Tanulmányt publikált a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) a szociális kiadások alakulásáról a szervezet különböző tagállamaiban.

Az OECD tanulmányában összehasonlították, hogy GDP-arányosan mennyit költöttek az utóbbi években a szervezet tagállamai szociális kiadásokra. A kutatók azt találták, hogy 2014-ben a tagállamok átlagosan gazdasági erőforrásaik ötödét fordították szociális kiadásokra, ám nagyok a különbségek az egyes államok között. Franciaországban például 30 százalékot is meghaladó mértékben fordítottak pénzeket szociális kiadásokra, míg a lista másik végén nem európai államok (Dél-Korea, Mexikó, Törökország, Chile) találhatóak, 15 százalék alatti költési szinttel.

A tanulmány megjegyzi, hogy gazdasági visszaesés idején a szociális kiadások GDP-hez viszonyított aránya növekedni szokott, hogy ellensúlyozzák az államok a szociális támogatások iránt növekvő igényt miközben a gazdaság küszködik. Ám vannak olyan államok, melyekben az utóbbi évek nehéz gazdasági helyzetében jelentősen csökkent a szociális kiadások GDP-hez mért aránya 2009 (a csúcsév) óta. A GDP-hez mért szociális kiadások költési szintje 1,5-2,5 százalékkal csökkent Kanadában, Németországban, az Egyesült Királyságban, Izlandon, Írországban és Magyarországon. A legnagyobb esést, 3,5 százalékot, Észtországban mérték. A leggyorsabb zuhanást pedig Görögországban tapasztalták a kutatók, itt 2 százalékos volt a csökkenés 2012 óta.

A tanulmány ugyanakkor kiemeli, hogy mindössze egyetlen egy olyan tagállam van, amelyben a 2014-es GDP-arányos kiadási szint alacsonyabb, mint a 2007-es szint. Ez az ország pedig Magyarország, ráadásul igen nagy is a mínusz, majdnem 1 százalékos. Ez azt jelenti, hogy GDP-arányosan az állam a 2007-es szintnél is kevesebbet költ szociális kiadásokra, mint idén.

Egyedül Magyarországon volt magasabb a 2007-es GDP-arányos szint a szociális kiadásoknál, mint a 2014-es

OECD

Mindez azt is jelentheti, hogy a magyar állam a válság idején nem igyekezett, vagy tudta a szociális kiadások növelesével tompítani a gazdasági válság következtében megnövekvő rászoruló rétegek helyzetét (erre igen sok jel utal), másfelől viszont hozzá kell tenni, hogy a régiós országokkal összehasonlítva még mindig többet költünk szociális kiadásokra (a 2007 előtti kormányok erőteljesen növelték a szociális kiadásokat, elég a 13. havi nyugdíjra gondolni, így magas az induló szint), a struktúra pedig több esetben eltér a lengyel, cseh, vagy szlovák esettől.

Csehországban és Szlovákiában például GDP-arányosan többet költenek egészségügyre, Lengyelországot kivéve ugyanakkor a nyugdíjakra kevesebb is jut. Magyarországon a régiót illetően magasabb a dolgozó rétegek jövedelmi helyzetének támogatása, illetve a különböző egyéb szocális szolgáltatások aránya a GDP-hez viszonyítva.