„A takarító néni is többet keresett, mint én az egészségügyi diplomámmal, és láttam, hogy ez soha nem fog változni” – indokolta Wolf Andrea egykori védőnő, hogy miért találta vonzónak az Amway módszerét 1992-ben. Wolf Andrea ma a legmenőbbek közé tartozik, elérte az "ügyvezető gyémánt” fokozatot, több ezren tartoznak a hálózatába, havi bevétele pedig „hétszámjegyű összeg, ami nem egyessel és nem is kettessel kezdődik”.

Az egyiknek sikerül

Wolf Andrea levélben értesült az üzletről: „telefonunk sem volt” – gimnáziumi barátnőjének bátyja, egy kétdiplomás mérnök üzent neki, hogy hívja föl. „Nyitott voltam a dologra, és felhívtam egy telefonfülkéből. Először azt hittem, házalás, de aztán rájöttem, hogy a Csaba nem foglalkozna ilyesmivel, és nekem sem akarhat rosszat. Úgy gondoltam, nem engedhetem meg magamnak, hogy elszalasszam ezt a lehetőséget” – elevenítette fel a későbbi sikeres Amway-tag, akinek egy év alatt sikerült meghússzoroznia védőnői fizetését.

Lovas Katalin figyelmét édesapja irányította az Amwayre 1991-ben. A végzős gimnazista, 18 éves lány eleinte felszínesen érdeklődött az üzlet iránt, inkább az Amway-gyűlésen megismert csapat tetszett neki. „Vonzó volt a légkör, barátságos, optimista emberekkel találkoztam. A módszerből viszont akkor még nem értettem semmit.” Ennek ellenére lelkesen vetette bele magát a szervezkedésbe, s míg a barátai többsége diszkóba járt, ő üzletet épített. Így négy-öt hónap múlva többet keresett, mint szüleinek egyhavi nyugdíja. A ma már gyémánt fokozatú ügynök elvégezte az egyetemet is, de nem volt rá szüksége, hogy munkába álljon.

Amway-jel mosva

MTI / Beliczay László

Az Amway hőskorában nehezebb volt az ügynökök, azaz a „termékforgalmazók” dolga, mint napjainkban. „A kilencvenes évekbeli és a mostani Amway úgy viszonyul egymáshoz, mint a Trabant és a Rolls Royce – mondta Wolf Andrea. – Ma már letisztultabb az egész, tudják az emberek, hogy mi az mlm. Sokkal hatékonyabban lehet dolgozni, mint régen.” Lovas Katalin szerint anno „sok nehézséggel kellett megküzdeni, az emberek bizalmatlanok voltak az ismeretlen, amerikai rendszerrel szemben, a termékekért a város szélére kellett kimenni. Ma már kényelmesebb a beszerzés, a klienseknek pedig meg tudjuk mutatni, hogy ennek a cégnek múltja van, és ez egy működő, stabil rendszer.”

Az mlm-módszer a kilencvenes évek elején rakéta gyorsasággal terjedt el Magyarországon, igaz, akkor minden új üzleti lehetőségben láttak fantáziát a vállalkozó kedvűek. Az Amway kezdeti népszerűségét jól illusztrálja, hogy 1992-ben – a Világgazdaságban megjelent írás szerint – 94 ezer termékforgalmazója volt a cégnek. A kilencvenes évek közepére az Amway értékesítőinek hada körülbelül 60 ezer fősre csökkent (de ez is nagy tömeg, összehasonlítva a 2000-es évekre jellemző 30-40 ezerrel). A partnerek átlagéletkora 30 év volt, és 70 százalékuk nő volt. Havi Amway-átlagkeresetük bruttó 7000 forintot tett ki – derült ki egy 1994-es HVG-cikkből. Nem ritkán rosszul fizetett diplomások, tanárok, orvosok, mérnökök próbálták így kiegészíteni a fizetésüket, volt, aki ott is hagyta a pályáját a nagy áttörés reményében. Az Amway akkori regionális igazgatójától, Klaus Tremmeltől származó információ szerint mindössze 324-en voltak, akik eljutottak a csúcsra, azaz legalább bruttó 50 ezer forint jövedelmük származott az Amway-termékekből havonta. (Az Amway módszeréről lásd Terjeszkedő profit című keretes írásunkat.)

A másiknak nem

„Az Ausztráliában élő nővérem beszélt rá, hogy lépjek be az Amway hálózatába, amikor a cég még csak készülődött Magyaroszágra. Ismerve a rendszert azt javasolta, hogy lépjek be rögtön a legelején, így a csúcsra kerülhetek” – mondta Gábris Anna, aki akkoriban nagyon is rászorult a jó tanácsra. Férje gmk-ja, ahol műszaki rajzolóként dolgozott, tönkrement, és a család hirtelen jövedelem nélkül maradt. Így hát belépett, de a várva várt anyagi jólét soha nem jött el. „Akik előttem léptek be, jól megéltek az amwayezésből. Emlékszem, telepakolták a csomagtartót, úgy hozták el a raktárból az árut, én viszont gyalog mentem ki érte Kőbányára, metróval és busszal vonszoltam haza a két megtömött szatyrot.”

Gábris Anna csak eladással foglalkozott, beléptetni senkit sem tudott. A legnagyobb keresete arra volt elég, hogy egy elemes ruhaszöszölőt vegyen magának. „Akinek eközben ég az arca, ilyet ne is kezdjen el” – jellemezte saját hozzáállását az üzleteléshez. „Előadásokra jártam, vettem egy csomó könyvet, de hiába: aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul. Ehhez szöveg, fellépés kell, rámenősnek kell lenni. Én szégyelltem magam miatta, nem nyomultam.” Gábris Anna korábban mindig jól keresett mint alkalmazott, óriási váltás volt számára, hogy ezt egyedül kell csinálnia, saját magának. „Aki a szocializmusban nőtt fel, és megszokta, hogy neki mindig megmondják, mit csináljon, annak ez nem megy.”

Olyan egykori Amway-taggal is találkoztunk, aki azért került be a rendszerbe, mert  „függőségi viszonyban volt a saját férjétől”. „Munka nélkül voltam éppen, és a férjem kijelentette, hogy ezt fogom csinálni. Elvitt egy olyan társaságba, ahol az Amway-módszerről esett szó. Akkor érte volna meg, ha magam alá is beszervezek termékértékesítőket, de nem voltam erre képes, mert nem voltam elég hiteles. Egyébként nem is volt olyan ismeretségi köröm, amely elég széles lett volna a sikerhez” – mesélte ez a megszólalónk.

Becker Linda, foglalkozására nézve óvónő, 1993 és 1995 között amwayezett. Őt rokona nagydumás szomszédja győzte meg arról, hogy ki kell próbálnia, mert ez lehet élete üzlete. Bár Becker Lindának két másik embert is sikerült beléptetnie, nem érzi sikeresnek Amway-ügynöki ténykedését. Nemcsak azért, mert a legkiemelkedőbb eredménye 6 százalék volt, hanem azért sem, mert kényelmetlennek érezte ezt a szerepet. „Egyébként sem vagyok lelkesedős típus, de az a nyomulás, amivel az új vevőket és értékesítőket be kellett volna cserkészni, nagyon nem az én világom” – fogalmazott. A termékeket a mai napig használja, de az árusítással felhagyott.

Amway-termékek

Amway

„Iszonyatosan frusztrált, cikinek éreztem” – egyenesen így fogalmazott egy másik megszólalónk, aki 16-17 évesen csatlakozott az Amwayhez, és saját bevallása szerint megfeleléskényszerből vágott bele. „Nem láttam értékét a pénznek, az volt a cél, hogy valamiben nagyon különleges legyek” – mondta. Üzleti eredményeket nem tudott felmutatni, a gyűlések hangulata ugyanakkor megfogta. „Itt arra voltak kíváncsiak, hogy mit tudok, nem arra, hogy mit nem. Mertek pozitívat mondani a másiknak, ez akkor új volt. Sokszor feltöltődve jöttem el az előadásokról, tetszett ez az amerikai hozzáállás.” Több megszólalónk megjegyezte: korábban sosem hallott olyat, mint az Amway összejövetelein a kilencvenes évek elején.

A siker titka

Az tudott meggazdagodni az amwayezésből, aki elég korán belépett a rendszerbe, és nem érezte, érzi kínosnak, hogy ismeretségeit felhasználva, rámenősen és folyamatosan nyomuljon – összegezhető azokból a beszélgetésekből, amelyeket az üzletelésben sikertelen, valamikori Amway-tagokkal folytattunk.

De mit mondanak azok, akik eljutottak a csúcsig? Wolf Andrea szerint az ő története megcáfolja azt a teóriát, hogy korán kellett lépni, mivel a válása miatt egy ponton elvesztette 1992 óta építgetett üzletét. 2003-ban tehát a nulláról kezdte újra, mégis sikerült rövid idő alatt a legmagasabb szintig eljutnia. „Szerintem a siker azon múlik, hogy ki, kit, hogyan tud elindítani. Ha jó ember jó csapatba kerül, akkor szokott megtörténni a csoda. Ha a jelölt nem elég szorgalmas és ambiciózus, nem szánja rá azt a napi egy-két órát, akkor hiába kerül jó csapatba. Ha viszont valaki nagyon szeretné az üzletet, de nem kap hozzá a közösségtől elég támogatást, akkor sem fog összejönni” – mondta a volt védőnő, akinek már fiai is saját Amway-üzletüket építik. Lovas Katalin is úgy tapasztalta, az lesz sikeres Amway-tag, aki kitartó, rendszeres munkát fektet bele. „Sokan később indultak, mint én, és legalább ekkora sikereket elértek. Visszahúzódó, csendes, konzervatív emberek is, komolyabbak, mint én voltam 18 évesen” – tette hozzá.

Az emberek nemcsak a rendszerváltás után voltak hajlamosak a gazdasági csodavárásra: válságban általános, hogy jobban megy az mlm-cégeknek. Így volt ez 1994-1996-ban is, amikor az Amway sikere az életszínvonal romlásával párhuzamosan alakult, és ez éreztette a hatását a 2008-ban kitört válság idején is, amikor havonta kétezer új tag csatlakozott az Amwayhez. Úgyhogy a siker receptjét érdemes megszívlelnie annak is, aki a 2012-es nehéz időkben szeretné amwayezéssel kiegészíteni megcsappant jövedelmét.

Amway cégtörténete dióhéjban

Az 1959-ben alapított amerikai cég magyar leányvállalata 1991. júniusban alakult meg Amway Hungária Marketing Kft. néven. A régióban elsőként Magyarországon települt meg az Amway, Lengyelországban 1992-ben alapítottak céget.

Rengeteg termékforgalmazó csatlakozott, de csak 15-20 százalékuk vált rendszeres partnerré.

1996-ban új rózsadombi székházat építettek a háromszáz terméket forgalmazó cégnek. Abban az időben Magyarországon is gyártattak tisztítószereket. A kezdeti nagy felfutás után sok kritika érte az Amwayt egyes termékforgalmazók agresszív fellépése, illetve a személyes és üzleti motivációk összekeveredése miatt. Többeket kizártak.

1999-ben 630,57 millió forintról 330,57 millióra csökkentették a cég törzstőkéjét. Ugyanebben az évben új, 700 négyzetméteres csomagolóüzemet hoztak létre a kőbányai raktárukon belül.

2001-ben elindult az internetes áruház.

2002-ben újabb tőkekivonás történt, 185,57 millió fel nem vett osztalékkal csökkent a törzstőke.

2004-ben jelent meg az Amway az orosz és ukrán piacon. Ez több magyar forgalmazónak komoly kiesést okozott, mivel sokan jövedelmük kisebb-nagyobb részét az ukrán és orosz vevőktől szerezték.

2005-ben veszteséges évet zárt az Amway, amit a pénzügyi igazgató azzal magyarázott, hogy már kevesebb pénzzel tudják kecsegtetni a termékforgalmazókat, mint a kilencvenes évek elején. Az orosz és ukrán nyitás is visszahúzta a magyar forgalmat.

2006-ban 15 éves jubileumát ünnepelte a cég. Addigra 80 milliárd forint árbevételt és 4 milliárd forint nyereséget értek el, 18,5 milliárd forint adót fizettek be és 800 millió forintot ruháztak be.

2010-ben stagnált az Amway Magyarországon, amit az ügyvezető igazgató, Gárdus Péter azzal magyarázott a Figyelőnek, hogy „az emberek hite lett kisebb abban, hogy változtathatnak saját sorsukon”.

(A 2010-es éves beszámoló kiegészítő mellékletéből az is kiderül, hogy a Kiemelt Adózók Igazgatósága a 2004-2005 évekkel összefüggésben 2009-ben adókülönbözetet állapított meg – jogosulatlan áfa-visszaigénylés, társasági adóhiány –, amit az Amway Hungária Kft. nem fogadott el. A megismételt eljárásban a megállapított különbözet összege még nőtt is. A cég végül 1,199 milliárd forintot fizetett be az adóhatóságnak. – szerk.)

⃰A 1992-1999 közötti árbevételre és nyereségre vonatkozó adatok tájékoztató jellegűek, a korabeli sajtóból származó gyűjtés. A későbbi adatokat az Opten céginformációs szolgáltatóból gyűjtöttük. A mindenkori taglétszámra vonatkozó számok szintén sajtógyűjtésen alapulnak.