szerző:
Szekeres W. István

Albán politikus még sosem került olyan korrupciós büntetőügybe, mint most, ehhez is az olasz rendőrség kellett. A volt belügyminisztert drogcsempész kapcsolatokkal vádolják.

A tiranai rendőrkapitányság épülete közvetlenül a Blloku (Blokk) városrész, azaz a legbelső belváros szélén található – a városnak ez az a része, ahol Enver Hoxha diktatúrája alatt a pártvezetők laktak, a pórnép elől pedig sorompókkal zárták le, aztán a rendszerváltás óta a Balkán egyik legpörgősebb bulinegyede épült itt ki. A rendőrség épülete az átkosból maradt a Blloku sarkán. Nagyjából úgy néz ki, mint egy klasszikus, lapostetős, az ötvenes években emelt iskolaépület. Két különbség szembetűnő: gondozott parkja van az utca felé, helyes kis nyírt bokrokkal, az épület egyik falát pedig színes óriásposzter fedi, sötétedés után szépen kivilágítva. Az óriásposzter lényege, hogy aki korrupciót tapasztal, hívja az erre fenntartott zöld számot, és tegyen bejelentést, akár névtelenül is.

©

Amikor Edi Rama szocialistái 2013-ban kormányra kerültek, egyik fő célkitűzésük a korrupció és a szervezett bűnözés visszaszorítása volt. A korrupcióellenes harc élcsapata a belügyminisztérium volt, a dinamikus Saimir Tahiri vezetése alatt.

Tahirit ezekben az órákban tartóztathatják le, miután pénteken az albán parlament mentelmi bizottsága felfüggesztette a mentelmi jogát. A vád: részvétel szervezett bűnözői csoportban, illetve kábítószer csempészet. Tahiri idén március óta nem belügyminiszter, a júniusi választás előtt nyugati nyomásra olyan átmeneti kormány alakult, aminek kulcspozícióiba az ellenzék politikusait is beengedték. Pártja győzelme után az új kormányba Edi Rama miniszterelnök már nem hívta meg. Tahiri azonban továbbra is parlamenti képviselő, a júniusi választáson pártja fővárosi kampányigazgatója volt.

Albániában a rendszerváltás óta szokás volt, hogy a két nagy párt, a Demokraták (PD) és a Szocialisták (PS) képviselői a nyilvánosság előtt tolvajnak, hazugnak és – a leggyakrabban - korruptnak nevezi egymást. Ugyanakkor még soha nem vizsgálta ügyészség egyetlen politikus korrupciógyanús ügyeit sem. Ha voltak is bizonyítékok korrupcióra, a politikusok leginkább egymást tartották sakkban az információval.

Világos ingben Sahimir Tahiri
©

Nem meglepő, hogy a mostani botrány bizonyítékai is külföldről érkeztek. Az olasz rendőrség 2013 óta tartott megfigyelés alatt egy albán-olasz kábítószer-csempész hálózatot, akik Szicíliában ténykedtek. Telefonjaikat lehallgatták, lakásaikat bemikrofonozták, a rögzített beszélgetéseikből pedig nagyjából kirajzolódott a hálózat felépítése, aminek a csúcsán egy tiranai „Big Boss” állt – a beszélgetésben csak így hivatkoztak arra a személyre, akinek a bevételeik egy részét el kellett küldeniük. Az olasz rendőrség továbbította a lehallgatott beszélgetések átiratát albán kollégáiknak, onnan azonban villámgyorsan kiszivárgott a szöveg a médiába.

Az albán rendőrségnek ezen a ponton lépnie kellett, és hirtelen meg is találtak egy kábítószer raktárat nem messze Vlorától, a dél-albániai kikötővárostól, ahonnan az olasz hatóságok által megnevezett csempészek a túlpartra, Olaszországba hordják az anyagot. Összesen négy tonna kannabisz származékot foglaltak le.

Ezen a ponton érdemes kitérőt tenni. Albánia valószínűleg Európa egyik legnagyobb kábítószer előállítója. Az ország földrajza, a magas hegyek által körbezárt, nehezen megközelíthető völgyek és fennsíkok kiváló lehetőségeket nyújtanak a kábítószer alapanyagok, mindenekelőtt a vadkender zavartalan termesztésére. A speciális növénykultúra már a kommunizmusban is virágzott, akkor az állampárt szedett dugipénzt a drogbizniszből.

A kétezres években a gazdasági és politikai problémákból sok albán kétféle kiutat látott: vagy kivándorolt (az albán diaszpóra az anyaállam lakosságához képest a legnagyobbak között van a világon), vagy beszállt a kábítószer üzletbe. Lazarat és a többi albániai kannabisz sziget a korábbi kormányok alatt is virágzott, de Edi Rama kormánya volt, amely nyilvánosan hadat üzent a kábítószer termelésnek és csempészetnek. 2014-ben maga az akkori belügyminiszter, Saimir Tahiri is jelen volt , amikor egy akciófilmbe illő kommandós fellépést követően lefoglalt gigantikus vadkender készletet látványosan megsemmisítettek.

Az albán kannabisz-ipar egyébként egészen különös fejleményekkel jár. Kiderült például, hogy nemesítők olyan fajtákat hoztak létre, amik a vadon termő kendernél négyszer gyorsabban nőnek, és évente akár többször is betakaríthatóak. De a kábítószer-ipar társadalmi hatásai is döbbenetesek: egyes források szerint Albánia GDP-jének jelentős része közvetve vagy közvetlenül a drogokból származhat. Az egyszerű polgárokkal is előfordul, hogy állampapírok vagy más konvencionális befektetési formák helyett drogokban kamatoztatják megtakarításaikat: egy-egy zacskó anyagon még úgy is komoly jövedelmet lehet elérni, hogy keveset kockáztatnak, a szállítást és a külföldi terítést erre szakosodott közvetítőkre bízzák.

Olasz hatóságok a balkáni politikában

Az olaszországi Bari városának ügyészsége 2008-ban már kihallgatott balkáni politikust: Montenegró miniszterelnökét, Milo Djukanovicot. Egy 1999 óta húzódó eljárásban azzal vádolták, hogy elősegítette a cigaretta csempészetet Olaszországba. Djukanovic hat órán keresztül tett vallomást, majd ezt követően megszüntették ellene az eljárást.

Hogy Tahiri valóban egyenlő-e a tiranai nagyfőnökkel, ahogy az olasz rendőrségi anyag hivatkozik rá, az egyelőre nem bizonyított – a pénzmozgásnak nincsen semmi jele például. Tahiri természetesen mindent tagad. Ugyanakkor létezik néhány kellemetlen közvetett bizonyíték. Az csak a legkevésbé lényeges, hogy az Olaszországban megfigyelt és azóta letartóztatott csapat két tagja Tahiri távoli rokona, egészen pontosan kilenced-unokatestvérei. Az már érdekesebb, hogy az illetők egy olyan Audi A8-ast használtak, ami korábban Tahiri tulajdona volt. Tahiri azzal védekezett, hogy amikor miniszterként szolgálati autót kapott, eladta a sajátját, és hát az autó családon belül kelt el, távoli rokonok vették meg, akiket egyébként alig-alig ismer. Ennél nagyobb baj, hogy az autó sosem lett átírva, azaz a forgalmija szerint ma is Tahiri tulajdona. Ez persze az új tulajok sara, Tahirinek elvileg nem is kellene erről tudnia. Viszont, úgy tűnik, biztosan tudott róla – ugyanis az autót a távoli, állítólag „alig-alig ismert” rokonoktól többször is visszakérte. Ahogy az albán határőrség adatbázisából kiderül, az autó néhány alkalommal még tavaly nyáron is úgy hagyta el az országot, hogy maga Tahiri vezette. Mindez kellemetlen a politikusra nézve – de még mindig nem büntetőjogi kategória.

A nagy kérdés az, hogy az olasz rendőrségnek a kiszivárgott lehallgatási jegyzőkönyvön kívül milyen bizonyítéka van még Tahiri ellen, amit nem ismerünk. Ezt nyilván az albán vizsgálóbizottság hivatott kideríteni. Egy esti politikai beszélgetős műsorban a szemlátomást összetört Tahiri maga is mentelmi joga felfüggesztését kérte, hogy „bebizonyíthassa igazát,” és első twitter-reakciójában a miniszterelnök is azt írta, „Albániának joga van megtudni az igazságot.”

A dolog külön pikantériája, hogy az albániai igazságügyi rendszer éppen jelentős reform előtt áll. A tiranai főügyész mandátuma két hónap múlva lejár. Őt még egy előző kormány nevezte ki, és egy mai ellenzéki párt jelöltje volt. De más változások is várhatóak: a kormány az összes bíró átvilágítását tervezi.