Gyükeri Mercédesz
Gyükeri Mercédesz

Az EU helyett Kína? Megállunk a saját lábunkon? Utolérjük Ausztriát? A valóság kegyetlenül cáfolja a miniszterelnök álmait.

1. "Amennyiben az Európai Unió nem tud pénzügyi támogatást adni, Kínához fordulunk."

A miniszterelnök Berlinben mondta ezt a héten, német cégvezetők előtt. Nyilván ők is tisztában vannak vele: az uniós támogatás nem Marshall-segély ugyan, de a legnagyobb része vissza nem térítendő forrás. Ehhez képest Kínából ilyen egyáltalán nem érkezik, de sokszor az itt működő kínai termelőcégek sem tőkéhez jutnak, hanem hitelhez.

A szolnoki citromsavgyár régóta húzódó felépítését például a magyar állami fejlesztési bank, az MFB finanszírozza, ehhez még 8,5 milliárd forint állami támogatás is társul, és a 60 milliárd forintra becsült beruházáshoz ekkora a kínai önrész is.

A néhány megvalósuló nagyberuházás finanszírozási konstrukciójának az alapja azonban jobbára egy olyan kölcsön, amelyet a kínai állami exportfinanszírozó bank biztosít. A kínai tulajdonban levő Borsodchem számára például 217 millió dolláros hitelkeretet nyitott meg a bank nemrégiben. A Budapest–Belgrád-vasútvonal is ilyen hitelből épül meg, ennek összege csaknem 500 milliárd forint, futamideje pedig húsz év. A gond itt az, hogy ezt a magyar állam vette fel, ráadásul úgy, hogy a megbízás jelentős részét is kínai cégek kapják.

Li Ko-csiang kínai kormányfő sajtótájékoztatót tart Orbán Viktor miniszterelnökkel folytatott tárgyalása után a Parlamentben
©

A miniszterelnök a kínai kormányfő novemberi látogatása után arról beszélt, ez a konstrukció azért jó, mert nem most kell állami pénzt áldozni a (több évtizede) felújítandó vasútvonalra. Arról diszkréten hallgatott, hogy egyszer azért vissza kell fizetni ezt az irtózatos összeget, miközben arra nincs semmi garancia, hogy a vasútvonal valaha megtérül majd.

2. "A megtérülésnél fontosabb, hogy felkerülünk a térképre"

– érvelt még a miniszterelnök. Magyarország arra törekszik, hogy Kína első számú partnere legyen a térségben, bár az OSW lengyel kutatóintézet egy elemzése szerint olyan túl nagy harc nincs ezért a címért. A kelet-közép-európai országok és az ázsiai nagyhatalom gazdasági viszonyának keretét adó 16+1 stratégia ugyanis egyáltalán nem kedvező a régiós országok számára – mutatott rá az elemzés. Annál is inkább, mivel a térség számára elkülönített 10 milliárd dolláros hitelkeret feltételei rosszabbak, mint a most elérhető piaci konstrukciók. (Mellesleg az EU nem csak vissza nem térítendő támogatásokat ad, de bankján, az Európai Beruházási Bankon keresztül kedvező kölcsönöket is.)

3. "Egyikünk sem akar a németek pénzéből élni"

– mondta Orbán Viktor január elején Budapesten, a maga és a vendégül látott lengyel miniszterelnök nevében is. Akkor azért gyorsan hozzátette azt is: a német befektetések azért jöhetnek.

Az ugyanis egy dolog, hogy Németország az EU legnagyobb gazdasága, így pedig a közös kassza legnagyobb befizetője is, de – és ezt Sigmar Gabriel német külügyminiszter a napokban elismerte – az ország az EU-tagság legnagyobb nyertese is. Iparának ugyanis jelentős felvevője a belső piac, és a német tőke jelentős része is itt landol. Egyebek között Magyarországon, ahol a közvetlen működőtőke-beruházások legnagyobb hányada jó ideje a németekhez köthető.

Sigmar Gabriel német alkancellár, külügyminiszter
©

A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint 2016 végén 75,49 milliárd euró volt a közvetlen tőkebefektetés állománya. Ennek túlnyomó többsége – 65,9 milliárd euró – Európából érkezett, több mint negyede, 20,2 milliárd euró pedig német tőke.

A kínai közvetlentőke-állomány ugyanekkor 278 millió eurót tett ki.

Hasonló a kép akkor is, ha a külkereskedelmi adatokat nézzük. Az EU felé áramló kivitel 2012-ben 62 milliárd eurót tett ki, ez az összeg 2016-ra 74 milliárdra nőtt. Ugyanebben az időszakban az ázsiai országok felé áramló exportunk 5,2 milliárdról nőtt 5,4 milliárdra. Ennek a legnagyobb hányada Kína felé irányult, ám a kivitel még így is csupán 2 milliárd euró volt 2016-ban – ugyanekkor több mint kétszer ekkora, 4,4 milliárd euró volt az importunk.

Ehhez képest a német adatok: Magyarországról 2016-ban 25,5 milliárd euró értékben került termék a német piacra, eközben onnan hozzánk 22,5 milliárd eurónyit szállítottak, vagyis a mérlegünk – akárcsak az EU-val szemben – pozitív volt.

4. "A Kohéziós Alap nem ajándék, hanem egy tisztességes kiegyenlítés, mivel a közép-európai országok megnyitották piacukat."

A miniszterelnök a Bildnek a héten adott interjújában fogalmazott így. A piacnyitást már láttuk, most nézzük ezt a kiegyenlítést:

Magyarország uniós csatlakozásának évétől, vagyis 2004-től 2016 végéig 10,5 milliárd euró (mostani árfolyamon 3258 milliárd forint) hozzájárulást fizetett az EU kasszájába. Ez az ország számára kifizetett, több mint 47 milliárd eurós támogatásnak kevesebb mint a negyede.

A tagság első 13 évében nettó 36,636 milliárd euróval érkezett több, mint amennyit befizettünk. A pozitív mérleg forintban, mostani árfolyamon meghaladja a 11,3 ezer milliárd forintot – ez a 2018-as magyar költségvetés bevételi célszámának több mint 60 százaléka.

©

Volt két olyan év (2013 és 2014), amikor a nemzeti jövedelem több mint 5 százaléka származott EU-forrásból – ehhez képest nem is tűnik annyira nagylelkűnek Lázár János hétfőn tett felajánlása, amely szerint a nemzeti jövedelem 1,2 százalékát hajlandó fizetni a magyar kormány 2020 után.

5. "Magyarország nincs rászorulva senkinek a pénzére, a saját lábán áll"

A miniszterelnök egyik Kossuth rádiós interjújában érvelt így.

A brüsszeli adatok egész más mutatnak. A bizottság összesítése szerint a 2007–2013 közötti uniós költségvetési keretből Magyarországra érkező források a kormányzati beruházások 57,1 százalékát finanszírozták. Ez a legmagasabb arány az unióban, az átlagos szint 6,5 százalék.

6. 2030-ban jórészt Németország és a visegrádi országok finanszírozzák majd az Európai Uniót.

Ez a kijelentés is Berlinben hangzott el a miniszterelnök szájából, és leginkább kormányzása egyik leghíresebb – Széchenyi Istvántól kölcsönzött – szlogenjére emlékeztet: Merjünk nagyok lenni.

Magyarország egy főre jutó – vásárlóerővel korrigált, vagyis az életszínvonalat mutató – bruttó nemzeti összterméke (GDP) az EU átlagának 67 százaléka az Eurostat adatai szerint. Ez önmagában sem túl rózsás, de az igazi baj nem ez. Attól keseredhetünk el igazán, hogy a csatlakozás idején, 2004-ben 62 százalékon álltunk – vagyis az elmúlt majdnem 14 évben csigalassúságú volt a felzárkózás (és láthatóan az ide áramló uniós támogatások sem segítettek a helyzeten).

Orbán Viktor miniszterelnök felszólal a Keresztényszociális Unió (CSU) parlamenti képviselői tanácskozásának második napján
©

A kormányfő ugyan sűrűn elmondja, hogy a növekedés motorja az EU-ban a kelet-közép-európai régió, ám itt sajnos mindenkiről eshet szó, csak Magyarországról nem.

  • A szlovákok 2009-ben bevezették az eurót, és akkori, 67 százalékos fejlettségüket mára 75 százalékra tornázták fel.
  • Lengyelország volt az egyetlen tagállam, ahol a válság egyetlen évében sem zsugorodott a gazdaság – ott 50-ről 68 százalékra nőtt a relatív fejlettség.
  • A csehek már a csatlakozás idején is elhúztak a többiek mellett: 79 százalékos fejlettségük 2016-ra már 88 százalékos volt.

7. "2030-ra lehagyjuk Ausztriát"

Ha már annyit emlegettük a relatív fejlettséget: az osztrákok 28 százalékkal fejlettebbek az EU átlagánál, vagyis ők még messzebb vannak tőlünk, mint régiós versenytársaink.

Innen kiindulva számoltuk ki nemrég azt, milyen tempóban kellene növekednie Magyarországnak ahhoz, hogy a következő évtized végére valóban utolérjük Ausztriát, ahogy azt Orbán Viktor a tavaly szeptemberi velencei frakcióülésen meghirdette – természetesen arra az esetre, ha folytatódik az unortodox gazdaságpolitika. Nos, ha abból indulunk ki, hogy az osztrák gazdaság megáll a növésben – az Európai Bizottság a következő évekre 2,5 százalék körüli bővülést jósol –, akkor a magyar gazdaságnak évente átlagosan 4,6 százalékkal kell nőnie ahhoz, hogy vásárlóerővel korrigálva utolérje. Ha ezt a korrekciót nem tesszük meg, akkor 8,9 százalékkal.

HVG Pártoló Tagság program

Több mint 1 milliós olvasótáborunk zöme már a digitális, ingyenes tartalmainkból tájékozódik. Az ezt lehetővé tevő hirdetéseken alapuló üzleti modellre azonban nagy nyomást helyeznek a technológiai vállalatok és a független médiát ellehetetlenítő politika.
Azért, hogy továbbra is a tőlünk telhető legmagasabb színvonalon szolgáljuk ki olvasóinkat Pártoló Tagsági programot indítunk. Tagjaink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, illetve számos előnyt élvezhetnek.
Csatlakozzon programunkhoz, vagy támogasson minket egyszeri hozzájárulással!