Hosszú interjú olvasható Hajdu Szabolccsal a frissen megjelent Magyar Narancsban. A beszélgetés apropója, hogy a színész-rendező főszerepet játszik Sós Bálint Dániel Minden rendben című filmjében.

Hajdu azt mondja, csalódott, hogy csak mostanra kezdtek megjelenni az állami finanszírozási rendszeren kívül eső filmek:

Azt, gondoltam, hogy ha én precedenst teremtek, akkor elég gyorsan lesznek követői a gyakorlatnak: mondjuk a 2016-os Ernelláék… után zsinórban jönnek majd a hasonlóan független projektek, és legkésőbb 2018-ra vagy 2020-ra a filmszakma szépen felmutatja az erejét. Ehhez képest 8-9 évnek kellett eltelnie, hogy mára eljussunk ide. Túl későn ébredt a szakma, Sajnos ki kell mondjam, hogy a hosszú távú közérdek helyett a legtöbbeknek mindig fontosabb volt a rövid távú önérdek. A filmesek csak akkor szánták rá magukat, hogy állami támogatás nélkül kezdjenek el dolgozni, amikor már az ötödik pályázatukat dobták vissza és egyszerűen már tényleg nem kaptak pénzt.

Hajdú szerint “az ősbűnt Andy Vajna követte el, az ő irányítása alatt vonták meg a filmszakma önrendelkezési jogát, akárhogy is igyekeznek utólag piedesztálra emelni”. A filmes úgy látja, azok után, hogy leforgatott itthon négy filmet támogatás nélkül, nincs értelme egy ötödiknek; külföldön folytatja tovább a filmezést.

Arra a kérdésre, hogy jelent-e morális problémát, hogy most egy olyan filmben játszik, amit az Inkubátor program révén az állam támogatott, azt felelte:

Amivel szemben állunk, az egy rendszer, ami alól nehezen tudod kihúzni magad. (…) Nyilván az ember mindig relativizál, én is azt mondogatom magamnak, hogy az Inkubátor az még mindig egy viszonylag szabad dolog. Lehet, hogy tényleg az. De nem hiszem, hogy magyarázatokat és önigazolásokat kell keresnünk, mert ez csak táplálja és élteti a szisztémát. En bloc az egész rendszert kell elutasítanunk.