Ráadásul kiderülhet, hogy a házi nem is annyira az: ami a poharunkba kerül, leginkább gyári szirupból van. Így, ha tényleg bukunk az illatos, ernyősvirágzatúval turbózott hörpölnivalóra, inkább bízzunk csak magunkban.

Főzni tudás, háztartási gyakorlat egyáltalán nem kell hozzá. Elég, ha kölcsönkérünk a nagymamától, szomszédasszonytól egy ötliteres befőttes üveget. Szedünk nem pont úton-útfélen, inkább erdőben, kertek alján bodzavirágot. Víz tényleg folyik a csapból. Kell még cukor, citrom, passz, és két-három nap türelem. Ha beütjük a gugliba a bodzaszörp hívószót, másodpercek alatt kiad vagy negyvenezer találatot.

Gyönyörű bodzavirágzás

Gy.Zs.

Ilyenkor eltöprenghetünk egy kicsit, melyik az igazi, az igazibb, a legjobb. Hogy melyik a tökéletes, azt viszont majd a tapasztalás, a saját szájunk íze dönti el. Na, és hogy – Micimackó után szabadon – milyen gyorsan isszák ki a készletet Nyuszi rokonai, barátai, ismerősei, üzletfelei meg a Kis.

Az én tökéletes, jól bevált receptem nem a terézvárosi nagymamától és újlipótvárosi nagynénémtől, hanem számomra minden házi emberek legkedvesebbjétől, hobbitelkes apósomtól származik, aki már odafönt kortyoltatja a népeket (valószínűleg házi fügeborral is, de ezt majd télen). A mottó: csak semmi fakszni.

Recept

Hozzávalók: 10-12 szép, ép, zöld szárától megfosztott bodzavirág, 4,5 liter víz, 1 felkarikázott citrom, 45 dkg cukor, 1 evőkanál méz

Elkészítés: A csap alatt leöblítjük, majd lerázogatjuk a virágokat (ha esetleg lenne benne barnulásnak indult rész, lecsípjük, de inkább ne legyen). Elővesszük a befőttes üveget, amibe majd legközelebb uborkát is kovászolhatunk, és az aljába gyömöszöljük a virágokat. Rákarikázzuk a bodzaágyra a citromot, megszórjuk a cukorral (nagyon tudom ajánlani a nyírfa- vagy nádcukrot), belecsurgatjuk a mézet. Ha frappánsak voltunk, közben felforraltuk és langyosra hűtöttük a vizet is, ha nem, adunk egy kis laufot magunknak, míg megtörténik a művelet.

Addig gyönyörködhetünk akvárium helyett a virágos dunsztos üvegünkben. S ötletelhetünk: mi lenne, ha dobálnánk még bele pár levél friss mentát, netán bazsalikomot, esetleg néhány vékony szelet hámozott gyömbért? Ezek persze már olyan bónuszok, amelyek nem az örökségből, hanem saját „csavarjaimból” adódtak. Mindjárt meg is mondom, hogy én az idén háromfélét gyártottam imigyen, bodzát bodzával - ezt a lányomék például pezsgővel is isszák -, bazsalikomos-mentást és gyömbérest.

Szépen mutat az üvegben, virágbokrétával

Gy.Zs.

Szóval, ha kihűlt a víz, rátöltjük az üveg tartalmára, letakarjuk a száját és félretoljuk a konyhában olyan helyre, ahol nem zavar minket. Mi is csak esténként zavarjuk meg egy hosszúnyelű fakanállal átkavarva, fordítgatva.

Két-három nap múltán kész, csak le kell szűrni, palackozni, behűteni és útjának indulhat a gyönyör. S ne bizonytalanodjunk el, tényleg kész-e, elárulja az illata, a színe.

A pohárban még ki-ki ízlése szerint cukrozhatja, hígíthatja, de erre nálam nem nagyon szokott sor kerülni. Viszont friss mentalevelet, citromfűlevelet, jégkockát még dobálunk hozzá.