© sxc.hu

Az adóelkerülés elsődleges színtere az áfa-bevallás, de a valóságosnál alacsonyabb bérek bevallása folytán – különösen a kisvállalati alkalmazotti körben – is jelentős összegektől esik el az állam. Az „Adóelkerülés és a magyar adórendszer” című tanulmány készítőnek – Krekó Judit és P. Kiss Gábor – becslése szerint csak ez a kör legalább 500 milliárd forint jövedelmet titkolt el 2005-ben az adóhatóság elől, és legalább 460 ezer foglalkoztatott bevallott jövedelme valótlanul volt a minimálbéren, vagy az alatt. Ennek oka a munkát terhelő adók magas szintjében keresendő a tanulmány készítői szerint.

Manapság sokak vesszőparipája az adócsökkentés, mondván, kisebb adóterhelés mellett többen fizetnének adót, sőt az ország versenyképességén is sokat javítana, mert ugye Szlovákiának is milyen jót tett az adórendszer egyszerűsítése és az adócsökkentés.

A tanulmány azonban nemzetközi tapasztalatokra hivatkozva rámutat: az adócsökkentés önmagában nem eredményez látványos javulást az adófizetési hajlandóságban. Az adóelkerülés mérséklődése jellemzően csak olyan átfogó adóreformok esetén volt számottevő, ahol az adócsökkentést az ellenőrzés/adminisztráció javítása, az adórendszer egyszerűsítése és egyéb átalakítása (például gyakran használt kiskapuk megszüntetése, az adórendszer igazságtalannak tartott elemeinek megváltoztatása stb.) kísérte.

A nemzetközi tapasztalatok arra is felhívják a figyelmet, hogy a „folyamatos adóreform”, vagyis az adószabályok évről évre történő változása sem szerencsés: kiszámíthatatlan gazdasági környezetet teremt és rontja az adómorált. Hasonlóképp nem célravezető az adóamnesztia sem: az ilyen intézkedések iránti várakozás tovább rontja az adómorált.

Az adórendszer átalakításakor és ennek az adófizetési morálra gyakorolt hatásakor nem csak a személyi jövedelemadókat, hanem a társadalombiztosítási járulékokat is számításba kell venni – véli a tanulmány szerzőpárosa. Nemzetközi tapasztalatok mutatják, hogy azokban az országokban, ahol az önfoglalkoztatók társadalombiztosítási terhei jóval alacsonyabbak az alkalmazottakénál, magasabb az önfoglalkoztatók aránya, és súlyosabb a színlelt vállalkozások révén megvalósuló adóelkerülés problémája is.

A jövedelmek eltitkolásának első lépcsője az áfaköteles tevékenységek eltitkolása. A magasabb adóbevétel reményében sokszor felmerül a fogyasztási típusú adók súlyának emelése is. Ám az áfakulcsok emelése helyett a szerzők inkább a jelenleg rendkívül alacsony effektív áfakulcs növelésére fektetnének nagyobb hangsúlyt a tényleges adóalap emelésével, vagyis az áfabeszedés hatékonyságának növelésével.

Az önfoglalkoztatóknak – a jövedelem saját bevallása miatt – az alkalmazottaknál több lehetőségük van az adóelkerülésre, hiszen a munkajövedelmek tőkejövedelemként történő kimutatására ösztönzi őket helyzetük. A szerzők ennek megoldását az önfoglalkoztatók társadalombiztosítási kötelezettségeinek új alapra helyezésében, például a munka- és tőkejövedelmek szigorúbb szétválasztásában, a személyi tőkejövedelmek után fizetendő egészségbiztosítási járulékfizetési kötelezettség kiszélesítésében, illetve az önfoglalkoztatók költségleírásainak szigorításában látnák.

A rejtett jövedelmekből származó adóhiányt a tanulmány készítői szerint úgy lehetne mérsékelni, ha nagyobb súlyt kapnának a jövedelmeknél nehezebben elrejthető vagyonra kivetett adók. Ezért az ingatlanadó mindenképpen mérsékelheti a jövedelemeltitkolásból fakadó adózási torzítást. Az adóelkerülést mérsékelheti még az adórendszer egyszerűsítése, a kedvezmények széles körének további szűkítése és a vagyonregiszter, illetve a kötelező vagyonbevallás bevezetése. Ugyanakkor egyszerűsége és széles adóadóalapja miatt pozitív példaként említik az utóbbi időben sok vihart kavart iparűzési adót.

A szerzők szerint az állami szolgáltatásokért beszedett díjak hasonló hatásúak lehetnek, így az ingatlanadó és a díjak súlyának növelése lehetővé tenné a személyi jövedelemadó csökkentését is.

Határozott véleményük, hogy az evát meg kellene szüntetni. Ez az adó szerintük súlyosan sérti a horizontális egyenlőség elvét, színlelt szerződésekre ösztönöz és az erőforrások nem hatékony elosztását eredményezi. Emellett különösen igazságtalannak tartják, hogy az eva-alanyok esetén a társadalombiztosítási járulékok alapja független a tényleges jövedelemtől. Ezért az eva ronthatja az adórendszer adófizetők által érzékelt igazságosságát és ezen keresztül az adómorált.

Javíthatja viszont az adómorált és a járulékfizetési hajlandóságot a nyugdíjrendszerbe vetett bizalom erősítése, valamint a helyi önkormányzatok szintjére történő bevétel-átcsoportosítás (helyi adó, térítési díj), amennyiben mindez a helyi szolgáltatások „ellenértékeként” jelenik meg – vélik.

A szlovák példa nem járható út

Vámosi-Nagy Szabolcs – több más adószakértőhöz hasonlóan – igazságtalannak érzi az egykulcsos adórendszert. Nem egyformán terheli ugyanis a társadalmat: az alacsony jövedelműeknek nagyobb terhet jelent, mint a magasabb jövedelműeknek. Szerinte Magyarország számára nem járható út. Arról is sokan megfeledkeznek amikor a szlovák adórendszerrel példálóznak, hogy az úgy áhított alacsony adókulcsú rendszer bevezetésével drasztikusan megvágták a szociális juttatásokat is: felére csökkentették a GYES-t, a munkanélküli segélyt valamint a szociális juttatásokat és megnehezítették a hozzájutást is. A szlovák adóreformot ezért önmagában nem tartja értékelhetőnek Vámosi-Nagy Szabolcs. A szakértő szerint adminisztratív egyszerűsítést az egykulcsos rendszer csak akkor jelentene, ha nem kellene bevallást beadni. Ezt viszont csak egy „vegytiszta” egykulcsos adórendszerrel lehetne megvalósítani, azaz kedvezmények és jövedelemösszevonások nélkül. Így ugyanis nem lehetne csalni. Ilyen viszont a világon sehol sincs.

A tanulmányból jól látszik, hogy egy adórendszer átalakítását milyen sok tényező befolyásolja, de a rendszer átalakítása mellett a kormánynak a kiadási oldal csökkentésére is nagyobb hangsúlyt kellene fektetnie – mondta Lőcsei Tamás a hvg.hu-nak.

A PricewaterhouseCoopers (PwC) adópartnere szerint ma Magyarországon a legnagyobb problémát az áfacsalás jelenti – ahogy ez a tanulmányból is kitűnik. Ennek megoldására pedig csak az szolgálhat, ha szinte teljesen megszüntetnék a készpénzes fizetést, vagyis a lehető legtöbb tranzakciónál a banki átutalásokra ösztönöznék a vállalkozásokat. Így a pénzmozgások ellenőrizhetővé válnának – fűzte hozzá. Példaként Dél-Koreát említette, ahol hasonló intézkedésekkel a kormány 10 százalék alá szorította a feketegazdaság szintjét.

A tanulmány az adóalap eltűnésének másik fő okaként a költségek vállalkozói költségként való feltüntetését jelöli meg. Vámosi-Nagy Szabolcs, az Ernst & Young (E&Y) adószakértője, az APEH volt elnökhelyettese szerint ez a jelenség valóban egyenlőtlenséget okoz az adórendszerben, de ennek kiküszöbölése nagyon költséges lenne: az adórendszerből való kitisztítására többet kellene költeni, mint amennyit az államnak bevételként hozna. Ha a jelenlegi, a GDP 20 százalékára rúgó feketegazdaságot valóban ki szeretnénk fehéríteni, akkor – hiába bürokratikus – mindent költség alapon kell működtetni – hangsúlyozta az E&Y szakértője.

Egy új adórendszer kialakításánál a kívánatos irány Lőcsei szerint mindenképpen az élő munkát terhelő adók és járulékok csökkentése lenne a vállalkozói terhek megtartása mellett. A munkabérek terhe az a tényező ugyanis, ami a befektetők szempontjából igen előkelő helyen áll, amikor egy beruházásról döntenek.

Lőcsei úgy véli, azokat az adóterheket kellene csökkenteni, amelyek a munkavállalás szempontjából érzékeny adónemeknek mondhatóak (például szja, tb). Azokat pedig, amelyek nem érintik a munkabéreket, megemelni. E logika alapján az adószakértő az áfát például 20-ról 22 százalékra emelné, emellett az érzékeny iparágakban (fodrászat, lakásfelújítás), amelyekben a jövedelmek jelenleg szinte 100 százalékban feketén keletkeznek, bevezetne egy 15 százalékos kedvezményes áfakulcsot. A tb esetében viszont meg kellene állapítani egy plafont, hogy a járulék ne emelkedjen a munkabérekkel – jegyezte meg.

A PwC adószakrétője egyetért az eva eltörlésével, hiszen óriási előnyhöz juttatja a vállalkozókat. Az igazságtalanság megszüntetésére szerencsésnek tartaná, ha az evások terheit valamilyen módon közelítenék a normál munkavállalói jövedelmekhez, vagy olyan szigorításokat hoznának, amelyek hatására csökkennének a kizárólag gazdasági érdekből létrehozott evás vállalkozások.

Vámosi-Nagynak is fenntartásai vannak ezzel az adóval szemben. Egyrészt nem kényszeríti számlázásra a vállalkozót, és ezáltal – adóügyi értelemben – elszürkíti a mögöttes tevékenységet. Másrészt komoly adóelkerülési játékokra is módot ad: például annak ellenére, hogy nem érdekelt a számlakérésben, mégis kér számlát, és azt egy másik cégben elszámolja.

Az E&Y adószakértője szerint az adórendszer igazságosabbá tételében a vagyon típusú adók arányának növelése járható út lenne. Jelenleg a beszedett adókból a vagyon típusúak szintje csak 1-1,5 százalékos, ám ezt fel lehetne vinni akár 5-6 százalékra is – jegyezte meg.

A tanulmány készítői kötelező vagyonbevallásra is javaslatot tettek. Erre azonban nincs szükség – hangsúlyozta Lőcsei. A vagyontípusú adók közül véleménye szerint egyelőre úgyis csak az ingatlanadó jöhetne szóba, az ingatlanokat pedig a már meglévő ingatlannyilvántartási rendszerrel is nyomon lehet követni. Értékalapú ingatlanadót lenne szabad bevezetni, de azt is csak az szja és a tb-járulékok csökkentése mellett – tette hozzá az adószakértő. Vámosi-Nagy viszont az értékalapú ingatlanadó bevezetését csak úgy tudná elképzelni, ha levonható lenne az szja-ból és a helyi iparűzési adóból, nem plusz adóteherként lenne bevezetve, ahogy a jelenlegi tervezetben is szerepel.