Varga Szabolcs
Varga Szabolcs

Magyarországon kevesen gondolnak a lóra úgy, mint ételre, inkább sport- és hobbicéllal tartanak lovat, nem vágásra. Pedig a lovak 90 százaléka előbb vagy utóbb a vágóhídra kerül, onnan pedig a hentespultra. Az alacsony kereslet miatt ennek ellenére nem épült ki lóhúsipar az országban.

Több okból nem elterjedt a lóhúsfogyasztás Magyarországon. Az egyik ok történelmi: a ló fogyasztását sokáig tiltotta a keresztény egyház, ami beidegződött a társadalmi gondolkodásba. Másrészt pedig manapság sportcélokra használják a legtöbb lovat, ezért kialakult egy érzelmi kötődés is az állathoz, társként tekintenek rájuk, mint a kutyákra. A második világháborúban bekövetkezett éhínség következtében sokan fanyalodtak rá a lóhúsevésre, és ez is keserves élményként rögzült a kollektív emlékezetben.

A lovak kilencven százaléka vágóhídra kerül, majd a hentespultra
©

Jó a húsa

A lovak sokáig élnek, akár 20 éves korukig is munkaképesek, de haszonértékük idővel nagy mértékben csökkenhet. Ilyenkor az út a vágóhídra vezet, mert a lovakat "nem annyira jellemző, hogy temetnék" – mondja Mihók Sándor a Debreceni Egyetem Állattenyésztés-tani Tanszékének oktatója, a Magyar Lótenyésztők Országos Szövetségének társadalmi elnöke. A ló jó minőségű élelmiszer-alapanyag, hiszen akár haszonmunkát, akár sport tevékenységet végzett az állat, izomzata felépítéséből kifolyólag jó hústermék készíthető belőle. A lovak húsa omlós, ami az életkoruk előrehaladtával még inkább jellemzővé válik. Az így vágóhídra kerülő állatok száma az összes levágott egyednek 50 százalékát adhatja. A fennmaradó hányadot a tenyészállatnak bármilyen okból nem alkalmas ló vagy csikó teszi ki, de létezik olyan állomány is, amit kifejezetten vágóállat-előállítás céljából tenyésztenek. Ezek az ún. pecsenyecsikók szinte teljes egészében a hidegvérű lófajtákból kerülnek ki, és jellemzően élő állatként hagyják el az országot, főleg Olaszországba kerülnek.

A hazai vágóhidakra jobbára a "munkateljesítményből kikopott" lovak és tenyésztési szempontból selejt egyedek kerülnek, amelyek valamilyen okból már nem felelnek meg az elvárásoknak. Tenyésztésbe kerülésük az állomány minőségromlását okozná. A selejt szó nem táplálkozási értelemben értendő, hanem tenyésztési szempontból – hívja föl a figyelmet Mihók. Mivel a lovak és a juhok még manapság is elsősorban ún. tömeg takarmányokon (legelőfüvön és szénán) élnek, így húsuk fogyasztása kedvező élettani hatású. A lótartás a területhasznosítást tekintve még gazdaságosabb is, mint a marháé, mert a faji legelési sajátosságok miatt egy hektárnyi legelő több lovat tart el, mint marhát.

Számos előnye ellenére a lóhúsfogyasztás csak néhány európai országban (Olaszország, Franciaország, Belgium, Luxemburg) terjedt el, ami a vágásra kerülő ló árát alacsony szinten tartja. Ebből próbáltak már többször hasznot húzni kereskedők, élelmiszer-feldolgozók, és a minőségben a borjúhússal vetekedő lóhúst komoly felárral marhahúsként értékesíteni. Ez nyilvánvalóan rettenetesen árt az élettanilag kifogástalan lóhús árának, tovább rontja a vágóló-kereskedelmet.

Lóútlevél

A nem vágóállatnak tenyésztett lovak, csikók esetében felmerülhet a kérdés – kiváltképp a hosszú hasznos élettartam miatt –, hogy nem kezelték-e olyan kemikáliákkal, amelyek a későbbi emberi fogyasztásra alkalmatlanná teszi a húsukat. Az uniós szabályozás kötelezővé tette a lóútlevelet, ami egy olyan élelmiszer-biztonsági okmány, amibe minden állatorvosi kezelést bevezetnek – mondta el Mihók. Az okmány beszerzése kötelező a csikó születését követő hat hónapon belül, a tulajdonosnak pedig nyilatkoznia kell, hogy szándékában áll-e lovát bármikor élelmiszercélra felhasználni vagy értékesíteni. Jellemzően tízből kilenc tulajdonos így nyilatkozik. Ezt az okmányba bevezetik, így az állatorvos az esetleges kezelések során nem használhat olyan gyógyszerkészítményeket, melyek emberi fogyasztásra alkalmatlanná teszik a levágott állat húsát. Bűnözők persze mindenkor és mindenhol lehetnek, s a jobb teljesítmények elérése érdekében az állatot illegális szerekkel kezelhetik, vagy egyszerűen hanyagságból nem vezetik be az útlevélbe a kezeléseket. De azért vannak szúrópróbaszerű ellenőrzések vagy legkésőbb a vágóhídi állatorvosi ellenőrzés, hogy még időben kiszűrjék a szennyezett élelmiszer-alapanyagokat.

Szám szerint nehéz megmondani, hány lovat vágnak Magyarországon, ami annak köszönhető, hogy sokan személyes fogyasztásra otthon vágják le és dolgozzák fel az állatot, és erőteljes a feketegazdaság is. Kifejezetten lóvágóhíd nincsen, hanem lóvágásra is engedéllyel rendelkező üzemekben dolgozzák fel az állatot. Vágásra értékesítés céljából 2008 és 2012 között évente 2000-4000 közötti egyedre adtak ki útlevelet. Az így feldolgozott hús és az élő export kilencven százaléka külföldre kerül, ahol sokkal nagyobb kereslet van a lóhúsra. A legjelentősebb lóhúsfeldolgozók Belgiumban, Franciaországban és Olaszországban vannak. Ezekben az országokban az étlapon is megtaláljuk a lóhúst mint steaket, nem csak kolbászként vagy egyéb szárazáruként kerül az asztalra, mint Magyarországon. Évente hozzávetőlegesen 200 ezer lovat fogyasztanak el az Európai Unióban, ennek nagy részét a korábban említett nyugat-európai országokban.

A Magyar Lótenyésztők Országos Szövetségének elnökeként Mihók szorgalmazza az átlátható vágóló-kereskedelmet, akár egy kizárólagos lóvágóhíd létrejöttét is. Ez utóbbihoz jelenleg három dolog lenne szükséges: pénz, pénz és pénz, és emellett korrekt szerződéses fegyelem, hogy valamennyi szereplő elfogadja az integrált tevékenység szabályait – parafrazálja Montecuccoli grófot Mihók. Ahhoz, hogy gazdaságilag is életképes legyen a tevékenység, fontos lenne a nagy mennyiségű, azonos minőségű, folyamatosan rendelkezésre álló alapanyag, továbbá a szervezett külpiac, mert az alacsony hazai kereslet nem teszi lehetővé ennek az ágazatnak a prosperitását. Mihók szerint Magyarországnak megvannak az adottságai a vágólovak előállítására, hiszen a marginális legelőterületek is jól hasznosíthatók lennének ezáltal.

Kamuútlevél és kétes eredetű töltelék
Egy Zala megyei állatkereskedő szerint nem példátlan, hogy hamis útlevelekkel kerülnek piacra magyar tenyészlovak. A kereskedő vágásra tenyésztett lovakat vitt olaszországi vágóhidakra, évek óta hamis papírokkal. Állítása szerint azért kényszerült hamisításra, mert az Európai Unióban kötelező lóútlevelek kiadása annyira lassú Magyarországon, hogy a szabályok betartásával képtelen lett volna határidőre szállítani. "Szereztünk útlevelet: másik ló útlevelét. Voltak a piacon hamis útlevelek, végül én is kénytelen voltam lóútlevelet hamisítani, rákényszerített a rendszer" – állította az ATV műsorban a zalai kereskedő. Lovanként ötezer forintot adott az illetékes állatorvosnak, hogy elnézze, hogy a lovakat nem megfelelő papírokkal szállították külföldre. A kereskedő bevallotta: több mint kilencmillió forint kenőpénzt fizetett ki e célra 2005 és 2012 között, vagyis hét év alatt legalább 1800 lovat vitt hamis papírokkal Olaszországba. Tavaly év végén azonban elege lett az üzletét lefölöző, korrupt rendszerből, és feljelentette az őt sarcoló hatósági állatorvost.  Mindeközben a lóhús legnagyobb felvevőpiaca, Olaszország, a sorozatos hamisítások miatt kitiltotta vágóhídjairól a magyar lovakat. A kereskedő szerint ugyanakkor a marha- és disznó hiánnyal küzdő magyar vágóhidak szívesen fogadják a kétes eredetű, sokszor román lovakat is, kolbásztölteléknek, feketén. A férfi szerint annyira nincs mit a kolbászba aprítani egyes magyar vágóhidakon, hogy a lóhús mellett Nyugat-Európából ideszállított állati szemetet is raknak húsáruk töltelékébe. Állítása szerinte a magyar kolbászok és szalámik egy része azért van túlfűszerezve, túlpaprikázva, hogy ne lehessen se látni, se érezni, miből készültek valójában.

Világlátott kolbászok

Bisztric Lajosnak hidegvérű ménese van, változó létszámmal. A magyarországi tenyészállattartók száma elenyésző, és azok is kivétel nélkül külföldi piacra értékesítik lovaikat. Nem példátlan, hogy a magyar lovat Olaszországban értékesítik, ott feldolgozzák, majd a tőkehúst magyar cégek importálják, majd a világlátott lóhús kolbász formájában kerül a hentes pultjára. Tenyészállat és vágóállat között különbség van – hívja fel a figyelmet Bisztric. Egy tenyészcsikó kilójáért 600 forintot is adnak, amíg egy vágóállatért, csak 200-300 Ft-ot. Ezért aki élelmiszernek tenyészti a lovat, tenyészlóként adja tovább, vágóállat áron csak akkor adja valaki, ha megszorul – mondja a ménestulajdonos.

Kevesen viszik a lókolbászt, de a kereslet állandó
©

Az egyik magyar vágóhídon évente úgy ötven darab lovat vágnak, amiből készterméket – kolbászt, szalámit – készítenek. A hazai vágóhídra sérült, törött lábú, gyógyíthatatlan betegségekben szenvedő lovak kerülnek, amelyek esetében nincs kizárva az élelmezési célú alkalmazás.

Csak a kínálatot bővítik vele

Olaszországban a hentesnél még lószínhúst is lehet kapni. A biztosíték arra, hogy ne kapjon rossz minőséget a vásárló, a bizalom. Az olaszoknál a hentes szinte családtag, mindenkinek megvan a hentese, akiben megbízik, aki felhívja a figyelmét, hogy mi a legfrissebb, miből érdemes vinni. Kifejezés is van rá: „macellaio di fiducia”, vagyis bizalmi hentes. A Bosnyák téri piacon több hentesnél is lehet lóhúst kapni, de csak szárazhúskészítményeket. Egyikük már 15 éve értékesít lókolbászt, ló veronait, lószalámit. Elmondása szerint vásárlóinak 10-15 százaléka vásárol ezekből. „Kicsi a kereslet, de állandó, akik szeretik, azok visszajárnak” – mondja a hentes, akinél több gyártó készítménye is megfordul. A lókolbász kilója 1800-2000 forint körül van. Véleménye szerint a legjobb termékei a Zemplén húsnak voltak, de ők évekkel ezelőtt eltűntek a piacról. Amikor még kaphatóak voltak a termékei, a vásárlók 40 százaléka vásárolt lóhúskészítmények valamelyikéből. A céget megkerestük, ahol annyit mondtak csak, hogy húsipari tevékenységet már nem folytatnak.

A Surjányhús Kft. termékeit több piacon is lehet kapni, többek között a Vásárcsarnokban is. Tóth Tibor a cég ügyvezető igazgatója elmondta, hogy mivel itthon nem jellemző a ló tenyészállatként való tartása, Belgiumból importálják a húst. Elég koncentrált a piac: két-három kereskedő működik húsipari beszállítóként, a cég alapanyagigénye havi egy kamion. A Bábolna húsnál azt közölték, hogy körülbelül heti 2-3 alkalommal rendelnek 50 kilónyi lóhúst, a hazai piacról. A Temesvári Hús Kft. szerződésben áll a Coop és CBA üzletekkel is, így az említett áruházak polcain is találkozhatunk lókolbászaikkal, de ezekre a kereslet alacsony. A Sajó-Hús Kft. 2-3 mázsa lópárizsit, lóveronait forgalmaz havonta, ez inkább csak választékbővítésre van – mondta el a cég egyik munkatársa. A Pásztor-hús Kft.-nél havi 10-20 lovat vágnak, ez adja termékeik körülbelül 3-5 százalékát.

Lóhús az étlapon

A legnagyobb felvásárlók a vendéglátók, amelyek főleg azokat a turistákat csábítják éttermeikbe, akiknek saját országukban nem élvezhetik ezt a húskülönlegességet. A szakácsok szinte bármilyen húsételt elkészítenek a lóból. Az állat húsa egészséges, alacsony a zsírtartalma, és sok vasat tartalmaz. Magyarországon néhány étterem étlapján szerepel a lóhús. A Buffalo Steakhouse-ban 3990 forint a lósteak, a "meghatározott összegért bármennyit ehetsz az étlapról"-programot vivő Mongolian Barbecue-ban pedig a grillételek között található a Tamarinde lóhús. A mongol étteremben elmondták, hogy az ételkülönlegességet napi rendszerességgel kérik a vendégek, persze ide sok turista is jár.