Az Orbán-kormány energiapolitikája annyira csak Paksra koncentrál, hogy elfelejtette lereagálni az utóbbi években megfigyelhető energiapiaci változásokat, melyek sürgős stratégiai újratervezésért kiáltanak - mondta a hvg.hu-nak Kaderják Péter, a Corvinus Egyetemen működő Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) igazgatója, aki szerint elkerülhetetlennek látszik, hogy Paks II. megvalósítására uniós közbeszerzést írjanak ki, és piaci alapon megmérjék, megéri-e.

hvg.hu: Orbán Viktor két héttel ezelőtt Putyinnál járt, akivel megerősítették a már megkötött megállapodások végrehajtását, Paks II. mellett a 2015-ben lejárt hosszú távú gázszerződésben (htm) maradt mennyiség kedvezményes lehívását. Bár az egyezség fontos mérföldkő, de magyarországi gázfogyasztásnak ma már alig a fele érkezik közvetlenül Oroszországból. Tudatos a stratégia, hogy kikerüljük az Ukrajnán átmenő útvonalat vagy pusztán az európai gázpiacon van olcsóbb forrás?

Kaderják Péter: Amíg Magyarország nem kapcsolódott be közvetlenül az európai gázpiacba, a 2019-ig meghosszabbított hosszú távú gázszerződésünk (htm) ellátásbiztonságot és kiszámíthatóságot jelentett. Ebből a szempontból kétségkívül előnyös volt. Amikor 2013-ban elkezdődött a diskurzus a lejáró htm utáni időkről, az egyik véglet az volt, hogy 2015-ben újra kellene kötni a szerződést, lehetőleg nagy mennyiséggel, mert az garantálja az ellátásbiztonságot. A másik véglet szerint viszont egyáltalán nem kell új htm, hanem a hazai infrastruktúrát kell olyan helyzetbe hozni, hogy a gázpiaci szállítókat meg tudjuk versenyeztetni.

Kaderják Péter
©

Végül a köztes megoldás győzött: a korábbiaknál sokkal kisebb mennyiségről és rugalmasabb, rövidebb időre szóló szerződést javasoltak a kormánynak, ami a stabil alapját jelenti a hazai (főként lakossági) gázellátásnak. Ez az elképzelés egy átmeneti időszakot teremt a teljesen versenyző nagykereskedelmi gázpiac kialakulásáig.

Mára igazolódni látszik az iparági konszenzus, mely leginkább ezt a középutas megoldást támogatta. Úgy néz ki, a korábban domináns pozícióban lévő orosz féllel sikerült valóban egyenrangú viszonyt kiépíteni: az oroszok tudomásul vették, hogy a magyar piacon van az orosz gáznak alternatívája, a magyar oldalon pedig azt, hogy Oroszország nagyon fontos partner, amely hajlandó versenyezni a magyar fogyasztókért. Ez nekünk igen előnyös, mert ha valaki, akkor az oroszok tudnak olcsón gázt szállítani.

hvg.hu: A külső körülményeket tekintve ma minden tényező a kezünkre játszik: enyhe volt a tél, alacsony a lakossági gázfogyasztás, a földgáz ára kevesebb, mint a fele a néhány évvel ezelőttinek, és az oroszok a gazdasági embargó és az mélybe zuhant olajár miatt jobban megbecsülik a régi, megbízható vevőket. De meddig marad ez a kegyelmi állapot?

K. P.: Nem tudom. Az majdnem biztos, hogy a lakossági gázfogyasztás a továbbiakban is tartósan csökkenő pályán marad, azután is, hogy az elmúlt 10 évben eltűnt a korábbi mennyiség harmada. Számításaink szerint a közepesen erős, de nem különösebben ambiciózus épületenergetikai korszerűsítési programok hazai megvalósítása esetén is további, milliárd köbméterekben mérhető megtakarítások vannak a rendszerben. Ezen túl az ipari gázfogyasztás is viszonylag stabil. A keresletnövekedés akkor lehet nagyobb, ha bekerül a képbe valamilyen nagyobb új petrolkémiai vagy vegyipari befektetés.

A kegyelmi állapot külső tényezőktől függ, de mégis elég sok minden támaszthatja meg. A 100 dolláros hordónkénti olajárról egy jó ideig álmodozni sem érdemes; a kínai gazdaság lassulása, az energiahatékonysági fejlesztések miatti keresletcsökkenés, a jelentős kínálatbővülés (USA, Irak, a szankciók enyhítése után Irán) mind alacsonyan tartják az olajárat. Ezzel egyidőben a gázár (amely egyre inkább elszakad az olajártól) is lejtmenetben van Európában, szintén az ázsiai keresletcsökkenés és az amerikai és ausztrál kínálatbővülés (cseppfolyósgáz- (LNG) export felfutása) miatt. A napokban 14 euró alá is beesett az ár, ami az egy évvel korábbi fele. Ha ez mind nem volna elég, ott van a szén is, melynek az ára úgy összezuhant, hogy áramtermelés céljából jelenleg szenet tüzelni a legolcsóbb.

hvg.hu: Miért beszél a Mavir arról, hogy komoly erőművi kapacitáspótlására van szükség a közeljövőben, amikor a lehetőségünk megvan, hogy kedvünk szerint válogassunk, hogy honnan szerezzünk be áramot?

K. P.: Elméletileg a lehetőség megvan. Gyakorlatilag azonban éppen az árampiacon sokkal kevésbé kiforrott a jövőkép, hogy milyen irányba kellene menni. Valamit szeretni kéne még Pakson kívül is, mert még ha meg is épül az új nukleáris erőmű, az nem sokkal képes többre, mint amit a mostani reaktorok produkálnak.

Ha a jövőképet az önellátásra, a saját termelés dominanciájára szabjuk, akkor azt látjuk – és ez jön ki a Mavir tanulmányából is –, hogy Paks II. mellett további 4-5 ezer MW új kapacitást kellene a rendszerbe építeni. Kérdés, megéri-e az ellátásbiztonság illúziójáért, hogy olyan erőművek épüljenek, amelyeket évtizedeken keresztül csak támogatással lehet fenntartani. Ennek alternatívája lehet, ha erős hálózati összeköttetéseinkre támaszkodva kihasználjuk az egységesedő európai piacban rejlő potenciálokat.

Releváns kérdés, hogy ha tőlünk északra vagy  délre olcsóbb áramtermelő források vannak, akkor miért is vennénk importgázt, hogy abból áramot termeljünk – ahelyett, hogy áramot importálnánk? Gázt csak egy-két forrásból tudunk venni, áramot ennél sokkal többől.

©

Azért nehéz erről őszintén beszélni, mert ebben az esetben be kell ismerni, hogy a régióban mi nem leszünk áramtermelő nagyhatalom. Képtelenek vagyunk ellensúlyozni, hogy a csehek hatalmas mennyiségű és jó minőségű szénvagyonon ülnek, az oroszoknak pedig meg gázból is adott ugyanez.

hvg.hu: Ha áramot importálni olcsóbb, és fogyasztói oldalról eleve előnyösebb, akkor csak emiatt nem engedjük el az egészet?

K. P.: Ugyanez a kérdés erőmű-tulajdonosként már nehezebb ügy, hiszen az import megnehezíti a gázerőműveink életét, és az sem látszik, hogy a piaci körülmények mikor teszik majd lehetővé újak építését. Azért csak a gázerőművet említem, mert Európában az elmúlt 10 évben tisztán üzleti alapon lényegében csak ilyen erőművek épültek, emellett pedig támogatással megújuló energiás. Az európai atomerőművi projekteknél (finnek, franciák, angolok) rég nem lehet már látni, hogy mikorra építik meg ezeket a létesítményeket.

A Magyarországon dolgozó iparági befektetők közül többnek is vannak előkészített terveik gázos erőművek megépítésére Szegeden, Csepelen és máshol, amiket 2-3 év alatt meg lehetne valósítani. Csakhogy a befektetők nem mernek belevágni, mert legutóbb öt éve volt kibeszélve, hogy az áramszektorban merre van az előre. Azóta nagyon sokat változott a világ. Újra fel kellene vázolni egy víziót, el kellene árulni, hogy lesz-e megújulós támogatás, vagy sem, szereti-e a kormányzati politika a magas importarányt, vagy sem, stb. Mindezeket tudni kell egy felelős befektetőnek a döntéshez.

Fel kell oldani a titkosításokat!
Az Európai Bizottság (EB) kötelezte a magyar kormányt a paksi titkosítások feloldására, mivel a közösségi jogrenddel ellentétesek a magyar atomtörvény azon rendelkezései, amelyek szerint a bővítéssel kapcsolatos összes szerződés és megalapozó dokumentum titkos. Az EB szigorú menetrendet is előírt Budapest számára: a törvénymódosítót már ma be kell nyújtani a parlamentnek, az új rendelkezést legkésőbb márciusban el kell fogadnia az Országgyűlésnek, mert a jogszabálynak legkésőbb áprilisban hatályba is kell lépnie. Az EB döntésével Jávor Benedek tavaly nyári beadványának adott igazat.

hvg.hu: Az összes kormányzati energiát leköti Paks II., de mi lesz, ha mégsem épülhet meg?

K. P.: Tagadhatatlan, hogy a magyar áramtermelő rendszernek Paks adja a gerincét. Ezért én nem tartom kizártnak, hogy épüljön majd egy új magyar atomerőmű, amivel kiváltják a mostani blokkokat. Azt látni kell, hogy a világ áramintenzív (nem általában energiaintenzív) gazdasági növekedési pályára állt rá, emiatt a jövőben az áram még fontosabbá válik, és ez alapján nem az ördögtől való, hogy legyen egy ilyen fix pontja a magyar rendszernek.

A brüsszeli vizsgálatok alapján azonban úgy tűnik, hogy a kormányzat eredeti üzleti modellje megkérdőjeleződött. Lecsökkent az esélye, hogy Paks II. közbeszerzés nélkül épüljön meg, ahogy a kormányzat elgondolta. Ezzel együtt is úgy látom, hogy egyszer megvalósulhat majd Paks II., csak ahhoz ki kell írni egy tendert, és a finanszírozását piacilag is meg kell mérni, hogy kiderüljön: van-e olyan konstrukció, amelyikkel ez a beruházás finanszírozható. Ha a Roszatom piaci alapon is megnyerné a projektet, az tiszta helyzetet teremtene.

hvg.hu: Ebben a kérdésben az idő nem Orbán Viktornak dolgozik, hiszen Európában egyre inkább teret nyer a megújuló áramtermelés, egyre több az innováció az áram tárolására, és egyre olcsóbb a háztartási zöldenergia.

K. P.: Valóban átütő trenddé vált a nagy rendszerátalakulás: új iránnyá vált a decentralizált termelés, a smartmetering, a lokális, lakossági szintű megújuló energiatermelés. Hiba nem felismerni, hogy mindezek nem csupán energetikai szempontból, hanem technológiai, beszállítói, munkahely-teremtési, foglalkoztatási oldalon is innovatív időszakot jelentenek a gazdaság számára.

©

Mindazonáltal az még nyitott kérdés, hogy az új zöldkapacitások mit és milyen időtávon fognak kiversenyezni az energiamixekből: a szeneseket-e inkább, vagy az atomerőműveket is. Ma még lehet komoly érveket felhozni amellett, hogy szükség van a nukleáris termelés hosszú távú fenntartására, amely a rendszer gerincét adja. De az akkor is kérdés marad, hogy mi adja majd a többit.

hvg.hu: Mi hiányzik ahhoz, hogy ezeket a vitákat napirendre vegye a kormány?

K. P.: Úgy látom, hogy a szándék. Nem csak a másnapi feladatok elvégzésére kellene koncentrálni, hanem  a közép-, hosszú távú mondásokat is elő kell venni. Egyből mozdulnának a befektetők, ha látnák az irányt.

Mitől elavult a magyar energiastratégia?

A kormány energiastratégiája 2011-ben készült el: eszerint az országnak a 2010-es években fel kell készülnie a nukleáris energiatermelésben a pótlásra (nem bővítést szorgalmaztak, hanem azt, hogy amikor kifut a régi reaktorsor, léphessen be új), támaszkodnia kell a meglévő szénvagyonra (a Mátrai Erőmű mellett egy 400 MW-os új blokk építésével) és az ország 2020-as zöldvállalásainak teljesítése fölötti megmaradó részt elviszik a gázerőművek.

Ebből ma már csak Paks II. látszik tisztán, miután a szénerőmű kapacitásbővítését, melyben az MVM lett volna a finanszírozó cég, évekkel ezelőtt leállították. Igaz, a párizsi klímacsúcs után ma már nehéz is volna egy új lignittüzelésű erőmű építése mellett érvelni Európában. A zöldenergiás áramtermelésben semmilyen mozgás sincs: 2009 óta nem lett több szélenergiánk, és a napenergiás projektek is gyerekcipőben járnak (Tavaly volt az első, iparilag is jelentős beruházás: az RWE 16 MW-os rendszert telepített a Mátrai Erőmű melletti meddőhányókra, miközben a pécsi 10 MW-os állami projekt uniós pénzből épül - mert az államnak erre "nincs pénze").

Ennél csak az aggasztóbb, hogy 2011-hez képest gyakorlatilag minden megváltozott: csak az utóbbi egy évben feleződött a szén ára, az egykori 100 dolláros olajár ma már csak akkori negyede, miközben az elmúlt évek nagy megújuló energiás beruházásai szinte kiforgatták  az iparágat a régi világból. Ezért is kellene az eredeti kormányzati ígéretet feleleveníteni, és az az energiastratégiát 2-3 évente ténylegesen tartalmilag felülvizsgálni.

Ha ezt a cikket érdekesnek találta, van még: kövesse és ha tetszik, ossza meg ismerőseivel a gazdasági rovat Facebook-oldalának bejegyzéseit!


 

Érdekesnek találta cikkünket? Értékelje!
Köszönjük!
Cikk megosztása
Címkék