szerző:
Torontáli Zoltán

Miért nő a fű szebben Hegyeshalom után? Azért, mert a magyar kertész nyírja bagóért, és mire hazaér, már nem tudja rendbe tenni a sajátját. Gazdaságilag ma is áll a vasfüggöny a nyugati határon.

Abban a pillanatban, amikor átlépjük a magyar-osztrák határt, egyenesebben nő a fű, vigyázzban áll a gabona, kisimul az aszfalt, és nem pereg le a vakolat. Ezeket a paranormális jelenségeket már évtizedek óta tapasztaljuk, akár két olyan falu között is, amelyek pár kilométerre vannak egymástól. A magyarázat rendre gazdasági szokott lenni: a GDP-ben lévő különbség leképeződésének szemtanúi vagyunk. A helyzet azonban ma már korántsem ennyire egyértelmű.

A határ menti magyar falvakból ugyanis hosszú évek óta nagyon sokan járnak Ausztriába dolgozni, reggelente kifelé rongyolnak a magyar rendszámú autók, délután pedig visszafelé nagy a forgalom. Ez pedig azt jelenti, hogy például egy Magyarországon lakó, de a közeli osztrák kisvárosban dolgozó szakács (majdnem) osztrák bért visz haza. Persze lehet, hogy a magyar szakács nem kap pont annyit, mint az osztrák, de „cserébe” neki valamivel olcsóbb a (magyar) rezsije, és ha a szolgáltatásokat otthon veszi igénybe (fodrászhoz és autószerelőhöz Magyarországon jár), akkor közel ugyanannyi maradhat a zsebében. Ennek ellenére a falvaink a magyar átlaghoz képest kétségtelenül szépek és rendezettek ugyan, de az osztrák szintet még mindig nem érik el.

Szentpéterfa, ez egyik legszebb település az osztrák határnál.
©

Sőt, akár csavarhatunk is a helyzeten: vannak most már szép számmal olyan magyar családok, akik az ingázást megunva kiköltöztek Ausztriába, és beilleszkedtek az ottani környezetbe, de a magyar falvakban is előfordulnak osztrák lakók, és hiába övék a leggyakrabban nyírt gyep, az összképet csak kis mértékben tudták megváltoztatni.

A határellenőrzés csaknem 10 éve megszűnt, ott jártunkkor azonban egyértelművé vált, hogy a mindennapi életben még ma is megvannak a vasfüggöny maradványai. Annak ellenére így van ez, hogy a szimbiózis egyéni szinten teljes: mindenki aktívan használja, hogy szabad a mozgás, ide is, oda is átjár dolgozni, üzletelni, vásárolni.

„Mindenki könnyen megtalálhatja a számítását, de jellemzően az alacsonyabb képzettségeket igénylő munkákat végzik kint a magyarok” – mondja Skrapitsné Jurasits Ágnes, az egyik legszebb határ menti magyar falu, Szentpéterfa polgármestere.

Skrapitsné Jurasits Ágnes, Szentpéterfa polgármestere
©

A képlet tehát ilyen egyszerű: az osztrák porták azért olyan szépek, mert a magyarok másodállásban, bagóért lenyírják a füvet, nekik viszont nem marad idejük a saját házukat ugyanúgy rendben tartani.

Szentpéterfa
©

Ez persze durva egyszerűsítés, de annyiban találó, hogy amíg a magyarok csak a hasonló munkákat végzik kint, addig a felzárkózásra nem lesz nagy esély. Márpedig az a jellemző, hogy kertészkedni, pincérkedni, építőipari munkákra és takarítani járnak ki a legtöbben, sokan csak a magyar főállásuk kiegészítésére, a szabadidejükben. Ezzel szemben az osztrákoknál nem a másod-, hanem a félállás dívik: viszonylag sok családban van az egyik szülő (jellemzően a nő) négy- vagy hatórás állásban, és több ideje marad a háztartást rendben tartani. A jobb állásokban lévők pedig előszeretettel tartanak magyar kertészt és takarítót.

©

„A feleségem szakápolóként dolgozik Magyarországon, szombatonként pedig egy osztrák házat takarít reggeltől estig, alkalmanként 100 euróért. Ez azt jelenti, hogy egy hónapban négy szombaton ugyanannyit keres, mint a főállásában” – mesélte egy helyi lakos. Ugyanez a felállás a fűnyírással is: ha valaki két szót beszél németül, és ki tud szolgálni 10-15 osztrák portát, akkor tavasztól őszig vígan megél – már csak azt kell kiokoskodnia, hogy Magyarországon legyen valami bejelentett jogviszonya.

Fogadó Szentpéterfán
©

A magyar falvak szempontjából egyébként nagyon jó, hogy akár fusiban, akár bejelentett módon, de osztrák szinthez közel keresnek a lakosok, hiszen költik a pénzüket a magyar oldalon dolgozó szolgáltatóknál. Bár sajnos már ez sem teljesen egyértelmű, mert aki euróban kapja a fizetését, annak általában jobban megéri euróban elkölteni azt – a határ másik oldalán.

Falusi szépségszalon az osztrák határ közelében
©

Az élelmiszereknél és a tartós fogyasztási cikkeknél nem rúgunk labdába. Az ingázó magyarok azt mondják, hogy például a ruhaneműt, a műszaki cikkeket vagy a bútort sokkal olcsóbban meg tudják venni kint, ha le van árazva. „Kinézzük az áruházban a franciaágyat, és várunk, amíg bejön az 50 százalékos leárazás. Ilyen Magyarországon sosem szokott lenni, de kint gyakori” – mesélte egy helyi lakos.

Sokan az élelmiszert sem veszik Magyarországon, mert az Ausztriában megkeresett, viszonylag jó fizetésüknek köszönhetően megengedhetik maguknak, hogy a jobb minőséget vásárolják. „Kéthetente betérünk egy nagybevásárlásra, és 100 euróból megvan minden. Ha egymás mellé teszem a kinti és a magyar kolbászt, azonnal érteni fogja, hogy miért ott veszem meg” – magyarázta egy ingázó magyar.

©

A határ közelségéből fakadó lehetőségek beköltözőket is vonzanak. „Nálunk Szentpéterfán 4 millió forint alatt már lehet kapni egy jókora építési telket, de 10 millió forint körül beköltözhető állapotú ház is akad” – mondja a polgármester. Szállingóznak is olyanok, akik eladják a városi lakásukat, még marad is egy kis pénzük, és közel kerülnek az osztrák munkalehetőségekhez.

Eladó telkek Szentpéterfán
©

A szemközti osztrák falu, Bildein (Beled) is akciózik, egy időben 1 euróért kínálták az építési telkeket, és volt olyan magyar család, amely élt a lehetőséggel. A helyiek szerint a kivándorlókat általában a gyermekeik jövője motiválja, arra törekednek, hogy ők már „igazi” osztrák polgárok legyenek. Ugyancsak megmozgatja a magyarokat, hogy a határ túloldalán élni mégiscsak nyugisabb, kényelmesebb, és a hivatalos ügyeket is könnyebb intézni.

A gazdasági vasfüggöny létezését a Rönökön lévő Székely tanya esete is kiválóan példázza. „Nálunk körülbelül a vendégek 60 százaléka osztrák” – mondja Bohus Gábor ügyvezető. Ennek alapján azt gondolnánk, hogy ez itt már Ausztria, közel osztrák viszonyokkal. De nem, a fogadó üzletileg könyörtelenül magyar szinten marad, mert az osztrákok csak akkor jönnek, ha a minősége kiváló, de az árszintje alacsonyabb – azaz magyar.

Osztrák vendégek a rönöki Székely Tanyán
©

A magas minőség érdekében a tanya részben Ausztriából szerzi be az alapanyagokat, vagyis költségszerkezete a szomszédos osztrákhoz hasonló, de az alacsonyabb eladási árak miatt nem tud olyan magas bért kínálni a dolgozóinak, mint a kinti versenytársai. Emiatt viszont a határ mentén óriási a munkaerőhiány. Aki teheti, azonnal lelép a magasabb bért kínáló Ausztriába.

„Nemrég már Békés megyéből vettünk fel pincért, a korábbi bérének majdnem kétszeresét adtuk meg neki, ingyen szállással és étkezéssel, de ő is csak ugródeszkának használt minket, idővel továbbállt nyugatabbra” – mondja Bohus Gábor. Aki meg tud fogni két tányért, és elég talpraesett, az fél év alatt megtanul annyira németül, hogy kint is felveszik.

Dolgoznak a szakácsok a rönöki Székely Tanyán
©

A forgalmas 8-as út mellett álló tanyán egy minden igényt kielégítő, teljesen berendezett cukrászda is van – és üresen áll. „Nem találok cukrászt. Pedig amikor volt, reggeltől estig sem tudtunk annyi franciakrémest készíteni, amit az osztrákok azonnal el ne vittek volna” – mondja az ügyvezető. A fantomcukrászdában így most is ott áll a polcon a liszt, a házi lekvár és a szörp, kereslet is lenne a termékekre, de nincs senki, aki megdolgozná az alapanyagot.

Üresen álló cukrászda
©

A térség tehát relatív értelemben kiváló helyzetben van, abszolút értelemben azonban negatív spirálban mozog. A határ miatt muszáj olcsóbbnak lennie az osztrák szintnél, emiatt viszont folyamatos a munkaerő elvándorlása, amit már alig lehet honnan pótolni. Bohus Gábor a környéken már arra sem talált embert, hogy lenyírja a füvet, ezért elvégezte ő a munkát. Mindent azonban nem fog tudni egyedül megcsinálni.

A híres bicikliút Körmenden. Göröngyös az út Ausztria felé.
©