Valahogy úgy járt a HVG, mint Martti Larni finn író A negyedik csigolya című regényében a vidéki iskola, amikor a helyi kút vizét megvizsgáltatva azt a meghökkentő választ kapta: "Az ön lova cukorbajos." Hét ásványvizet méretett be a HVG az egyik fővárosi laboratóriumban - amely nem ásványvizek minősítésére szakosodott, de a Nemzeti Akkreditáló Testület (NAT) által ivóvizek vizsgálatára felkent intézmény -, azt tudakolva, vajon ásványianyag-tartalmuk egyezik-e a palackokon feltüntetettel, és mellékesen elvégeztette a mikrobiológiai vizsgálatot is. Nos, az összetételben csupán néhány esetben mutatkozott 10 százaléknál nagyobb eltérés (lásd táblázatunkat). Ez a természetes ingadozás azonban elfogadható Kulcsár György, az ásványvíz titulus használatát engedélyező Országos Tisztiorvosi Hivatal Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdőügyi Főigazgatóságának (OGYFI) megbízott vezetője szerint, hiszen e gyorsan újuló karsztvizeknél valamelyest megváltozhat az összetétel.

HVG

Az viszont fogósabb kérdés, hogy a közjegyző előtt, bontatlanul és a címkéktől megfosztva átadott palackokból vett minták közül négyben miképpen tenyészthettek ki a laborban pseudomonas, illetve szulfitredukáló baktériumokat. A természetes ásványvizeknek ugyanis - miután védett, felszín alatti vízadó rétegből származnak - eredendően szennyezésmentesnek kell lenniük, nem tartalmazhatnak kórokozó mikroorganizmusokat. Ártalmatlan mikrobákra ugyanakkor bizonyos összcsíraszámot megenged a 2004 májusa óta érvényes idevágó rendelet - a vízkivétel helyénél vett mintában például 22 fokon milliliterenként 20, a palackozást követően 100 az irányszám. Ennél három palackban is többet találtak a laboránsok, de még a legmagasabb, 800-as érték sem kifogásolható, ugyanis az engedélyezett mennyiségű mikrobák a szavatossági időn belül szaporodnak a palackokban. Az összbaktériumszámra egyébként nincs is felső határérték.

HVG

Más a helyzet a rendeletben néven nevezett, kórokozó vagy szennyezésre utaló indikátorbaktériumokkal, ezekből sem a vízkivétel helyén, sem a forgalomba hozatal során nem tartalmazhat egyetlen telepet sem a minta. A legdurvább, fekális szennyezettségre utaló, a bélflórában is fellelhető escherichia colitól, illetve coliformoktól, enterococcustól mentesek voltak a minták. Viszont négy flakonban is akadt a környezetben mindenütt előforduló, szerves szennyeződéseken megélő pseudomonas aeruginosa, egyben pedig a pangó, levegőtől elzárt környezetben jellemzően előforduló anaerob szulfitredukáló baktériumot mutattak ki. Kádár Mihály, az Országos Környezet-egészségügyi Intézet főosztályvezetője a HVG-nek úgy nyilatkozott, hogy a pseudomonas egészséges szervezetre nem veszélyes, mindazonáltal tiszta környezetben nem fordul elő, s ha a mintavétel során nem ejtettek hibát, jelenléte technológiai hiányosságra utalhat, esetleg a palackozás során kerülhet a vízbe. Balogh Levente, a Szentkirályi Kft. ügyvezetője erre úgy reagált a HVG-nek: steril dolog az, amit sterilizálószerrel kezeltek, ez pedig az ásványvíznél nem engedélyezett. Azt klórral nem szabad kezelni, a baktériumokat is elölő ózont pedig csak bizonyos anyagok - vas-, mangán-, kén- és arzéntartalom - kivonására szabad használni, indokolt esetben. Egyedül szén-dioxid hozzáadása megengedett - a HVG mintái között csak egy buborékos víz szerepelt, éppen azért, mert a szénsav elöli a baktériumokat. A palackozók egyébként saját bevallásuk szerint szorosan ellenőrzik az ásványvizet, minőségbiztosítási rendszerüknek megfelelően óránként, félóránként vesznek mintát, s az elrakott anyagokat bármikor ellenőrizhetik a hatóságok.

A palackozókat rendszeresen kontrolláló állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomások, ha akárcsak egyetlen, a rendeletben tiltott mikrobára bukkannának, az összes kérdéses tételt azonnal visszarendelnék a polcokról, s azok addig nem kerülhetnének újra a boltokba, amíg nem tisztázódott a szennyeződés eredete. Ilyenre azonban eddig nem volt példa a fővárosban, de a Környezet-egészségügyi Intézetnél sem tudtak hasonlóról. A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség sem tudott beszámolni a HVG-nek mikrobiológiai kifogásról, igaz, legutóbb két éve ellenőrizte az ásványvizeket, akkor sem a mintánként 40-50 ezer forintos laborvizsgálatra, hanem a címkéken alkalmazott jelölésekre fokuszált.