Orbán Viktor Párizsban a Nemzetközi Kapcsolatok Francia Intézetében (IFRI) tartott előadásában a minap kifejtette: ahhoz, hogy Magyarország támogatni tudja az Európa Unió és Oroszország között küszöbön álló nagy történelmi kiegyezést, Közép-Európának speciális bánásmódot és garanciákat kell kapnia a következő években. A magyar miniszterelnök felvetésének nem csak a januártól kezdődő magyar uniós elnökség ad aktualitást, hanem Vlagyimir Putyin múlt szerdán, a Süddeutsche Zeitungban megjelent nagy ívű elemzése is, amelyben felvázolta az unió és Oroszország szerinte kívánatos együttműködési területeit. Az oroszoknak az unióval való jó kapcsolat különösen fontos, hiszen a válság miatt jelentősen visszaesett, de még mindig 110 milliárd dollárt is meghaladó exportjuk (amelynek kétharmadát energiahordozók és nyersanyagok adják) több mint fele ide irányul, azaz az EU nélkül Oroszország gazdaságilag életképtelen, ahogy az orosz energiahordozók áramlásának megszakadásával az EU is hamar vészhelyzetbe kerülne.

Putyin számára a felsorolt pontok közül bizonyosan az energiaügyek megnyugtató elrendezése a legfontosabb, hiszen az orosz állam legnagyobb közvetlen bevételei az energiakereskedelem monopóliumából származnak. A kőolajszállítást kizárólagosan a Transznyefty intézi, a földgáz továbbításáért pedig a Gazprom a felelős. E piacra sem külföldi cégeket, sem belföldi magánvállalatokat nem engedtek be eddig. Ez a helyzet azonban az orosz állam felelősségét is felerősíti a szállítási nehézségek idején. Az újra és újra felerősödő orosz-ukrán gázvitában, amely több EU-tagországban is energiaellátási vészhelyzetet eredményezett az állami felelősségét egyszerűen nem lehetett továbbhárítani. Részben ez is az oka, hogy az unió az energiapiaci liberalizáció bevezetése során a kőolaj- és földgázkitermelő cégeknek meg akarja tiltani a szállítóvezetékek birtoklását, azaz ezeket az érdekeltségeket vagy el kell adniuk, vagy pontosan ellenőrizhető leányvállalatokba kell kiszervezniük. A Gazpromot ez az intézkedés különösen súlyosan érintené, hiszen jó pár uniós országban (köztük olyan nagypiacokon, mint Németország vagy Lengyelország) jelentős fölgáz-elosztási érdekeltségei vannak.

Az orosz kormányfő említett cikkében nem is hagyta szó nélkül e terveket, amelyek következményei szerinte pár éven beül lepusztuló infrastruktúrát, energiahiányt és emiatt az európai felhasználók számára magas árakat eredményezhet. „Meg kell tanulni, hogy ne csak szavakban, hanem a valóságban is figyelembe vegyük egymás stratégiai érdekeit” – nyomatékosította szavait.

Vlagyimir Putyinnak németországi útján – nyilvánvalóan a közelgő Orbán-látogatást megalapozandó – volt pár keresetlen szava rólunk is. Az Interfax orosz hírügynökség szerint az orosz miniszterelnök német nagyvállalatok vezetőivel tartott találkozóján kijelentette: „A legnagyobb kőolajtermelő magánvállalatunk, a Szurgutneftyegaz megvette a magyar Mol 20 százalékát. Mindent elkövetnek, hogy  képviselőit kiszorítsák, ne engedjék be őket a társaság vezető testületeibe, és ez megszeg minden törvényt és szabályt".

Igor Szecsin, az energetikáért felelős orosz miniszterelnök-helyettes pedig ezt követően Moszkvában kijelentette: „Abban állapodtunk megy Magyarországgal, hogy a fennálló európai szabályozás alapján együttműködünk, tekintettel arra, hogy a vállalt kötelezettségeknek megfelelően meg kell védeni a befektetőket". Szecsin szerint azonban Moszkva együttműködést szeretne látni, amely összhangban áll az európai szabályozással és megfelel  minden  Mol-részvényes érdekeinek.

Orbán Viktornak e súlyos gazdasági ügyekben folytatott tárgyalásait egyáltalán nem könnyíti meg, hogy a Szurgut-részesedés visszaszerzése nem pusztán pénzkérdés. Korábbi hírek szerint ugyanis az oroszok azért vásárolták be magukat a Molba, hogy első kézből szerezzenek információkat az orosz gázfüggés csökkentését célzó Nabucco gázvezeték-projektről, amelyben a magyar szénhidrogén-ipari cég beltag.

Valószínűleg ez is magyarázza Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter korábbi indoklását, miszerint a magyar állam kifejezte az orosz és más kormányoknak, nem érdekelt abban, hogy olyan stratégiai jellegű magyar vállalatban, mint a Mol, meghatározó külföldi tulajdon jöjjön létre. Fellegi később kifejtette, hogy a függőben lévő magyar-orosz gazdasági ügyeket egy csomag keretében tudják rendezni. A csomag feltételezhetően magában foglalhatja a Malév, a Mol és a gázszállítás ügyét is. Orbán Viktor moszkvai tárgyalásainak legnagyobb eredménye e csomag kétoldalú elfogadása lenne. Az ügy pikantériája, hogy sajtóhírek szerint a Malév és a Mol elengedéséért cserébe az orosz fél magyarországi gáztározó-kapacitást kapna cserébe. Csakhogy ez ütközhet az unió említett gázszállítási liberalizációt célzó törekvésével. Lehet, hogy errefelé kell keresni Orbán Viktor szavainak értelmét a Közép-Európának igényelt speciális bánásmódról és garanciákról.

A magyar-orosz áruforgalom 2002-2008 között több mint ötszörösére nőtt és 2008-ban meghaladta a 14 milliárd dollárt. Exportunk megközelítette a 4 milliárd, importunk pedig meghaladta a 10 milliárd dollárt – a Nemzetgazdasági Minisztérium adatai szerint. A válság rányomta bélyegét a magyar-orosz gazdasági forgalomra is, amelynek volumene 2009-ben 8,55 milliárd dollárra esett, s ez a 2008-as érték 61 százalékát, a 2007. évinek pedig 90,5 százalékát tette ki. A 2009-es export értéke elmarad a kiugróan magas 2008-as értéktől (mintegy 25 százalékkal), de a visszaesés ellenére illeszkedik a többéves tendenciába, szinte azonos a 2007-es értékkel. Importunk a 2008-asnak mindössze 55,6 százalékát érte el és mintegy 13 százalékkal elmaradt a 2007-es szinttől is.

Oroszország hazánk külkereskedelmi forgalmából az utóbbi években mintegy 5 százalékos arányban részesedett. Az orosz állami statisztikai szolgálat szerint Oroszország első 12 partnere között 6 EU tag van (Németország, Hollandia, Olaszország, Franciaország, Lengyelország és Finnország). Magyarország 2009-ben a 20. helyen áll a forgalom alapján.

A tavalyi oroszországi kivitelünk 56,4 százalékát gépek és szállítóeszközök (zömmel híradástechnika, kisebb részben irodagép, energiafejlesztő, ipari gép, villamos gépek, közúti járművek, szakipari gépek) tették ki. Komoly, 35,6 százalékos részt képviseltek a feldolgozott termékek (legnagyobb részt gyógyszer, gyógyszerészeti termék, kisebb részben papír-, karton-, vegyipari termékek, gumigyártmányok, textil termékek, és fémtermékek). Említésre érdemesek még a 6,8 százalékot kitevő élelmiszeripari termékek (zöldség, gyümölcs, élő állat, takarmány, hús és húskészítmény, gabona).

A 2009-es orosz importunk döntő rész, 93,3 százalék jut az energiahordozókra (döntően kőolaj és kőolajtermék, földgáz). Behoztunk feldolgozott termékeket is (műtrágya, színesfém, parafa- és fatermékek, vas- és acéltermékek, papír, karton és gumigyártmány) arányuk 2,5 százalék volt. A nyersanyagok (nyers, szintetikus és regenerált gumi, fémtartalmú ércek és fémhulladék, fa és parafa) 2,2 százalékot, a
gépek és szállítóeszközök (energiafejlesztő gépek, ipari gépek, villamos gépek, híradástechnika, szállítóeszközök) 2 százalékot tettek ki.

Az idei első félév kétoldalú külkereskedelmi forgalma csaknem 4,75 milliárd dollárt tett ki, ami a tavalyinál közel 39 százalékkal több, a rekord forgalmú 2008-astól azonban 33,7 százalékkal elmaradt. Az exportunk a tavalyihoz képest 17,9 százalékkal, a 2008-astól 26,2 százalékkal maradt el. Az export és az import szerkezete is nagyjából megfelelt a korábbi években tapasztaltnak – a Nemzetgazdasági Minisztérium adatai szerint.