Gyükeri Mercédesz
Gyükeri Mercédesz

Az EU helyett Kína? Megállunk a saját lábunkon? Utolérjük Ausztriát? A valóság kegyetlenül cáfolja a miniszterelnök álmait.

1. "Amennyiben az Európai Unió nem tud pénzügyi támogatást adni, Kínához fordulunk."

A miniszterelnök Berlinben mondta ezt a héten, német cégvezetők előtt. Nyilván ők is tisztában vannak vele: az uniós támogatás nem Marshall-segély ugyan, de a legnagyobb része vissza nem térítendő forrás. Ehhez képest Kínából ilyen egyáltalán nem érkezik, de sokszor az itt működő kínai termelőcégek sem tőkéhez jutnak, hanem hitelhez.

A szolnoki citromsavgyár régóta húzódó felépítését például a magyar állami fejlesztési bank, az MFB finanszírozza, ehhez még 8,5 milliárd forint állami támogatás is társul, és a 60 milliárd forintra becsült beruházáshoz ekkora a kínai önrész is.

A néhány megvalósuló nagyberuházás finanszírozási konstrukciójának az alapja azonban jobbára egy olyan kölcsön, amelyet a kínai állami exportfinanszírozó bank biztosít. A kínai tulajdonban levő Borsodchem számára például 217 millió dolláros hitelkeretet nyitott meg a bank nemrégiben. A Budapest–Belgrád-vasútvonal is ilyen hitelből épül meg, ennek összege csaknem 500 milliárd forint, futamideje pedig húsz év. A gond itt az, hogy ezt a magyar állam vette fel, ráadásul úgy, hogy a megbízás jelentős részét is kínai cégek kapják.

Li Ko-csiang kínai kormányfő sajtótájékoztatót tart Orbán Viktor miniszterelnökkel folytatott tárgyalása után a Parlamentben
©

A miniszterelnök a kínai kormányfő novemberi látogatása után arról beszélt, ez a konstrukció azért jó, mert nem most kell állami pénzt áldozni a (több évtizede) felújítandó vasútvonalra. Arról diszkréten hallgatott, hogy egyszer azért vissza kell fizetni ezt az irtózatos összeget, miközben arra nincs semmi garancia, hogy a vasútvonal valaha megtérül majd.

2. "A megtérülésnél fontosabb, hogy felkerülünk a térképre"

– érvelt még a miniszterelnök. Magyarország arra törekszik, hogy Kína első számú partnere legyen a térségben, bár az OSW lengyel kutatóintézet egy elemzése szerint olyan túl nagy harc nincs ezért a címért. A kelet-közép-európai országok és az ázsiai nagyhatalom gazdasági viszonyának keretét adó 16+1 stratégia ugyanis egyáltalán nem kedvező a régiós országok számára – mutatott rá az elemzés. Annál is inkább, mivel a térség számára elkülönített 10 milliárd dolláros hitelkeret feltételei rosszabbak, mint a most elérhető piaci konstrukciók. (Mellesleg az EU nem csak vissza nem térítendő támogatásokat ad, de bankján, az Európai Beruházási Bankon keresztül kedvező kölcsönöket is.)

3. "Egyikünk sem akar a németek pénzéből élni"

– mondta Orbán Viktor január elején Budapesten, a maga és a vendégül látott lengyel miniszterelnök nevében is. Akkor azért gyorsan hozzátette azt is: a német befektetések azért jöhetnek.

Az ugyanis egy dolog, hogy Németország az EU legnagyobb gazdasága, így pedig a közös kassza legnagyobb befizetője is, de – és ezt Sigmar Gabriel német külügyminiszter a napokban elismerte – az ország az EU-tagság legnagyobb nyertese is. Iparának ugyanis jelentős felvevője a belső piac, és a német tőke jelentős része is itt landol. Egyebek között Magyarországon, ahol a közvetlen működőtőke-beruházások legnagyobb hányada jó ideje a németekhez köthető.

Sigmar Gabriel német alkancellár, külügyminiszter
©

A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint 2016 végén 75,49 milliárd euró volt a közvetlen tőkebefektetés állománya. Ennek túlnyomó többsége – 65,9 milliárd euró – Európából érkezett, több mint negyede, 20,2 milliárd euró pedig német tőke.

A kínai közvetlentőke-állomány ugyanekkor 278 millió eurót tett ki.

Hasonló a kép akkor is, ha a külkereskedelmi adatokat nézzük. Az EU felé áramló kivitel 2012-ben 62 milliárd eurót tett ki, ez az összeg 2016-ra 74 milliárdra nőtt. Ugyanebben az időszakban az ázsiai országok felé áramló exportunk 5,2 milliárdról nőtt 5,4 milliárdra. Ennek a legnagyobb hányada Kína felé irányult, ám a kivitel még így is csupán 2 milliárd euró volt 2016-ban – ugyanekkor több mint kétszer ekkora, 4,4 milliárd euró volt az importunk.

Ehhez képest a német adatok: Magyarországról 2016-ban 25,5 milliárd euró értékben került termék a német piacra, eközben onnan hozzánk 22,5 milliárd eurónyit szállítottak, vagyis a mérlegünk – akárcsak az EU-val szemben – pozitív volt.

4. "A Kohéziós Alap nem ajándék, hanem egy tisztességes kiegyenlítés, mivel a közép-európai országok megnyitották piacukat."

A miniszterelnök a Bildnek a héten adott interjújában fogalmazott így. A piacnyitást már láttuk, most nézzük ezt a kiegyenlítést:

Magyarország uniós csatlakozásának évétől, vagyis 2004-től 2016 végéig 10,5 milliárd euró (mostani árfolyamon 3258 milliárd forint) hozzájárulást fizetett az EU kasszájába. Ez az ország számára kifizetett, több mint 47 milliárd eurós támogatásnak kevesebb mint a negyede.

A tagság első 13 évében nettó 36,636 milliárd euróval érkezett több, mint amennyit befizettünk. A pozitív mérleg forintban, mostani árfolyamon meghaladja a 11,3 ezer milliárd forintot – ez a 2018-as magyar költségvetés bevételi célszámának több mint 60 százaléka.

©

Volt két olyan év (2013 és 2014), amikor a nemzeti jövedelem több mint 5 százaléka származott EU-forrásból – ehhez képest nem is tűnik annyira nagylelkűnek Lázár János hétfőn tett felajánlása, amely szerint a nemzeti jövedelem 1,2 százalékát hajlandó fizetni a magyar kormány 2020 után.

5. "Magyarország nincs rászorulva senkinek a pénzére, a saját lábán áll"

A miniszterelnök egyik Kossuth rádiós interjújában érvelt így.

A brüsszeli adatok egész más mutatnak. A bizottság összesítése szerint a 2007–2013 közötti uniós költségvetési keretből Magyarországra érkező források a kormányzati beruházások 57,1 százalékát finanszírozták. Ez a legmagasabb arány az unióban, az átlagos szint 6,5 százalék.

6. 2030-ban jórészt Németország és a visegrádi országok finanszírozzák majd az Európai Uniót.

Ez a kijelentés is Berlinben hangzott el a miniszterelnök szájából, és leginkább kormányzása egyik leghíresebb – Széchenyi Istvántól kölcsönzött – szlogenjére emlékeztet: Merjünk nagyok lenni.

Magyarország egy főre jutó – vásárlóerővel korrigált, vagyis az életszínvonalat mutató – bruttó nemzeti összterméke (GDP) az EU átlagának 67 százaléka az Eurostat adatai szerint. Ez önmagában sem túl rózsás, de az igazi baj nem ez. Attól keseredhetünk el igazán, hogy a csatlakozás idején, 2004-ben 62 százalékon álltunk – vagyis az elmúlt majdnem 14 évben csigalassúságú volt a felzárkózás (és láthatóan az ide áramló uniós támogatások sem segítettek a helyzeten).

Orbán Viktor miniszterelnök felszólal a Keresztényszociális Unió (CSU) parlamenti képviselői tanácskozásának második napján
©

A kormányfő ugyan sűrűn elmondja, hogy a növekedés motorja az EU-ban a kelet-közép-európai régió, ám itt sajnos mindenkiről eshet szó, csak Magyarországról nem.

  • A szlovákok 2009-ben bevezették az eurót, és akkori, 67 százalékos fejlettségüket mára 75 százalékra tornázták fel.
  • Lengyelország volt az egyetlen tagállam, ahol a válság egyetlen évében sem zsugorodott a gazdaság – ott 50-ről 68 százalékra nőtt a relatív fejlettség.
  • A csehek már a csatlakozás idején is elhúztak a többiek mellett: 79 százalékos fejlettségük 2016-ra már 88 százalékos volt.

7. "2030-ra lehagyjuk Ausztriát"

Ha már annyit emlegettük a relatív fejlettséget: az osztrákok 28 százalékkal fejlettebbek az EU átlagánál, vagyis ők még messzebb vannak tőlünk, mint régiós versenytársaink.

Innen kiindulva számoltuk ki nemrég azt, milyen tempóban kellene növekednie Magyarországnak ahhoz, hogy a következő évtized végére valóban utolérjük Ausztriát, ahogy azt Orbán Viktor a tavaly szeptemberi velencei frakcióülésen meghirdette – természetesen arra az esetre, ha folytatódik az unortodox gazdaságpolitika. Nos, ha abból indulunk ki, hogy az osztrák gazdaság megáll a növésben – az Európai Bizottság a következő évekre 2,5 százalék körüli bővülést jósol –, akkor a magyar gazdaságnak évente átlagosan 4,6 százalékkal kell nőnie ahhoz, hogy vásárlóerővel korrigálva utolérje. Ha ezt a korrekciót nem tesszük meg, akkor 8,9 százalékkal.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!