Richard Branson, a Virgin vállalatbirodalom alapító-tulajdonosa azt tanácsolja mindenkinek, hogy hallgasson a szívére, és kövesse az álmait, amikor a karrierjéről gondolkodik. Ezzel szemben Jeffrey Katzenberg, a Dreamworks Animation első embere mindig azt mondja, ez nem jó ötlet, sőt egyenesen becsapás. Szerinte az a racionális, ha az ember a képességeiből indul ki, és az azokból reálisan kibontható lehetőségeket követi az életében. Ön melyik nézőpontra szavaz?

Mindenesetre mi összegyűjtöttünk tíz olyan foglalkozást, amely gyakran fordul elő a "mi leszel, ha nagy leszel?" kérdésre adott válaszokban, kerestünk hozzá (az űrhajósok kivételével) olyanokat, akik ilyen állásokban dolgoznak, és megpróbáltuk a magyar valósággal árnyalni az álomképeket.

Válaszadóink kivétel nélkül úgy érezték, gyerekkori álmaikat sikerült megvalósítaniuk, azzal együtt, hogy egyik szakma sem olyan rózsaszínű, mint amilyennek a kívülállók gyakran elképzelik.

1. Paleontológus

A gyerekek még nem feltétlenül tudják azt mondani, hogy "anya, én paleontológus szeretnék lenni", de dinoszauruszokkal minden bizonnyal sokan szeretnének foglalkozni. Az őskövület-kutatók motivációját alighanem David Attenborough, az ismert angol természettudós fogalmazta meg legjobban, aki szerint semmihez sem hasonlítható érzés egy ősmaradványt akár több százmillió év után először megpillantani. Olyan ez, mintha valaki palackpostát küldött volna a felfoghatatlanul messzi múltból.

Ebben a természettudományos foglalkozásban többek között az a nagyszerű, hogy nincs teljesen íróasztalhoz kötve, a terepmunka változatosságot ad, a kutatnivaló pedig olyan határtalan, hogy egy igazán elhivatott szakembernek sosem kell reggel unottan bemennie a munkahelyére.

A mai magyar valóság persze sokban árnyalja ezt az idealisztikus képet. Tudományos kutatásról lévén szó, a szakmai elképzelések (mint minden más hasonló területen) csak pályázati forrásokból valósíthatóak meg, "alapból" a fizetés mellé nem jár büdzsé, amit akár műszerekre, akár terepmunkára vagy a feldolgozásra lehetne fordítani. A kutató tehát állandóan pályázik, ideje jelentős részét adminisztratív feladatokkal tölti, és ha nyer, akkor dolgozhat, egyébként pedig nem sok mindenre futja.

A paleontológus nehezen kap állást, kevesen foglalkoznak Magyarországon ezzel a szakmával, és a helyekre gyakorlatilag kihalásos alapon lehet csak bejutni. Ráadásul a közalkalmazotti bértábla szerinti fizetés jár érte, vagyis ebből meggazdagodni senki sem fog.

2. Régész

Egy cowboykalapos ember kis ecsettel a kezében a kiásott kincsleletről elegánsan lesöprögeti az utolsó homokszemcséket, vagy fáraómúmiák után kutat az egyiptomi piramisok labirintusaiban, vagy Indiana Jones kalandjait éli újra – körülbelül ezek a képek jönnek elő még ma is, ha a régészetről esik szó. Ennek persze a fele sem igaz – bár ha csak a fele igaz, már az is elég érdekes. A magyar régészek a valóságban alig-alig jutnak el egyiptomi, vagy hasonló ásatásokra (egyébként az egyiptológus egy másik szakma), képzettségük elég lokális, azaz döntően a Kárpát-medencében előforduló leleteket tudják értékelni. Sőt, egyenesen az a fő feladatuk, megyékre osztott rendszer szerint.

Persze előfordul, hogy laikus értelemben vett "kincseket" is találnak, ám hétköznapi munkájuk mégis sokkal prózaibb, mint ahogy sokan képzelik. Az ásatási leletek döntő része ugyanis csak szakmai szemmel kincs: csont, cserép, réz, bronz, vas – és csak nagyon ritkán arany, esetleg étel- vagy ruhamaradvány.

Az előre eltervezett ásatásokhoz (ahol tudni lehet, hogy nagy valószínűséggel szakmailag is értékes, előrevivő leleteket lehet találni) pénz kell, amiből sosem volt Magyarországon túl sok, de ma még annál is kevesebb van. Ugyanaz a helyzet, mint az őskövület-kutatónál: támogató-finanszírozót kell felhajtani, pályázatokon kell indulni, és főleg nyerni, máskülönben nem sok babér terem. Tervásatás híján maradnak a leletmentő ásatások, amelyek többnyire különböző építkezéseknél meglepetésszerűen előkerült lelőhelyekhez kapcsolódnak, és szakmai értékük sokkal inkább a szerencse, mint előzetes felkészültség kérdése.

Ha nincsenek terepen, akkor a régészek döntő többsége múzeumban dolgozik, napi 8 órában, és a leletek feldolgozásával, értékelésével, illetve a múzeumi gyűjtemények ügyes-bajos adminisztratív dolgainak intézésével telnek a napjai. Ők is a közalkalmazotti bértábla szerint kapják a fizetésüket, ami nem egy mesés perspektíva.

3. Légiutas-kísérő

"Sokat utaznak és repülhetnek, amit mindig is imádtam" – mondja egy gyerekkori álmát végül meg nem valósító felnőtt, és véleményével valószínűleg nincs egyedül. A légiutas-kísérők valóban sokat utaznak, és repülővel, csak nem feltétlenül úgy, ahogy még ma is rengetegen elképzelik.

Egy fapados légitársaságnál általában naponta négy utat repül a személyzet, a reptéren csak fél órát tölt két járat között, ez magában foglalja a ki- és beszállítást, a kabin teljes körű biztonsági ellenőrzését és a takarítást is. Egy évben maximum 900 órát tölthet a stewardess a levegőben, de ezt legtöbbször teljesíti is. A terminált  a célállomáson csak akkor hagyja el, ha hibás a repülő, vagy nem alkalmas az idő a felszállásra, de gyakran ez is csak pár órás szünetet jelent az éjszaka közepén. Bár sokan hiszik azt, hogy a hosszabb utakon a légiutas-kísérők pihennek a hátsó konyhában, valójában az esetek többségében egy ismeretlen, unatkozó utas kérdéseit vagy történeteit hallgatják, esetleg az 50-60 kilós fémkocsikat rendezgetik.

A stewardess nemcsak a sonkás és a sajtos szendvics között tud különbséget tenni, de azt is megtanulja, hogyan kell újraéleszteni, mit kell tenni epilepsziás görcs esetén, vagy hogyan kell levezetni egy szülést – tízezer méter magasan. A pszichológiában sem árt otthon lenni, a pánikrohamok mindennaposak.

Az egyenruha sokak "fantáziáját beindítja", napi 600 utas közül pedig mindig akad, aki úgy gondolja, hogy ezt érdemes lenne tettekkel is kifejeznie. Sokszor nem könnyű megőrizni a hidegvért és a méltóságot, hiszen a legtöbben ügyesen táncolnak az illetlenség és a zaklatás határán – például előszeretettel hagynak épp akkora helyet, hogy mindenképpen odadörgölőzhessenek az utaskísérőhöz, de akad olyan is, aki a mosdóba keresne társaságot.

Viszont ez az az "iroda", amelynek ablakából a legszebb a kilátás, egyedülálló élmény a pilótafülkéből nézni a hullócsillagokat, a villámokat vagy egy átrepült éjszaka után a napfelkeltét.

4. Pilóta

Kell-e bárkinek is magyarázni, hogy a pilóta miért álommeló? Minden követelményt teljesít: egzotikus, izgalmas, lehet vele világot látni, nagy a presztízse, és még a fizetések is gigantikusak. Kell ennél több?

Nos, mindez csak részben igaz, és egyre kevésbé, mint régebben, a "malévos időkben". Magyar légitársaság híján a magyar pilóták esélyei megfogyatkoztak arra, hogy itthoni bázissal vezethessenek utasszállító gépeket. A Wizz Air folyamatosan keres embereket, és újabban már képez is, a kadétprogram azonban igen drága, a költségek összességében 100 ezer euró (30 millió forint) felett járnak annak, aki nulláról indul (és egyáltalán alkalmas a szakmára). Ők azonban legalább valamennyire biztosak lehetnek abban, hogy kapnak munkát, a piac ugyanis a 2008-as válságban megmutatta, hogy elég hektikus lehet. Akkoriban például szinte lehetetlen volt elsőtisztként munkát kapni, és bár a helyzet azóta javult, ma is igaz, hogy adott esetben külföldre kell költözni az állásért. Aki magától vág bele a képzésbe, az sem ússza meg 60 ezer euró (bő 18 millió forint) alatt, és bizonytalan, hogy kezdőként könnyen kap munkát.

Az álomfizetések részben megmaradtak, részben megszűntek, a kezdők ma Európában már "csak" havi nettó 1500 euróval (úgy 450 ezer forinttal) indulnak. Igaz, a csúcs 20 ezer euró (6 millió forint) környékén mozog, de ahhoz már tapasztalt kapitánynak kell lenni, és az is lehet, hogy Ázsiába kell költözni. A magas fizetéshez óriási felelősség, és ma már elég szoros beosztás is párosul. A világlátás lehetősége ugyan ezzel a szakmával természetesen ma is adott, de a rövid távokat repülőknek elsősorban nem munkaidőben. A magyar bázisú pilóta "hétköznapja" úgy néz ki, hogy hajnalban kimegy a repülőtérre, elvisz egy gépet például Brüsszelbe, visszafordul anélkül, hogy kiszállna a gépből, majd tesz még egy ugyanilyen kanyart mondjuk Isztambulba, és utána mehet haza. Ezt megismétli akár 6-7 napon keresztül, majd kap 36 óra pihenőt egyben. A hosszú távokat repülő pilóták természetesen kint töltenek bizonyos pihenőidőt a célállomásokon, de magyar szempontból nézve ők a kisebbséget alkotják. A szakma presztízse pedig mára erősen megkopott, "az egyenruhát még megnézik, de ennyi" – mondta egy pilóta.

5. Idegenvezető

Mi más lenne az álommeló, mint az, hogy valaki azért kapja a fizetését, mert bejárja a világot, megismeri azt, és még csillogtathatja is a tudását a többi ember előtt? Egyik héten Rómában, a másik héten Párizsban, aztán Londonban kalauzolni az utasokat – ez aztán tényleg változatos és érdekes lehet.

Bár kétségtelenül nagy előny, hogy az idegenvezetők egyszerre fizikai és szellemi munkát végeznek, vagyis nem kell egy irodaházban leélni az életüket, de még az agyukat is intenzíven használhatják, a valóság itt sem ennyire rózsaszínű. A szakmának a szépségei mellett számos árnyoldala is van, a legmeglepőbb sokaknak talán az lehet, hogy a magyar idegenvezető általában a munkája döntő részét itthon végzi, a beutazó turistákat kalauzolja körbe, majdnem mindig ugyanazokon a helyeken. A sematikusságot maguk a turisták is alaposan növelik, mert bár akadnak köztük bőven érdekes figurák, a többség – természetes módon – ugyanúgy viselkedik, ugyanazokkal a sokszor banális vagy vicces kérdésekkel "fárasztja le" az idegenvezetőjét, és ugyanazokra a problémákra kér segítséget. Márpedig az idegenvezető olyan, mint a színész, amikor a szezonban már a századik turista kérdezi meg tőle, hogy a Parlament az egy templom-e, akkor neki mosolyogva, kedvesen és intelligensen kell választ adnia, akkor is, ha aznap bal lábbal kelt fel, vagy magánéleti problémái vannak.

Az idegenvezetőnek fő szabály szerint az adott országra/városra külön-külön kell képesítést szereznie, ezért általában csak utaskísérőként mehet ki egy magyar csoporttal külföldre, és ha nincs az adott helyre szóló papírja, akkor helyi idegenvezetőt (is) kell alkalmazni, vagyis nem csak ő fogja vinni a csoportot.

Szintén félreértés szokott lenni a szakmával kapcsolatban, amikor azt hiszik, hogy a külföldre telepített magyar idegenvezető munkája tényleg álomszerű, mert őt tényleg azért fizetik, hogy nyaraljon. Ez valójában erősen változó lehet, főleg a munkaadótól függ, mennyire hajtja ki a munkatársát, de gyakran előfordul, hogy a telepített idegenvezető éjjel-nappal dolgozik. Az ő munkáját tényleg nagyon meg tudja keseríteni a sematikusság, és az, hogy a vendégek (megint csak természetes reakcióként) teljesen elhagyják magukat, önállótlanak lesznek, és az apró-cseprő problémáikat mosolyogva kell megoldani. Másrészt jól hangzik, hogy a téli szezont valaki az egyiptomi tengerparton töltheti, de mi van akkor, ha például családja, netán iskolás gyermeke van? Kiköltözhet ugyan a hosszabb távú munka reményében, de biztos nem lehet benne, hogy a következő évre is kap megbízást, ezért lehet, hogy inkább itthon hagyja a családját, ami viszont nem egy öröm.

Azt sem szokták sokan figyelembe venni, hogy a szakmának komoly fizikai oldala van, gyakorlatilag mindennap talpalni kell, télen-nyáron, hőségben és fagyban is, ami nagyon meg tudja viselni a szervezetet, márpedig az idegenvezetőtől alapkövetelmény, hogy mindig jól nézzen ki és friss legyen.

A szakma a fentiek ellenére is tud érdekes maradni, ha valaki megpróbálja ésszel csinálni, az idegenvezetői állás például tipikusan jó az életfogytig tartó tanulásra, az aktív nyelvtudás tökéletesítésére, új nyelvek és kultúrák megismerésére.

6. Kamionsofőr

Ülünk egy kényelmes fotelban, előttünk a végtelen autópálya, mögöttünk 30-40 tonna, és úgy érezzük, miénk a világ. A magunk urai vagyunk, nem dirigál nekünk semmilyen főnök, bejárjuk Európát A-tól Z-ig úgy, hogy mi vagyunk az utak királyai. A kamionos életnek tényleg van egy ilyen bukéja, és az is igaz, hogy a nemzetközi kamionsofőrök nem keresnek rosszul, már a kezdők is elérhetik a havi nettó 300 ezer forintos fizetést, a tapasztaltabbak pedig jóval többet. Olyan sofőrhiány van egész Európában és Magyarországon is a szűnni nem akaró kivándorlás miatt is, hogy manapság a jó munkaerő válogathat a munkaadók között, akár nemzetközi szinten is, amire más ágazatokban nem sok példa akad.

A helyzet azonban nem ennyire rózsás, a szektor magyar cégeinél a foglalkoztatás sokszor vadkapitalista viszonyokat tükröz. Olyan bonyolultak a szabályok, hogy azokat adott esetben szinte lehetetlen betartani, így a sofőr és a cég is ki van szolgáltatva egymásnak. A munka „kellemessége” tehát attól függ, hogy ebben a dzsungelben a sofőr milyen pozíciót harcol ki magának. Például: az említett magas bér jelentős része csak "adható", és alapból jellemzően csak a minimálbér (vagy egy annál nem sokkal magasabb összeg) jár. A kötött vezetési idők és pihenőidők miatt gyakran kerül a sofőr nagy nyomás alá, hiszen az árunak akkor is időben kellene megérkeznie a célállomásra, ha sorozatos dugók, útfelbontások, balesetek és egyéb adminisztratív akadályok nehezítik a dolgát, márpedig ezek mindennaposak. Hogy a munkaadó levonja-e a bér adható részéből az ilyenek miatt keletkező kárt, az nagyon változó.

Talán ennél is lényegesebb azonban, hogy a kamionsofőrködés nem foglalkozás, hanem életforma, mégpedig elég sok áldozatot kívánó fajta. A sofőr jellemzően hetekig nincs otthon, a kamionfülkében eszik, alszik, él, és sokat van egyedül. Az állandó távollétet a párkapcsolatok nehezen bírják, a gyereknevelésben és a családi életben való aktív részvételt a dolgozó majdhogynem elfelejtheti, vagy csak nagyon rapszodikusan tudja megvalósítani. Az álomfizetéshez azt is hozzá kell számolni, hogy annak jelentős részét Nyugat-Európában kell elkölteni, a magyar sofőrök elsöprő többsége ezért konzerven élve próbálja optimalizálni a fizetését.

7. Csillagász

A csillagász éjszaka nagy távcsövekkel kémleli az eget, keres, kutat, és mindenféle megfigyeléseket végez, hátborzongatóan érdekes, amikor egy új bolygót felfedez, vagy élőben nézi a nagy meteorrajokat – gondolja a legtöbb laikus. A valóság ezzel szemben az, hogy a fenti leírás a munkára csak részben igaz. A megfigyelések jelentős részét ugyanis olyan nemzetközi konzorciumok által épített (ráadásul adott esetben az űrben lévő) távcsövekkel végzik, ahova a magyar csillagász nem megy el. Az ő munkája az, hogy "kitalálja" azt a tudományos projektet, amelyhez a megfelelő méréseket másokkal elvégezteti, majd a beérkező adatokat értékeli, feldolgozza. Tehát a csillagász ugyan jár obszervatóriumba, és alkalomszerűen éjszaka is dolgozik, a hétköznapjai nagyrészt mégis a számítógép monitorja előtt, napi 8 órás állásban telnek.

Vannak mérések, amelyeket díjmentesen be tudnak szerezni a magyarok is, de vannak olyanok, amelyekhez csak a távcsövet építő és fenntartó konzorciumi tagok férnek hozzá, a kívülállóknak (mint amilyen az esetek többségében Magyarország) fizetni kell. Itt tehát megint arról van szó, hogy a magyar kutatónak csatlakoznia kell egy nemzetközi csoporthoz, és/vagy pályázati pénzeket kell elnyernie a munkájához, ami nem mindig megy könnyen. A magyarországi csillagászok döntően az Akadémia kutatóintézetében, az egyetemeken vagy az obszervatóriumokban dolgoznak, a megfelelő (közalkalmazotti, egyetemi vagy tudományos kutatói) bértábla szerinti fizetésért. Ide is nagyon nehéz bejutni, a doktori fokozat megszerzése után jellemzően még ideiglenes "postdoc" állások következnek, míg valaki itthon határozatlan idejű szerződést kaphat.

8. Állatorvos

Összeállításunkban talán ez az a foglalkozás, amelynél az álom és a valóság a legkevésbé tér el egymástól. Állatorvosnak lenni olyan, amilyennek általában elképzelik, a beteg állatok gyógyítása nehéz, de sokszor felemelő feladat. A szakma szépségeit a magyar valóság ebben az esetben csak kicsit árnyalja: a pályára készülő fiatalok például általában nincsenek tisztában azzal, hogy a diploma megszerzése egyáltalán nem jelent automatikus karriert. A szakmában elég sokan dolgoznak már, és rendelői gyakorlat nélkül nagyon nehéz elhelyezkedni, önálló praxist építeni pedig csak évek kemény munkájával lehet. Aki erre nem képes, abból könnyen "pályaelhagyó" lesz, vagyis kiszorul a rendelőből. Alapesetben nem azért végzi el az ember az egyik legnehezebb egyetemi képzést, hogy utána élelmiszer-higiéniás vizsgálónak álljon, és egész nap húsokat ellenőrizzen, mégis erre kényszerülnek sokan.

Arra is érdemes gondolni, hogy az állatorvosnak fura módon elsősorban nem a beteggel, hanem a beteg gazdájával lehetnek problémái, gyakran előfordul, hogy az állattulajdonossal nehéz a kommunikáció.

9. Erdész

Erdésznek lenni biztos nagyon menő dolog: az ember járja a természetet, jó levegőn van, vadállatokat lát – ráadásul ha van kedve, vadászik is rájuk –, irtó jó lakomákon vesz részt, vadhúson él a családja is. Távolról sokan így képzelik, mivel is tölti a napjait-heteit-éveit egy erdész. És sok igazság is van benne, de azért az élet itt sem fenékig tejfel.

"Szeretem a természetet, az erdőt, fát, kiskoromban is szerettem már, igazából az elhivatottság a szakma iránt ebből fakad" – mesélte a hvg.hu-nak egy erdész, akinek 900 hektárnyi területe "van", ekkora erdőrész tartozik hozzá, amit kezelnie kell. Ez egy átlagos területnagyság, elmondása szerint az országban 600-1200 hektár közötti nagyságú területet bíznak általában egy erdészre. Munka pedig akad bőven ezen: sokszor hajnalban indul munkába – persze terepjáróval, amely nem az állami erdőtársaságé, hanem az erdésznek magának kell megvennie, és ha elromlik, neki kell állnia a cechet vagy újat vennie helyette, a munkahelye voltaképpen csak az üzemanyagköltséget állja. És bár nem általános, de sokszor éjszaka vagy hajnalban ér haza. Sötétedésig a fakitermelést végző alvállalkozók munkáját ellenőrzi, kijelöli, melyik fát lehet kivágni, intézkedik az újratelepítés ügyében, aztán ha éjszakai vadászat van – mert például egy fizetős külföldi vendég vaddisznót akar lőni, és egy erdészt beosztanak mellé –, akkor szerencse kérdése, mikor kerül ágyba az erdész. Az elejtett vadat ott helyben ki kell zsigerelni, a felhasználható testet el kell onnan vinni, lehetőség szerint még aznap fel kell dolgozni, a vendégvadászatról szóló dokumentumot ki kell állítani, a vendéget sokszor az erdőtársaság épületéhez kell vinni – és szalad az idő. (Ha egyedül lő nagyvadat az erdész, azzal is meg kell küzdenie, hogy egyedül rángatja fel a pár száz kilót a terepjárójára.) Ráadásul a fizetős vendégvadász nem az erdésznek tejel, hanem az erdőtársaságnak – persze némi jatt általában kerül az erdész zsebébe is.

A fizetés sem verdesi az eget, mert állami cég alkalmazottjaként szigorú bértábla vonatkozik rájuk. Bár ruhapénz, ételutalvány azért kiegészíti az alapbért.

Erdész forrásunk – aki mindezekkel együtt szereti a hivatását – hátrányként említette, hogy a felelősség az övé, ha a fakitermelésnél valami baj lesz, megsérül egy munkás. Nem tud olyan esetről, amikor az erdész húzta volna a rövidebbet, ha valakiket falopáson ért (mert a fegyver azért tekintélyt parancsol, önvédelemre bizonyos esetekben használhatják is), de a kötelező oltások ugyan az agyvelőgyulladástól megóvják az erdőt járót, de a Lyme-kór ellen nincs ellenszer. Az erdész pedig gyakran úton van, "csak nagy eső esetén nem mozdulok ki", mesélte, de mínusz 20-ban vagy plusz 40 fokban is dolgozni kell.

10. Űrhajós

A magyar űrhajósok körében sajnos nem tudtunk friss véleményeket kérni, Farkas Bertalan 1980-as űrrepülése óta nem volt magyar az űrben, és nem is tudunk arról, hogy bárkinek esélye lenne rá.

A NASA most ugyan újra toboroz asztronautákat a Mars program keretében, a jelentkezéshez azonban (egyéb követelmények mellett) amerikai állampolgárnak is kell lenni, így a kör innen nézve elég behatároltnak tűnik.