Mária Terézia az asztalra csapott, az oroszok segítettek, a Szent Jobb hazatért
Így vált kiemelt egyházi és állami ünneppé augusztus 20.
Meghalt egy öregember” — kommentálta a július 6-i hírt néhány ellenzéki író. Hogy ennek az (öreg)embernek mi köze volt a nevével fémjelzett korszakhoz, habitusa, munkamódszerei, nézetei milyen áttételeken keresztül formálták a Kádár-kort, arról ma még csak töredékes a tudásunk. Alábbi cikkünk politológus szerzője e töredékekből megpróbálja rekonstruálni a kort. (A cikk eredetileg a HVG 1989/28. számában jelent meg, Kádár János halálának 30. évfordulója alkalmából közöljük újra.)
Igazából a kilencvenes évek fogják majd eldönteni, milyen is volt a Kádárkorszak. Ma még csupa nyitva levő kérdés fölött morfondírozhatunk, hogy ez:
Döntse el a közeljövő, mit lehet e harmadszázadnyi kor legfontosabb vonásának tartani: lezárása volt-e egy zsákutcás próbálkozásnak avagy nyitása a megreformált baloldali alternatívának? A mai elemzők — történészek, politológusok és szociológusok — írásai alapján is összerakható persze egyfajta kép, amely ha másra nem is, arra mindenképpen alkalmas lehet, hogy jelen tudásunkat bemutassa, hogy tudniillik mai szemmel melyek voltak a „kádárizmus” legfontosabb vonásai.
Így vált kiemelt egyházi és állami ünneppé augusztus 20.
Az amerikai titkosszolgálat több helyszínt is felmért a találkozó lehetséges helyszíneként.
Egy biztonsági őr nekihajtott a kocsijának Hatvanpusztán, de az őr autója borult fel.