Sokak nagy kedvencének, a sztrapacskának külön fesztiválja és bajnokai vannak szomszédainknál.

Minden év júniusában a Magas-Tátra más-más települése ad helyet a sztrapacskafőzés és -evés hedonista találkozójának. Az idén Krompachy volt a házigazda. Nemcsak a sztrapacska juhtúrós változatával találkozhattunk, de a szintén közkedvelt káposztás variációval is, ami nem csoda, hiszen utóbbi annyira elterjedt a szlovák konyhában, hogy maga is megérdemelne egy külön parádét.

Bármely országba vigyen is utunk, a hagyományos nemzeti ételek kóstolgatása ugyanúgy hozzátartozik a programhoz, mint a nevezetességek megtekintése. Egy szlovákiai felfedezőút is elképzelhetetlen - más hagyományos nemzeti ételek és italok mellett - a juhtúrós sztrapacska ízlelgetése nélkül.

Szlovák étel. Hedonistáknak ajánlott
Északi szomszédunk csodálatos hegyvidékei nem kényeztették gazdag terméssel, élelmiszerek bőségével az ott lakókat. Így alapvetően három alapanyag dominált: a burgonya, a káposzta és a tejtermékek. Ezek számtalan variációja biztosította az étkezés változatosságát – s találékonyságból, bátran állíthatjuk, nem volt hiány. A legismertebb hagyományos szlovák étel, a juhtúrós sztrapacska, amiről azt tartják, hogy reggelire remek, ebédre kitűnő, vacsorára csodálatos.

A sztrapacska jelentését a szlovák strapaty (kócos, borzas) szóból származtatják. Tésztáját ugyanis általában vágódeszkáról, kés élével szaggatták a forrásban lévő vízbe – így alakja sokkal szabálytalanabb lett, mintha galuskaszaggatón keresztül csobbant volna a vízbe. Tálaláskor a megpúpozott tányér sztrapacska avagy krumplis galuska leginkább egy kócos, borzas kobakhoz hasonlított.

Találkozhatunk pusztán a galuska – halusky – megnevezéssel is, ami az étel formáját, külsejét tekintve megegyezik, de a sztrapacska egyik fő alapanyaga – a galuskával és nokedlivel ellentétben – mindig a pépesre reszelt burgonya. Tehát ha juhtúrós galuskaként említik is, mindig krumplival készül. Méghozzá hagyományosan a következő módon.

Juhtúrós sztrapacska

Hozzávalók 4 személyre

70 dkg krumpli, 35 dkg finomliszt, 2-3 gerezd fokhagyma, 1 tojás, 20 dkg juhtúró, 3 dl tejföl, 20 dkg füstölt szalonna, ízlés szerint só, őrölt bors, zöldfűszer.

A megtisztított burgonyát a reszelő legapróbb lyukú oldalán lereszeljük. A krumpli levet enged, ezt tartsuk meg, mert a hozzáadott liszt magába szívja majd. Kevés sóval, liszttel és 1 tojással – ízlés szerint 2-3 gerezd összetört fokhagymával – olyan sűrű galuskatésztát készítünk, hogy a tésztába állított főzőkanál meg se moccanjon. A tésztát forrásban lévő vízbe szaggatjuk, majd amikor a víz felszínére jön, leszűrjük és méltó helyére, egy szalonnazsírral kikent cserépedénybe szedjük.

Ezután máris gazdagíthatjuk a karakteres ízű brindzával, más néven juhtúróval – amit magyarlakta vidékeken erőstúróként is említenek. A legjobb minőségű juhtúrót Liptó és Árva vidékén készítik, innen csenghet ismerősen a liptói túró elnevezés – ami az erről a tájegységről származó, minőségi juhtúrót takarja. Tehetősebb helyeken tejfölt is adtak hozzá, sőt, van, ahol a juhtúrót először összekeverik a tejföllel, és így krémesebb állagban adják a sztrapacskához.

Zöldfűszerként leggyakrabban kaprot, de ízlés szerint petrezselymet vagy snidlinget is szórhatunk a tetejére. Annyi biztos, a ropogósra pirított szalonnakocka elengedhetetlen! Az apróra kockázott szalonnát serpenyőben megfuttatjuk, a zsírját rálocsoljuk a sztrapacskára. Ha készítéskor a még csak félig megpirult szalonnakockákat meglocsoljuk egy kevés tejjel, akkor igen mutatós és ropogós végeredményre jutunk. A juhtúrós sztrapacska ekkor már fogyasztható is, de van, aki arra esküszik, hogy akkor az igazi, ha egy fél órára 180 fokos sütőbe tesszük és hagyjuk az ízeket összeérni. Hagyományosan a juhtúrós sztrapacska mellé innivalónak savanyított tejterméket adtak: aludttejet, írót. Juhtúró helyett pirított káposztával vagy libatöpörtyűvel is tálalhatjuk a galuskát. Ha úgy érezzük, hogy a sztrapacska elkészítésében kivételes tehetségünk van, akár versenyre is kelhetünk a következő évi fesztiválon.

Haulitus Anikó