben szerettek volna tanácsi bérlakást, 72 ezerben pedig olyan ingatlant akartak (például szövetkezeti lakásépítésben vagy OTP-beruházásban), amelynek a mai megfelelője a lakáshitelből épített ingatlan. Ehhez képest egész évben csak 27 ezer lakást utaltak ki, ezek 45 százalékát fiatal házasoknak. A tanácsokból azóta önkormányzatok lettek, a lakásállományuk jelentős részétől pedig megszabadultak. 2017-ben összesen 29 600 önkormányzati épület volt az országban, ezekben 108 ezer bérlakás.

Érdekli a gazdaság? Még több cikket talál Facebook-oldalunkon:

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
1956-ról beszél a nemzeti ünnepen a nagy visszatérő Petrasovits Anna

1956-ról beszél a nemzeti ünnepen a nagy visszatérő Petrasovits Anna

Ömlenek a mémek a Hadházy tábláját lenyúlni próbáló Orbánról, Borkai is előkerült

Ömlenek a mémek a Hadházy tábláját lenyúlni próbáló Orbánról, Borkai is előkerült

Már a Z generációnak is van magyar kultfilmje

Már a Z generációnak is van magyar kultfilmje

Drágább lesz az HBO GO

Drágább lesz az HBO GO

Renzi bemutatta új pártját, melynek neve: Italia Viva

Renzi bemutatta új pártját, melynek neve: Italia Viva

Videón, ahogy Orbán megpróbálja kirángatni a táblát Hadházy kezéből

Videón, ahogy Orbán megpróbálja kirángatni a táblát Hadházy kezéből