Egy vállalkozó megelégelte, hogy egyes kínai kereskedők nyomokban sem fizetnek adót, a számla olyan ritka tőlük, mint a fehér holló, ha pedig akad is, néha kínai nyomdában előállított, sorszám nélküli, szabálytalan, esetleg képeslap hátoldalát használják erre. Időpontot kért és kapott a nemzetgazdasági minisztertől, elmondta, hol lehetne fülön csípni az adócsalást nagyüzemben nyomó távol-keleti árusokat, erre az adóhatóság egyik elitegysége két hét múlva hozzá szállt ki ellenőrzésre. Ezermilliárdok nyomában.

Azt vélhetően eddig is sokan gondolták, hogy távol-keleti kereskedők egy része szorgalmasan üzletel, ám közben nem sok adót fizet, de az talán még a legelrugaszkodottabb spekulációkban sem nagyon jöhetett elő, hogy egy egyszerű kínai boltos kezében is nemhogy húszezreskötegek vannak, hanem sok százmilliók folyhatnak át rajta, jó eséllyel adózatlanul. Aztán egy pillanatra felrémlett, mekkora pénzekről lehet itt szó: múlt héten félmilliárd forintnak megfelelő eurót raboltak el két kínai ruhaboltostól (bár már háromszor ekkora összegről szóló hírek is napvilágot láttak), akiknek a fővárosi XVII. kerületi panelrengetegben van az üzletük. Az áldozatok láthatóan inkább maguk akarták elintézni az ügyet, de egy autós üldözéssel kombinált lövöldözés után balesetet szenvedtek, és itt már nem lehetett elkerülni, hogy rendőrségi ügy legyen a dologból.

Erre már az adóhatóságnál is felkapták a fejüket, és azóta kérdezősködnek, honnan került ennyi költőpénz a két boltoshoz. Ezt a kérdést azonban nemcsak az adóhivatal teheti fel a két kínainak, hanem joggal kérdezhetné bárki a Nemzeti Adó- és Vámhivataltól (NAV) is, ugyanis éveken át elkerülte a figyelmét a milliárdos forgalom, pedig foglalkozott a két ruhaboltos cégével. A hvg.hu által átnézett cégadatokból kiderül, hogy 2011-ben adóvégrehajtást rendeltek el a vállalkozásnál, aminek árbevétele ráadásul két éve nulla forintot mutat – papíron.

A két ruhaboltos autója, az autósüldözés után, golyónyomokkal az oldalán.
©

A másik kínos feladvány, amit a NAV-nak meg kellene oldania: ha két külkerületi ruhabolt-tulajdonos félmilliárd forinttal indul áruért (mint a rendőrségnek vallották), mennyi fekete pénz forog a teljes távol-keleti termékeket forgalmazó szegmensben Magyarországon, és mekkora adóbevétel folyik el évente? És miként lehetséges, hogy ekkora pénzek mozognak látatlanul, amikor ma már minden bokor mögött egy revizor áll?

Az elosztóközpont

Ha a két ruhaboltos valóban áruért ment, a hatóság valószínűleg pontosan tudja, hová. Választási lehetőség ugyanis nem sok van, de azok elég látványosak: a távol-keleti országokból érkező áruk nagykereskedelme Budapesten a X. kerületi Monori Centerben és pár kilométerrel arrébb, a VIII. kerületi Ganz-Mávag-gyártelepen zajlik (a júniusban bezárt kínai piaccal szemben). A Monori Centert a távol-keleti áruk legnagyobb európai központjának mondják a kereskedők, honlapja szerint 300 importőrtől lehet ott termékeket beszerezni. A központ 120 ezer négyzetméter, egy komplett városnegyedet lefed a Kőbányai út mentén. A Ganz-Mávag-gyártelepe további 400 ezer négyzetméter. A két telepen dübörög a gazdaság, folyamatosan jönnek-mennek a teherautók.

A forgalmat megbecsülni is szinte képtelenség, ám érdemes feleleveníteni, hogy miután Orbán Viktor tavaly decemberben felavatta a Huawei európai logisztikai központját Biatorbágyon, elhangzott: a 30 ezer négyzetméteres bázis a tervek szerint havonta 3 ezer kamiont fog indítani. A Monori Center és a Ganz-Mávag-telep összesen ennél majd hússzor nagyobb, így feltehetően jóval nagyobb forgalmat is bonyolíthat. Egy arra sokat vásárló – de névtelenséget kérő, a hvg.hu-val háttérben beszélő – vállalkozó egyszer elkezdte számolni a kamionokat, és becslése szerint csak a Monori Centerbe legalább napi 150 kamion érkezett már évekkel ezelőtt is. Ez nem kis tétel: havonta közel ötezer, évente nagyjából 50 ezer teherautó is kijöhet ebből. A kamionokat könnyedén megszámolhatná a NAV is, de egy volt adóhatósági középvezető elmondása szerint a hatóság nem rendelkezik ilyen becsléssel.

Persze ebből nem tudjuk meg, mennyi pénz foroghat a távol-keletiek kezén, de a mértékéről lehet némi fogalmunk. Eljátszhatunk például a kamionforgalom felszorzásával. Az, hogy egy kamion árumennyisége mennyit ér, természetesen attól függ, mit szállítanak rajta. Vannak, akik azt mondják, több százmillió forintnyi termék is lehet némelyiken, de számoljunk most egy olyan adattal, amelyet a hvg.hu a NAV-tól kapott: nemrég egy kereskedőnél kamiononként közel 70 millió forint értékben foglaltak le árut az adóhatóság emberei. Ennek alapján alsó hangon csak a Monori Centerben akár több ezer milliárd forintos forgalmat is bonyolíthatnak évente. Ennek az áfatartalma több száz vagy akár ezermilliárd forint is lehet, és a nagy része valószínűleg fel se tűnik az adóhatóságnak.

Fantomcégekkel dolgoznak

A távol-keleti kereskedelem nagy részét azért nehéz nyomon követnie és felmérnie a NAV-nak, mert a termékek lényegében észrevétlenül kerülnek be az országba. Akkor nem lenne gond, ha egyenesen Kínából érkeznének, mert akkor pontos vámadatokkal rendelkeznénk. A magyar-kínai kereskedelem döntő része azonban nem azonosítható a jellemzően könnyűipari termékek forgalmazására szakosodott fővárosi piacokkal, és nem a „hivatalos” importon keresztül jön be. Kínából 2013-ban 1191 milliárd forint értékben importáltak árut Magyarországra, de ennek 93 százaléka gépipari vagy elektronikai alkatrész volt, amit félkész- vagy késztermékbe építve az Európai Unió más tagállamába, vagy az unión kívüli országokba szállítanak. Ezen a területen a NAV jelentősebb szabálytalanságot eddig nem is tapasztalt.

Hány vállalkozásról lehet szó?

A 2011-es népszámlálás szerint 7021 kínai állampolgár él Magyarországon. A számukról azonban több nagyobb számot tartalmazó becslés is található. Egyik szerint körülbelül 18 ezer kínai él itt, egy másik becslés 11-15 ezerre tette a számukat 2010-re vonatkozóan. Érvényes munkavállalási engedéllyel 5501 rendelkezett a 2012-es adatok szerint. A Monori Centerben és a Ganz-Mávag-telepen dolgozó távol-keletiektől viszont olyat is lehet hallani, hogy nagyjából 130 ezren vannak itt. Érdemes azonban minden becslést fenntartással kezelni, jellemzően felüllövik a tényleges számot. A legtöbben valószínűleg a kilencvenes évek közepén voltak Magyarországon, akkori rendőrségi becslések szerint 40-50 ezren.

A távol-keleti kereskedő jellemzően kínai vagy vietnami vállalkozót jelent Magyarországon. A cégeik több mint 90 százaléka kereskedelmi tevékenységet folytat. Arról, hogy hány ilyen cég van, csak becslések vannak, ugyanis a cégbíróság ma már nem tartja külön nyilván, hogy milyen ország állampolgárai jelennek meg a vállalkozásokban. 2007-ben viszont még nyilvántartották, és a cégbírósági adatok szerint 3359 kínai és 838 vietnami működő vállalkozás volt Magyarországon (ezekben kínai vagy vietnami illetőségű személyek vettek részt). Ez az abban az évben nyilvántartott 688 ezer cég mindössze 0,6 százaléka. Persze ez minden bizonnyal nem az összes Magyarországon működő távol-keleti cég volt, sok olyan is lehetett, amelyben magyarországi lakcímmel szerepeltek a tulajdonosok és a vezetők.

A rendkívül olcsó, nagy tömegben behozott távol-keleti könnyűipari termékek (ruházat, cipő, játék stb.) viszont döntően fantomcégeken keresztül érkezik. És ezzel a magyar adóhatóság is tisztában van.

A NAV hvg.hu-nak küldött tájékoztatása alapján a termékek távol-keletiek tulajdonában álló, jellemzően készpénzzel fizető nagykereskedelmi vállalkozásokhoz kerülnek. A kereskedők jellemzően nem fizetik meg az áfát, amit úgy érnek el, hogy a behozatalt – gyakran bonyolult cégláncolatokba szerveződve – ténylegesen nem működő, úgynevezett fantomvállalkozások végzik. Ezeknek csupán az a szerepük, hogy nevüket adják az üzlethez, és így a valódi kereskedők kikerüljék az áfafizetést.

Az EU területére általában hajón érkezik az áru, és a NAV tudomása szerint jellemzően – magyarországi rendeltetési hely megjelölésével – Szlovákiában vámkezeltetik. Az importvám kivetése megtörténik, és az importhoz köthető áfát a célországban (jelen esetben Magyarországon) önadózással kellene bevallania az adózónak. A nagykereskedelmi beszerzés azonban többségében számla nélkül történik, így az a könyvelésben egyáltalán nem, vagy nem a valós értéken jelenik meg.

Hamis számlák tömkelege

A felhalmozott és budapesti elosztókban raktározott készleteket a nagykereskedő jellemzően ugyancsak számla nélkül, csupán szállítólevéllel értékesíti tovább a viszonteladóknak. Az importbeszerzésről, valamint a belföldi értékesítésről bevallást nem, vagy csak töredék értékben nyújt be, befizetést pedig sokszor nem teljesít (például áfát és társasági adót gyakran "elfelejtenek" fizetni).

A távol-keleti kereskedők által kiadott számla a Monori Centerben vagy a Ganz-Mávag-telepen általában köszönő viszonyban sincs a valós forgalommal. Egy vállalkozó – aki számos alkalommal járt már a Monori Centerben és a Ganz-Mávag telepen, és megosztotta tapasztalatait a hvg.hu-val – tipikus esetként említette, hogy egy helyen, ahol erősködött, hogy adjanak neki számlát, a 10. sorszámú jutott neki, pedig több hónap eltelt már az évből. Ezek a számlák lehetnek azok, amiket a kereskedő bevall az adóhatóságnak, a valós forgalom valószínűleg a többszázszorosa ennek. Ezt a mesélő vállalkozó abból tippelte meg, hogy a számlához szállítólevél is járt, annak viszont a sorszáma már túl volt a 2500-on.

Ennek alapján a kereskedő forgalmának csak nagyjából néhány ezrelékét látja viszont az adóhatóság.

Helyszíni tapasztalatok szerint a kereskedők a Monori Centerben és a Ganz-Mávag-telepen legális számlát egyáltalán nem használnak, ehelyett – gyakran Kínában előállított – hamis szállítóleveleket, számlatömböket látni náluk. A hvg.hu látott olyan szállítólevelet is, amelyen a nyomda neve is kínaiul volt.

A Magyarországon használt szállítólevél - jobb oldalán kínai írásjelek, árulkodnak róla, hol készülhetett. (A kitakarás tőlünk származik, forrásvédelmi okból.)
©

De van olyan kereskedő is, aki 15 éve képeslapokat használ számlaként, a lapok hátuljára írja a vevő rendelését és az árakat.

A képeslap hátoldalán még a +áfa kifejezést is feltüntetik egy áfaösszeggel együtt. De - ezen a képeslapon például - nem a 27 százalékos áfával számolnak, hanem egy 12 százalék körüli hasraütés-szerű kulccsal, aminek semmi értelme. (A kitakarás tőlünk származik, forrásvédelmi okból.)
©

Az áruk bizonyos része a kiskereskedőkhöz bizonylat nélkül kerül, akik így – mivel a könyvelésében nem, vagy nem a valós értéken szerepel a beszerzés – a termékek adózatlan értékesítésére (a bevételek eltitkolására és adókikerülésre) kényszerülnek, magyarán, szintén számla, nyugta nélkül adják el az árut, amivel a NAV is tisztában van. A beszerzési számlára azért van szükségük, mert hitelt érdemlően igazolniuk kell az áru eredetét, ha a NAV vizsgálódik náluk. Hivatalosnak tűnő számlát a távol-keleti nagykereskedők állítólag csak akkor adnak nagy nehezen, ha a vevő erősködik. Ehhez azonban 20 százalékkal többet kell fizetnie (nem a 27 százalékos magyar áfa kerül rá az összegre, hanem valamiféle illegális felár, kínaiak által szedett adó).

Nem is igazán a szinte kizárólag kínai írásjel a furcsa - a harmadik oszlopban az áfakulcsok vannak feltüntetve. A bizonylat szerint volt 2011-ben 15 és 18 százalékos áfakulcs. Valójában nem.
©

Csak jót akart – nem a kínaiakat vegzálták, hanem őt

Az egész, a kínai kereskedők adókikerülése körüli probléma egyes hazai vállalkozókat és magánszemélyeket annyira zavarja, hogy tudomásunk szerint idén már Varga Mihályt is megkeresték, és a miniszter kérésére egy sor konkrét javaslatot tettek a kínai feketekereskedelem felszámolására. A javaslatokban a piacok szigorúbb hatósági kontrollját, a manipulált online kasszák működtetésének felszámolását, a kínai nagykereskedések által üzemeltetett kiskereskedések kiiktatását, a kínai vállalkozások könyvelését végző könyvelőirodák és a székhelyszolgáltatók vizsgálatát, a NAV szervezeti átvilágítását kérték. A miniszter azóta hallgat, bár szeptemberben, általánosságban annyit vetített előre, hogy az adócsalást lejjebb szeretnék szorítani.

A miniszter fogadóóráján javaslatokat tevő egyik vállalkozónál a meghallgatás után alig több mint két héttel megjelent a NAV Budapesti Bevetési Főigazgatósága, és átvizsgálta a céget. Nem találtak semmit – mesélte a vállalkozó lapunknak. Erről megkérdeztük az NGM-et is, csütörtökön eljuttattuk hozzá kérdéseinket, amint megérkezik a válasz, cikkünket kiegészítjük.

A távol-keleti feketekereskedelem ellen küzdő csoport Három majom címen 4 évvel ezelőtt honlapot is indított, és folyamatosan kerülnek fel az oldalra adócsalásra és adóhatósági korrupcióra utaló hangfelvételek. A kezdeményezés mögött álló vállalkozók és magánszemélyek a közeljövőben egyesület alapítását is tervezik.

Bírsággal is megéri

Az áru nagy részét viszik is tovább külföldre, Milky Way Hotel
A termékek egy részét belföldre, másik részét pedig az EU területére vagy harmadik országba adják el. A Monori Centerhez például külön külön szálláshely is tartozik, a Milky Way Hotel, amit alapvetően távolabbi európai országokban működő távol-keleti kereskedők vesznek igénybe. Ők jellemzően ott dolgozó kínai vállalkozók, repülőn érkeznek, készpénzben fizetnek, és a megvásárolt több konténernyi árut kamionokkal szállíttatják ki a célországba. A Monori Centerben járatos hazai kereskedők és a területet ismerő volt adóhatósági dolgozók szerint az áruk talán 10 százaléka megy belföldre, a többi külföldre. Jelentős mennyiséget visznek el például Ukrajnába, az Egyesült Királyságba, Olaszországba, Németországba, Belgiumba, Svédországba, de még Görögországba is.

A hamis, hasznavehetetlen számlákról a Magyar Nemzet több mint egy éve készített egy riportot a Ganz-Mávag-telepen. A számlákat elküldték a NAV-nak, és egy szakvéleményt kértek a hatóságtól, hogy legálisnak tekinthetők-e a bizonylatok. A hatóság többoldalas állásfoglalásában taglalta, hogy nem felelnek meg az általános forgalmi adóról szóló törvény számlára és nyugtára vonatkozó előírásainak. Azt nem tudni, hogy a lépett-e az érintett árusok ellen, viszont árulkodó, hogy ma is ugyanúgy kereskednek, mint a riport készítésének idején.

Persze, ez nem jelenti automatikusan azt, hogy a NAV nem lépett. Az is lehet, hogy a kereskedőnek a bírságok ellenére megéri így folytatni az  üzletet. Azt sokfelől hallani, hogy a távol-keleti termékeken óriási a haszon. Így ha a kereskedőt meg is bírságolja a NAV, akkora haszonnal dolgozik, hogy nem jelent komoly problémát a veszteség. 2010 előtt olyan beszerzési számlákat is talált az adóhatóság, amelyeken az akkor pár ezer forintos nadrág 50 forint volt, egy pár cipő 40-50 forint, a fehérneműk pár forintba kerültek. Az adóhatóság akkoriban az elcsalt áfa megállapításánál 30-40 százalékos haszonkulccsal számolt, de alullőtte a tényleges hasznot, ami 100-200 százaléknál kezdődik ezeknél a termékeknél – mesélte egy volt NAV-os.

A cikksorozat következő részében leírjuk, hogy mi lehet az oka, hogy a magyar adóhatóság ilyen tehetetlen a kínai adócsalókkal szemben.

Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Plusztartalmakat is talál!

Cikk megosztása
Címkék