Alig másfél oldalon, csupa technikai jellegű, finomhangolást tartalmazó módosítás közé került be a szerdai Magyar Közlönybe az a passzus, ami az úgynevezett kapcsolt erőműveket, melyek a hő mellett áramot is termelnek, végérvényesen kidobta a kötelező átvételi rendszerből (kát).

A két kurta sor jelentőségének megértéséhez vissza kell menni az időben 2003-ig. Az uniós csatlakozás előtt azzal a céllal hozták létre a kát-ot (amit akkor még káp-nak hívtak), hogy az állam támogassa a megújuló energiaforrásokból származó áramtermelést. Ez úgy történt, hogy az állam előírta, mely zöldnek mondott áramtermelőktől kell a regionális szolgáltatóknak (E.On, Émász, Elmű stb.) kötelezően átvenni az áramot, illetve azt is, hogy ezért az áramért a piacinál magasabb árat kell fizetni. A szolgáltatóknak ennek költségét azonban nem kellett lenyelniük, hanem beépíthették a fogyasztói árba.

Születési rendellenesség

A baj ott kezdődött, hogy a Brüsszellel szemben vállalt megújulóenergia-részarányt (3,6 százalék a teljes energiatermelésből) Magyarország úgy teljesítette, hogy a támogatotti körbe bevont olyan barnaszén tüzelésű erőműveket (ilyen volt a Mátrai és a Vértesi Erőmű), melyek azáltal lettek „zöldek”, hogy elkezdtek szalmát, tűzifa aprítékot stb. is együtt égetni a gyenge minőségű szenükkel. Aztán bekerült a kát-ba például a Budapesti Erőmű, mely a hő mellett ugyan „kapcsoltan” áramot is termel, de méreténél fogva (az összesen 413 MW-os elektromos kapacitásával olyan nagyerőműnek számít, mely a hazai áramszükséglet 2-3 százalékát ki tudja elégíteni) inkább a kassza pénzszivattyújának volt tekinthető, ami végül egyre komolyabb áramártorzuláshoz vezetett.

E magyaros megoldások fő oka politikai jellegű volt. A döntéshozók nem merték vállalni, hogy üzemeket zárjanak be csak azért, mert nem tudnak hatékonyan termelni, és emiatt szélnek eresszenek több ezer embert. Ehelyett inkább az áramár drágításával finanszíroztatták meg az erőművek továbbélését, de adott esetben az új üzemmódra átállítás költségeit is. A kapcsolt hő- és áramerőműveknél pedig ott volt még egy járulékos elem: a magasabb áramárból dotálták az időközben drágulni kezdett közüzemi távhőárat.

Összességében a rendszer pont annak lett a kerékkötője, amiért létrejött; az ártámogatási kasszájából éppen a valódi megújuló energiások (szél-, geotermia-, biomassza-erőművek stb.) jutottak a kisebb támogatási szelethez. A kát mintegy hetven százalékát rendre a „kapcsoltak” vitték el – azok a távhőcégek, amelyeket a Magyar Közlönyben közölt jogszabálymódosítással most végérvényesen kiebrudalnak a kát-ból.

A torz támogatási arányokat már többször megpróbálták helyrebillenteni, de a „kapcsoltak” lobbiereje (és a cégek önkormányzati tulajdonrészeinek „köszönhető” belpolitikai forgatónyomatéka) ezt rendre megakadályozta. Amikor legutóbb, 2009 végén a Magyar Energiahivatal javaslatot tett azoknak a kapcsolt erőműveknek a kiszűrésére, melyeknek a jogszabályokban rögzített módon már megtérült az egykor az áramtermelésre átállásuk beruházási költsége, a parlamentben azzal húzták át e számításokat, hogy a kormányon lévő szocialisták az ellenzéki Fidesszel közösen, további öt évre lényegében befagyasztották a meglévő helyzetet. (Ez is része volt a híres-hírhedt Fónagy-Podolák-paktumnak, mely a választások előtt az energetikában addig kialakult status quók megerősítését szolgálta, s amiből a szakmai szervezetek megkerülésével, rekordgyorsasággal törvénymódosító csomag is lett.)

Belső viták

A kormányváltás után csak idén kora tavasszal került újra elő a kát témája, de ekkor már a fideszeseket is megosztotta.

Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője olyan törvénymódosító javaslatot nyújtott be a parlamentnek, amely a támogatási pénzek nagy részét elnyelő szénerőműveket és távhőszolgáltatókat egyszerűen kizárta volna a támogatási rendszerből. Bencsik János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium klíma- és energiaügyekért felelős államtitkára (Tatabánya volt polgármestere) ekkor már hónapok óta dolgozott azon, hogy ne bukjanak be a kapcsolt erőművek. A terve az volt, hogy az áramár helyett csak a távhőárat támogassa az állam, mégpedig úgy, hogy a távhőt a cégek piaci áron adják, a kompenzáció pedig az olcsóbb gáz lenne.

Ehhez képest szeptember közepe van, és sem az új kompenzációnak, sem pedig a távhőtermelőket megsegítő olcsóbb gáznak nincs nyoma. Annyi történt, hogy március végén a kormányzat a hatósági árazás bevezetésére hivatkozva befagyasztotta a távhőárakat, és júliustól a kát-fizetéseket is beszüntették. A keletkezett bevételkieséseket a kapcsoltan termelő cégek kezelni tudták ugyan, és a jogszabályi előírásnak megfelelően készen állnak a fűtési szezonra, de a kialakult helyzetben több probléma is megoldásra vár.

Az egyik, hogy a távhőszolgáltatók áramát ugyan továbbra is kötelező átvenni, de az árát már a magyar áramtőzsde aktuális áraihoz kötik. Ami viszont olyan nagy kilengéseket mutat, hogy a távhős cégek egyelőre azt sem tudják megmondani, megéri-e nekik áramot termelni. (A fogyasztás függvényében 6-20 Ft/kWh volt júliusban az átvételi ár.) Ha nem termelnek áramot, és nem kapják meg érte a korábbi árat, akkor nincs miből csökkenteni a távhő termelői árát. Ergo: a távhőnek drágulnia kell.

A másik probléma: ha a kapcsolt erőművek nem termelnek áramot, a magyar villamosenergia-rendszerből mintegy 1400 MW-nyi kapacitás tűnik el, amit pótolni egyáltalán nem egyszerű. Csak viszonyításképpen: a Paksi Atomerőmű kapacitása 2000 MW.

Epilógus?

A kát átalakítása most ott tart, hogy Bencsikék szakmai koncepciójának, mely azt célozza, hogy a megújuló energiák előállításához kapcsolódó beruházások számára versenyképesebb befektetői környezet jöjjön létre, ma lejárt a szakmai véleményezési határideje. Az általunk megkérdezett szakemberek az új stratégia alapjaként tekintett 26 oldalas dokumentumról azt mondták, hogy az eddigi egyeztetések eredményeit figyelembe vették, és körvonalazódik egy valóban a zöldenergiás termelőket támogató rendszer. De a részletekben még számos korrigálnivaló akad. A koncepcióból legkorábban jövő januárra lehet működőképes rendszer. A működési elvek mellett azonban addig meg kell határozni a tényleges támogatási árakat is. A rendszert persze átnevezik: kát helyett metár-nak (megújuló energia támogatási rendszer) fogják hívni.

Kát-számok

Az energiahivatal 2010-es jelentése szerint a kát-ban részesülő, kapcsoltan hőt és villamos energiát termelő erőművek beépített kapacitása elérte az 1383 MW-ot, a jellemzően kis erőművekből származó villamosenergia-termelés az utóbbi években kis mértékben ugyan, de folyamatosan nőtt, tavaly meghaladta a 6000 GWh-t. A 2010-ben kifizetett kát összege 56,68 milliárd forint volt.