A mostanában felkapott (és sok helyen hevesen támadott) gender fogalma – a sokszor a biológiaitól eltérő – társadalmilag meghatározott nemet takarja. Ilyen értelemben a férfi és nő mellett akad még bőven: a Facebookon már több mint 50 identitás közül válogathatunk, melyek között megtalálhatjuk például a gendernélküliséget, de a folyamatosan változót is.

A kép még árnyaltabb lesz, ha ránézünk a Tumblrön terjedő, leginkább tinik által generált genderekre. Ilyen például az affectugender (a gender a hangulatváltások szerint változik és alakul át más genderré), a nocturnalgender (egy adott gender éjszaka erősödik meg) vagy az angeligender, ami a magukat angyaloknak valló emberek gendere.

Komolyan ezek nem feltétlen vehetők – igény újabban mégis van rájuk. Ezen genderek koncepciója nem minden esetben egyértelmű, ám minden bizonnyal ezek megalkotói nem szigorúan csak a férfi és női nemeken gondolkoznak, hanem a klasszikus kettős rendszeren kívül esőkben is.

Shutterstock

Felvetődik a kérdés: miért nem elég a férfi és női gender? Hogy ezt megértsük, előbb fontos jobban megérteni magának a gendernek a fogalmát.

Ráépül a biológiai nemekre

„A gender a nemek társadalmi jelentése és tapasztalata, tehát mindaz, amit egy kultúra a férfi és nő fogalmához társít, normaként kijelöl, mindaz, ami a biológiai nemekre ráépül” – mondja Borgos Anna genderkutató, kiemelve, hogy máig kényes kérdés, hogy hol kezdődik a biológiai és a társadalmi meghatározottság. Vagyis hogy milyen normák függnek össze valóban egy férfi vagy egy nő biológiai adottságaival, és mik azok a normák, melyeket már csak a társadalom jelöl ki.

Németh Ádám pszichológus szerint: „Elvileg annyi gender létezhet, amennyit csak az emberiség meg tud fogalmazni a saját nemének, nemi szerepének, csoporttagságainak, külsőjének, belsőjének leírására.”

Szerinte a gendereket két alapvető emberi szükséglet teremti meg: az önazonossági vágy és hogy tartozzunk valahova, hogy elfogadjanak minket. Miután pedig a férfi és női gender nagyon mély társadalmi és kulturális hagyományokkal rendelkezik, ezekbe nem tud belekötni senki – vagyis ha valaki ezek közül válogat, nem kell tartani a kitaszítottságtól.

Persze csak akkor, ha emberünk „igazi” férfi vagy nő.

De tud-e valóban bárki jó férfi vagy nő lenni?

A két tradicionális gender alapszükségleteit könnyen ki lehet elégíteni, ám nem nehéz kilógni sem belőlük. És ha ez megtörténik, az előbb említett két szükséglet azonnal egymás ellen fordul: önmagunkká válunk, ám ezzel a társadalom nemtetszését, sőt, kitaszítását is elérhetjük.

PixaBay

Az érzékeny férfi vagy a határozott, önmegvalósító nő például könnyen kilóghat a klasszikus szerepekből. És nem csak belső tulajdonságokkal, hanem hétköznapi tettekkel is. Ha egy nő úgy dönt, nem szül gyereket, vagy egy férfi marad otthon gyesen, a társadalom az illetőkre könnyen tekinthet nem „igazi” nőként vagy férfiként.

Jól teszik a fiatalok a gendergyártást

Ezt a modellt veti el az Y generáció, elutasítva azt, hogy bárkinek joga legyen megszabni más ember genderét néhány, a társadalom által kreált szabály vagy meglátás által. A pszichológus szerint ezért is nyernek egyre nagyobb teret a gendermeghatározások.  A fiatalok a technológiának köszönhetően könnyen találhatnak vagy kreálhatnak más, hozzájuk jobban illő gendert és ahhoz közösséget.

„Míg régen ki-ki képességéhez és habitusához mérten valamennyire kénytelen volt besorolni magát a két ortodox kategória egyikébe, ma már azok a fiatalok, akik úgy érzik, énképüket nem írják le jól a klasszikus szerepek, hozzáférnek másfajta énmeghatározási címkékhez, kísérleteznek velük, létrehozzák a sajátjaikat, majd lehet, hogy egy nappal később már másképp határozzák meg magukat.”

Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy ha valaki kilóg a klasszikus férfi-női kategóriából, akkor egyszerűen létrehoz egy új gendert magának – jegyzi meg Németh, rávilágítva, hogy valóban két párhuzamos társadalmi folyamatról van szó: „Vannak, akik belülről feszegetik az adott kategóriát, és vannak, akik egy az egyben azokon kívül határozzák meg önmagukat.”

Az, hogy a fiatalok genderhez való viszonya megváltozni látszik, Németh szerint nem feltétlenül jelent problémát.

„Lehet, hogy a mai kamaszok nem ugyanúgy értik a genderkoncepciót, mint az azt kutató akadémikusok, de ha ennek hatása az, hogy nem kell bűntudatban élniük és szégyellniük magukat, amiért nem úgy férfiak vagy nők, ahogy „kellene”, az már fejlődés és üdvözölendő, és irrelevánssá teszi, hogy értik-e a gender fogalmát, vagy nem.”

A gendergyártás nem feltétlenül forradalmi

Borgos szerint bár a gender fogalma beépült a hétköznapi tudásba, és sok irányba árnyalódott, ezzel együtt sok ellenérzést is váltott ki – többek között a félelem miatt. „A nemek megsokszorozódása, „eltűnése” vagy természetességük megkérdőjelezése veszélyként tételeződik – és persze részben az is, hiszen meglévő hatalmi struktúrákat, szerepleosztásokat érinthet.”

Az újabb nemek kreálásában rejlő zavarba ejtés, normaszegés rámutathat arra, hogy a férfias és nőies kategóriák nincsenek kőbe vésve – helyzetfüggőek, különféle tulajdonságok halmazai, amiket kulturálisan társítunk valamelyik nemhez.

A kamaszok genderkeresése

De miért éppen a tinédzserek által kaphatott új löketet a genderforradalom, és miért kezelik rapszodikusan a fogalmat? Németh szerint egyszerűen azért, mivel az ember tinédzserként építi fel identitását: ekkor teszi fel a kérdést, hogy ki is ő valójában.

„Felnőttként könnyebb visszafelé nézni a kamaszok felé, megmosolyogva a legújabb bolondságukat, pedig mindegyikünk dolgozik minden nap a genderével, hogy mi teszi nővé, férfivá, és mi nem, és akkor mihez kezdjen azokkal a dolgokkal, amikkel kilóg. És ne legyünk naivak, az emberek többsége valamilyen szempontból kilóg. De amíg van, aki nálam is jobban kilóg, addig én kicsit bentebb érezhetem magam.”

Elkényeztetett fiatalok?

Azon felül, hogy ezeket a fiatalokat nem értjük meg, sokan sztereotipizálják is őket. Elkényeztetett, unatkozó, minden bizonnyal gazdag fehér fiataloknak titulálják őket, akik nem találkoznak az élet valós problémáival, ezért nem létezőket kreálnak. Mások szerint ezek a fiatalok otthon egyszerűen nem kapnak elég figyelmet, ezért mindent megtesznek, hogy azt máshol, jelen esetben az interneten érjék el.

Shutterstock

„Biztos van, aki több figyelmet szeretne, viszont itt nem az az üzenet, hogy ’Hé, figyeljetek rám, ha ehhez az kell, hogy valamilyen gender legyek, akkor az leszek!’, hanem inkább az, hogy ’Hé, figyeljetek rám, nem érzem, hogy passzol hozzám az x szerep, amit ti mint társadalom elvártok tőlem. Hadd legyek az, akinek érzem magam!’ – mondja a pszichológus. Németh szerint ráadásul ezek a feltevések nem is logikusak. A gender már a tinédzserkorban is az egyik legbiztosabb kapaszkodási pont a társadalomban – egyszerűen túl rizikós kísérletezni vele, főleg az internet nagyközönsége előtt.

A világ gender nélkül

Bár Borgos már megkérdőjelezte a gondolatot, mégis izgalmas felvetés: mi lenne, ha valóban több millió gender lenne – sőt, ha mindenkinek saját gendere lenne? Ezzel minden bizonnyal a besorolás és így a gender végét eredményezné. De akkor milyen lenne a világ gender nélkül?

„A genderünk egy kvázi készen kapott fogódzó önmagunk meghatározásában, és a többiekhez való kapcsolódásban. Ijesztő lehet egy olyan világot elképzelni, ahol ezt a fogódzónkat elveszítjük” – mondja Németh, kiemelve, hogy lenne jó oldala is a gender nélküli világnak.

„Vannak, akiknek egyre inkább terhet jelent a tradicionális genderekhez való alkalmazkodási vágy vagy kényszer. Az, hogy hogyan legyenek igazi férfiak vagy igazi nők.”

Bár az Y generáció próbálkozásait nehezén érthetjük meg, és lehet, hogy haszontalanok is, azt világosan kimondhatjuk, hogy a rendszerre ráférne a változás. Lehet, elég lenne csak kicsit feloldani a fogalmakat. Nem ragaszkodni az igazi nőkhöz és igazi férfiakhoz, és a különböző emberi tulajdonságokat és döntéseket nem abszolút nemekhez kötni. Legyen mindenki olyan nő, amilyen akar lenni. És legyen úgy igazi férfi, ahogy ő igaznak érzi.

Persze a legkönnyebb megoldás továbbra is az lenne, ha mindenki ítélet nélkül hagyna élni mindenkit.