Nem zavarja, hogy gyerekek varrják a ruháit?
Az őszi pakisztáni és bangladesi gyártüzek ismét rámutattak arra, hogy milyen körülmények között dolgoznak azok a munkások, akik a legnevesebb divatmárkák termékeit gyártják. Fittyet hánynak a legalapvetőbb biztonsági szabályokra, visszatérő a gyerekmunka. Nyugat-Európában legalább beszélnek róla, Magyarországon alig.
Több mint 300 ember halálát okozták ősszel azok a gyártüzek, melyek ugyanaznap, két különböző pakisztáni városban lobbantak föl. Az okok szinte már a szokásosak: az egyik textilgyárban nem voltak vészkijáratok, a menekülő utakat ruhahalmok torlaszolták el, az ablakokon rácsok voltak. Habár a pakisztáni alkotmány garantálja a dolgozók jogát a biztonságos és humánus munkakörülményekhez, a valóság erre az ígéretre sokszor rácáfol.
A leégett gyárban a német ruházati cikkeket forgalmazó Kik textildiszkont termékei készültek, melynek több üzlete is van Budapesten. A cég félmillió dollárt ajánlott fel az áldozatok hozzátartozóinak, amit a nemzetközi emberjogi szervezetek és a Nemzetközi Kereskedelmi Szövetség nyomására még további félmillió euróval megfejeltek. A gyár – a térségben nem egyedülálló módon – 14 év alatti gyerekeket is foglalkoztatott.
Banglades fővárosában is tűz ütött ki egy textilgyárban a múlt hónapban. A 110 áldozatot követelő tragédia során a túlélők csak a zárva lévő vészkijáratokat kitörve tudtak kijutni az épületből. A gyárban a Walmart amerikai kiskereskedelmi lánc termékei mellett a C&A-nak is voltak megrendelései. A tragédia hírére, a Clean Cloths Campaign nemzetközi szervezet gyertyás virrasztást hirdetett C&A üzletek előtt Spanyolországban, Hollandiában, Ausztriában, Németországban és Belgiumban, hogy rávegye a térségben gyártató valamennyi céget, tartsák be a tűzbiztonsági intézkedéseket.
Több cég – így a Tommy Hilfiger, a Calvin Kline és a Tchibo – a tiltakozás hatására már aláírt egy egyezményt, mely kötelezi őket arra, hogy ellenőrizzék az ázsiai gyárak tűz- és épületbiztonságát. De volt olyan cég (a GAP), amely megtagadta a közreműködést. Két héttel ezelőtt Kínában egy alsóneműgyár kapott lángra, 14 áldozatot követelve. Az Industry Week adatai szerint 2011-ben közel 50 ezren haltak meg munkahelyi balesetben Kínában.
"Mindenki ezt csinálja"
A Kik egyik budapesti üzlethelyiségében megkérdeztük a vásárlókat, hogy hallottak-e az esetről, vagy tudják-e, hogy a bolt termékeit nagy valószínűséggel gyerekek készítik. Egy középkorú hölgy úgy nyilatkozott, hogy ugyan a márkát nem ismeri – csak betévedt a boltba –, de azon nem lepődik meg, hogy Ázsiában gyártatnak, „hiszen mindenki ezt csinálja”. Azzal viszont nem volt tisztában, hogy gyerekekkel varratják a ruhákat. Ennek tudatában nem szívesen vásárolna az említett helyen.
Egy fiatal férfi szintén nem hallott a gyártűzről és arra a kérdésre, hogy mit gondol, hogyan tudják ilyen olcsón adni termékeiket, úgy reagált, hogy nyilván Kínában gyártják azokat. Egy másik, a bolt előtt megszólított férfi tisztában volt a szeptemberi tragikus eseményekkel, ezért nem vásárolna a Kikben, de egyébként is kerüli az olyan gyártók termékeit, akik gyerekeket dolgoztatnak.
| Nem derül ki a termékismertetőből |
A fogyasztóknak nem egyszerű tájékozódniuk arról, hogy az általuk vásárolt termékeket garantáltan nem gyerekkezek készítették. A divatárutermékek címkéjéről csak az derül ki, hogy melyik országban gyártották. Pedig meg lehetne honosítani például a Rugmark nonprofit szervezet kezdeményezését: ha Rugmark emblémát találunk egy szőnyegen vagy takarón, akkor az azt jelenti, hogy elkészítése során nem vettek igénybe illegális gyerekmunkát. Egy vállalati sajtóközlemény szerint 1995 óta Európában és Észak-Amerikában több mint 2 millió Rugmark emblémájú szőnyeget adtak el. |
Az olcsó bérmunka az egyetlen életesély
Szinte minden nagy textilipari brandnél ma már úgy járnak el, hogy a design megtervezése, a tesztelés és a marketing marad a fejlett tulajdonosi országokban, míg a termékeket a fejlődő országokban varrják. Bár Kína még a legnagyobb exportőr, a kínai textilipar 2008 körül kezdte elveszteni versenyképességét, amikor a bérek már olyan szintre nőttek, hogy a szomszédos országok termelési költségei lényegesen kedvezőbbekké váltak.
Megkezdődött a termelés áthelyezése Indiába, Bangladesbe, Kambodzsába, Indonéziába és Vietnamba. A verseny kegyetlen. A befektetőbarát környezet kialakítása érdekében India például mellőzte a munkaügyi ellenőrzéseket és vizsgálatokat, a munkaerőköltségek pedig egyre lejjebb süllyednek. Nem csak az olcsó munkaerő teszi vonzó célponttá Kambodzsát vagy Bangladest, hanem a kedvező vámszabályozások is.
A gazdaságilag legelmaradottabb országokra érvényes EU-s szabályozás, az Everything but arms (EBA) lényegében – a fegyverek kivételével – minden fejletlen országból jövő import termékre vámmentességet ad. Az unió így kívánja elősegíteni a visszamaradott országok exportját, fellendítve gazdaságukat. Ez az érintett országoknak rendkívül csábító: a textiliparban csak Pakisztánban 11,6 millión dolgoznak, ami a munkaképes lakosság 20 százaléka. Ha ez se lenne, nem lenne szinte semmi – hívják fel a figyelmet a szakértők a legnagyobb ellentmondásra. Még a magyar tulajdonú Fundango is úgy tud csak fennmaradni, hogy gyártásukat Indiába, Pakisztánba és egyéb országokba helyezték ki – mondta megkeresésünkre a cég egyik munkatársa.
A személyes látogatáskor természetesen módjuk van ellenőrizni, hogy milyen biztonsági feltételek mellett gyártanak, de vajmi kevés lehetőségük van beleszólni a dolgok menetébe, mert a többi világmárkához képest kis volumenben gyártatnak. Már az is komoly tárgyalás eredménye, hogy egyáltalán beindítsák a gyártósorokat.
Piros lapok
Nemzetközi civil szervezetek (Clean Clothes Campaign, Fair Wear Foundation) nyomására a nagy cégek sokszor kényszerülnek megváltoztatni üzletpolitikájukat. De érdemi módon csak a vállalatok töredéke foglalkozik ezzel a problémával, és csak akkor, ha tragédia történik. „Adott esetben ezek a cégek pillanatok alatt új országba telepítik az üzemüket, már akkor is, ha csak pár centtel kevesebbet kell fizetniük a munkásoknak” – mondta a hvg.hu-nak Újszászi Györgyi, Védegylet munkatársa, a Fair Világ–Méltányos kereskedelem szövetség elnöke.
A textilipari gyártás aggályos jelenségei ellen magyar civilek is fellépnek, hiszen a nagy gyártók termékei nálunk is kaphatók. Tiltakoztak már az ázsiai "izzasztóműhelyek" embertelen körülményei ellen úgy, hogy egy-egy varrógép mellett fehérmaszkos önkéntesek pólókat varrtak. A Védegylet pedig több mint 1200 „piros lapot” gyűjtött össze egy világméretű tiltakozó akció keretében, ami azért robbant ki, mert a FIFA (a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség) logójával ellátott focilabdákat is pakisztáni gyerekek varrták.
| Akik a labdákkal nem játszanak |
| Az északkelet-pakisztáni városban, Sialkotban varrják a világon forgalomba került labdák közel 70 százalékát. Egy-egy varrodai munkás naponta három labdát tud elkészíteni, ez évi mintegy 40 millió labdát jelent. Ezek közül nagyon sok 4-12 éves gyerek kezei közül kerül ki. Sok pakisztáni család kényszerül arra, hogy a megélhetés érdekében munkába küldje a gyerekeket. A labdagyárak jellemzően sok 14 év alattit foglalkoztatnak, amin csak úgy lehetne változtatni, ha a felnőtt dolgozók bérét megemelnék. A gyártók ezzel szemben igyekeznek minél távolabb tartani a szakszervezeteket az üzemektől, hogy ne lehessen fellépni a fizetés nélküli túlóra, a testi fenyítés, vagy a gyermekek dolgoztatása miatt. A fokozódó társadalmi nyomás hatására 1997-ben a legtöbb nagy gyártó kénytelen volt aláírni az Atlantai Egyezményt, amelyben vállalták, hogy a labdák előállításához nem vesznek igénybe gyerekmunkát. Az egyezményt az UNICEF, a pakisztáni kereskedelmi kamara és az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO - International Labour Organization) közösen hozta tető alá. Ezzel azonban nem szűntek meg a problémák, a szerződés ugyanis csak focilabdákra és egyes gyártókra vonatkozik, a textilgyártókra továbbra sincsenek ilyen előírások. Nincs biztosítva a munkások szabad gyülekezési joga sem, pedig ez jelenthetné az alapját az érdekképviseletek megalakulásának. |
A civil szervezetek is érzékelik, hogy a gyermekmunka tiltása önmagában nem jelent megoldást a helyzetre, mert az jelen pillanatban az érintett családok megélhetését veszélyezteti, ezért is szorgalmazzák a méltányos kereskedelem (fair trade) elterjesztését. Az UNICEF statisztikái szerint világszerte 215 millió gyermek dolgozik, az afrikai vagy ázsiai régióban egyes becslések szerint minden negyedik gyermek végez valamilyen kényszermunkát.
Magyarországon csak elvétve fordul elő
Magyarországon a gyermekmunka nem olyan kiterjedt, mint az afrikai vagy ázsiai régióban, ahol egyes becslések szerint minden negyedik gyermek végez valamilyen kényszermunkát – mondta Újszászi. Előfordult, hogy az M7-es autópálya építkezésén gyermekkorú munkavállalókat találtak, vagy a mezőgazdasági munkások között is történt hasonló eset. Feltehetőleg a prostitúció területe igényelne ilyen szempontból nagyobb figyelmet, mondta Újszászi, aki szerint felmérések hiányában is lehet tudni, hogy a gyerekprostitúció valós jelenség.
Újszászi szerint a tudatos fogyasztó nevelése a legfontosabb, ezért folyamatosan tartanak előadásokat iskolákban, ahol felhívják a gyermekmunkára és a termelési körülményekre is a figyelmet. A felvilágosult vásárló pedig – például a Clean Clothes Campign weboldalán – tájékozódhat, hogy mely nagy vállalatok partnerek a gyermekmunka elleni harcban, és kik azok, akik bojkottálják az együttműködést.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
