Előttünk terített asztal, kis üvegtálkákban díszeleg a menü: az egyikben sáska, a másikban csokoládés szöcske, mellette prémium bogárbábmix. Bontásra készen, ízléses csomagolásban a szágópálma zsizsik és a fehér csokoládés szöcske is. „Nekem a sáska a kedvencem, de népszerű a csokoládés szöcske is, bár az intenzív csokoládé elnyomja a rovar igazi ízét, én nem azzal kezdenék” – bátorít minket is kipróbálásra Németh Gergely, a rovarokat étkezési céllal forgalmazó Genovelo Kft. alapítója, aki egy nyolcadik kerületi étterem teraszán rögtönzött kóstolót tart cége termékeinek kínálatából. Egy elsétáló járókelőnek, aki csak lopva tekint az asztalra, az ízlésesen tálalt csemege csak afféle snacknek tűnhet, pirított mogyorónak vagy csokiba mártott mazsolának, de az alaposabb szemlélőnek már szemet szúrnak az apró kis ízelt lábacskák.

Németh Hollandiában tanult, és mindig azon törte a fejét, hogy mit lehetne behozni Magyarországra, ami itt még újdonság, máshol pedig már bizonyított, de az első próbálkozásaiban rendre megelőzték. „Például itthon akkor még nem voltak üvegvisszaváltó automaták, de mire visszajöttem nagy lelkesen, addigra már egy másik cég behozta” – mondja Németh, aki ezután sem adta föl a keresést.

„Nem sokkal később találkoztam egy ismerősömmel, aki beszámolt thaiföldi utazásáról és az ott átélt extrém kulináris élményeiről, ami elültette a fejemben a gondolatot” – mesél a vállalkozás létrejöttének előzményeiről. Majd felvette a kapcsolatot az Európai Unióval, a FAO-val (az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete), olvasgatta a szakirodalmat és felkereste a terület legismertebb európai szakértőjét, a holland Arnold van Huis-t, a The Insect Cookbook (A rovar szakácskönyv) egyik szerzőjét tanácsokért. Mint kiderült, Németh nem szenvedélyes rovarevő, inkább a piaci lehetőséget látta meg a rovarok magyar étrendbe való importálásában.

Új iparág van kialakulóban

A rovarok Európában ugyan nem képezik az étrend részét, azonban világszerte mintegy 2,5 milliárd ember fogyaszt rendszeresen ilyesmit - állítja az ENSZ élelmiszerbiztonsági hatósága. A világszervezet már két évvel ezelőtt rámutatott, hogy miközben a túlnépesedés élelmezési szempontból egyre fenntarthatatlanabb problémával szembesíti a bolygó lakosságát, a megoldások keresésénél eddig elsiklottak a szöcskék, a hangyák és az egyéb ehető rovarfélék kínálta lehetőségek fölött, pedig ésszerű megoldás lehet nemcsak az emberek, de az állatállomány, vagy akár a háziállatok táplálásában is.

A szervezet vaskos jelentésében hangsúlyozzák, hogy világszerte a rovarok összesen 1900 faját fogyasztják emberek, ezek fehérjében és ásványi anyagokban gazdag táplálékot nyújtanak, nem beszélve arról, hogy fenntartható módon tenyészthetők. Egy kilogramm marhahúshoz 10 kilogramm takarmányra van szükség, míg például egy tücsök kilogrammjához mindössze 1,7 kilogramm kell, a tücsökből őrölt liszt 70 százaléka pedig fehérje, ráadásul a rovarok ammónia- és metánkibocsátása is kisebb. És a kevesebb takarmány megtermeléséhez kevesebb víz felhasználása szükséges.

Európában és Észak-Amerikában eddig nemcsak a társadalmi előítélet, hanem környezeti okok is akadályozták a széles körű rovarfogyasztás elterjedését, ugyanis ezeken a területeken a hideg telek miatt nem egész évben elérhetőek a bogarak, így sosem számítottak gazdaságos és természetes fehérjeforrásoknak. Eddig.

Az Egyesült Államokban ugyanis már nyílnak a rovarfarmok, amelyek a rovaréttermeket látják el alapanyaggal. A The Guardiannak beszámoló Kevin Bachhuber farmja 465 négyzetkilométeren fekszik, ahol tavaly havonta 136 kilogramm tücsköt tenyésztettek, de az idei év végére már 11 tonna megsütését, rántását vagy dinsztelését tervezik. Bachhuber szerint hihetetlen ütemben lehet növelni az előállítást, hiszen egy tücsök élete során 1000-3000 petét rak és mindössze 9 hét kell, hogy egy példány kifejlődjön.

Ráadásul a számtalan rovarfaj rendkívül változatos kínálatot teremt, a ropogósra grillezett tücsök vagy a sült sáska csak bemelegítés az entomofágiával, vagyis rovarevéssel barátkozóknak. A bogáréttermek étlapjain olyan ínyencségekkel találkozni, mint a mogyoróolajon pirított szöcske, az óriáshangya püspökfalatja, vagy az indiai tutajpoloska, melynek fokhagymás változatáért Vietnamban borsos árat fizetnek.

Csak nekünk kuriózum

Magyarországra a jelenség még nem igazán tette be a lábát, egészen addig, amíg a Genovelo Kft. néhány hónapja el nem kezdte forgalmazni termékeit. Pontosabban találtunk egy webshopot, ahol különleges ételekkel foglalkoznak, és szerepel a kínálatban skorpiós, illetve hangyás nyalóka is, de az üzemeltetőtől megtudtuk, hogy csak kísérleti jelleggel tartják az említett termékeket, és jó, ha egyet el tudnak adni belőle havonta, amit jellemzően legény- vagy lánybúcsúra vesznek. Éttermet sem találtunk, ahol bárminemű rovar szerepelne az étlapon (ezt az élelmiszerfelügyeleti hatóság, a Nébih is alátámasztotta), pedig több thai éttermet is megkerestünk, hiszen ha valahol, akkor Thaiföldön van hagyománya a bogárevésnek.

„Jellemzően Thaiföldön sem az étteremben esznek bogarakat, inkább street food jelleggel, utcai árusoktól veszik, pálcákra felhúzgálva, mint a saslikot” – tájékoztat Sutka Krisztina, a Bangkok étterem üzletvezetője, akinek testvére Thaiföldön él. Az üzletvezető nehezen tudja elképzelni, hogy néhány éven belül felvegye az étlapra a rovarokat, mert a vendégei körében egyáltalán nem látja, hogy igény lenne rá, ugyanakkor elismeri, hogy világszinten ez egyre kevésbé számít tabunak, így elképzelhető, hogy szép lassan Magyarországra is beszivárog a dolog, de nem az ő éttermébe. „Exkluzív formában tudom elképzelni, egy olyan étteremben, ahol az ilyen trendszerű jelenségeket lovagolják meg, de nálunk a hagyományos ételekre van igény” – mondja Sutka, akitől egyébként nem áll távol a dolog, és meg is osztott velünk egy receptet.

Németh Gergely ebben a közegben szeretne úttörő lenni. „Nemrég vendégül láttam egy portugál barátomat, aki brazil barátnőjével érkezett Budapestre, és gondoltam, hogy a pálinka mellé valami igazán ütőssel sokkolom őket. Előhúztam egy sáskát, mire a lány megörült és elmesélte, hogy ő Brazíliában az őserdőhöz közel nevelkedett, ahol gyakran elszöktek a helyi indiánokhoz sáskát enni” – meséli Németh, rámutatva, hogy csak a nyugati ember számára kuriózum a bogárevés jelensége.

Véleménye szerint ugyanúgy elterjedhet, mint a szusi. „Tíz-húsz évvel ezelőtt nagyon nem volt menő dolog nyers halat enni Európában, ma pedig teljesen hétköznapi.” Ráadásul csak Magyarországon, pontosabban a régióban számít ez újdonságnak, Franciaországban már Michelin-csillagos éttermek étlapján is szerepelnek az ízeltlábúak, Hollandiában pedig már rovarfarmot is találunk. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete által készített térképen jól látszik, hogy Európában már inkább csak a régióban beszélhetünk újdonságról, ahol az egyetlen bejegyzett cég a magánszektorból a Genovelo.

Sör mellé ropogtasson szöcskét!

Azt mindenesetre a pionír magyar cég vezetője is elismeri, hogy egyelőre a vásárlók, érdeklődők döntő többsége - a webshophoz hasonlóan - náluk is inkább azok közül a fiatalok közül került ki, akik brahiból veszik egy legénybúcsúra, lánybúcsúra, vagy születésnapra. „Először el kell érni, hogy bekerüljön a köztudatba, hogy van lehetőség bogarakat fogyasztani akár viccből, akár kihívásból vagy kíváncsiságból. Például a ropi vagy mogyoró helyett szöcskét is lehet ropogtatni a sör mellé” – mondja Németh.

Ezért aztán a szórólapokat inkább konditermekben osztogatják majd – a rovarok 70 százaléka ugyanis protein – vagy például fodrászatokban, ahol úgyis kénytelen várakozni az ember, így könnyebb felkelteni az érdeklődését.

Az alapanyagot Németh thaiföldi partnerétől, a Thailand Unique-tól szerzi, aminek kizárólagos magyarországi forgalmazója. A hatféle terméket a cég honlapján lehet megvásárolni, ahol fogyasztási javaslatokat is adnak - a tücsköt például sült rizzsel ajánlják – de egyre több boltban lehet kapni, például a Wekerle-telepen található delikátban. A szemléletformálás mellett pedig már folynak a tárgyalások egy holland beszállítóval is, akitől pedig már kifejezetten az éttermek konyháiba kerülnének az ízletlábúak, illetve tervben van az első magyar rovarfarm létrehozása is. Egyelőre azonban még az ár is visszatartó erő lehet a rovarfogyasztás elterjedésében, ugyanis a 10 és 20 gramm közé eső porciók 1500 és 1900 forint között mozognak.

Már régóta esszük őket

A NÉBIH Élelmiszerbiztonsági Kockázatértékelési Igazgatóságánál úgy gondolják, hogy az emberek többsége kíváncsiságból megkóstolná ezeket a termékeket, de nem fogyasztaná napi rendszerességgel. Jövőbeli felhasználásukat olyan formában tartják elképzelhetőnek, mely során elvesztenénk rovarformájukat. Példaként az egyre népszerűbb tücsöklisztet, vagy az élelmiszerekhez adható lárvákból, rovarokból kivont összetevőket említik (fehérjék, zsírok stb.). Az utóbbira jó példa a Dactylopius coccus, azaz bíbortetű, amely nőnemű példányainak szárított testéből előállított kárminok és kárminsavak E120-as számmal jelölt adalékanyagként bizonyos feltételekkel már most előfordulhatnak ételeinkben, például szeszes italokban, kolbászokban, édességekben.

A hivatal ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy egyelőre korlátozottan állnak rendelkezésre az emberi fogyasztásra szánt rovarok, rovarkészítmények élelmiszerbiztonsági kockázatait vizsgáló tanulmányok. Jelenleg az Európai Bizottság felkérésére az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (European Food Safety Authority, EFSA) is foglalkozik a rovarok tenyésztésével, valamint fogyasztásával kapcsolatos mikrobiológiai, kémiai és környezeti kockázatok értékelésével. A Nébihnél egyelőre úgy látják, hogy ahhoz, hogy végül a rovarok helyet kaphassanak az élelmiszerláncban, számos kulcsfontosságú területen (tömegtermelés, élelmiszer- és takarmánybiztonság, jogi szabályozás, fogyasztói elfogadás és oktatás) kellene komoly erőfeszítéseket tenni.