Céges bankkártyák – Hogyan osszunk?
Folyamatosan bővül a céges bankkártyapiac. A kínálaton egyre inkább látszik, hogy a neobankok megjelenése versenyre készteti a hagyományos bankokat is.
A miniszterelnök a velencei Fidesz-frakcióülésen ismertette 12 éves, 3 kormányzati ciklusra szóló, meglehetősen derűlátó elképzelését, amely szerint 2030 táján hazánk minden téren, még a most még rosszabb oktatási, egészségügyi vagy gazdasági mutatókban is lekörözi majd régiós szomszédait, köztük Ausztriát is. A nagy tervet a gazdasági növekedés adataiból vezette le, hozzátéve, hogy a jó mutatók a 2010-et követő unortodox gazdasági intézkedéseknek, vagyis a „matolcsyzmusnak” köszönhetőek.
Utánaszámoltunk, hogy Ausztria lehagyásához milyen meredek fejlődési utat kellene bejárnunk. Megnehezítette a dolgunkat, hogy a miniszterelnök nem fejtette ki pontosan, hogy mire gondol, amikor az osztrákok lehajrázásról beszélt. Ezért több modellszámítást végeztünk abból kiindulva, hogy Orbán Viktor valamelyik fontos, a jólétet számszerűsítő gazdasági mutatóra utalhatott. Egyszerűbben fogalmazva, a hvg.hu megpróbálta kitalálni a magyar miniszterelnök gondolatát.
Gondolhatott Orbán Viktor az egy főre jutó GDP-re, ez esetben ilyen számítás mellett teljesül a célkitűzése: ha azt feltételezzük, hogy Ausztria innentől kezdve nagyjából stagnálni fog, ahogy az utóbbi években tette – akkor átlagosan évi 8,9%-ot kell a magyar GDP-nek növekednie ahhoz, hogy 2030-ra utolérje Ausztriát. Érthető, de van vele egy kis gond. Az Orbán kormány elmúlt 7 évében átlag 2,3% volt a növekedés. Ennek közel a négyszeresét kell tartani 14 éven keresztül. Valahogy így:
hvg
Ha a hétköznapi szinten sokkal jobban érzékelhető mutatóra, az egy főre eső GDP vásárlóerő-paritáson számított értékére gondolt (ami komoly segítség ahhoz, hogy a gazdasági teljesítményt kivetítsük az életszínvonalra), akkor Ausztria EU-hoz viszonyított stagnálása esetén évi 4,6 százalékot kell a magyar mutatónak emelkedni az EU átlaghoz képest.
hvg
Ha azt feltételezzük, hogy Ausztria nemhogy stagnálna ebben a mutatóban, hanem minden évben egy százalékpontot esik az EU átlaghoz képest, akkor csak 3,7 százalékot kell évről évre nőnie Magyarországnak.
hvg
Az utóbbi két gondolatmenettel az a gond, hogy Magyarországon az elmúlt 7 év átlagos éves javulása mindössze 0,8% volt az EU átlaghoz képest. Mindebből az következik, hogy a matolcsyzmusnak minden tartalékát mozgósítania kell, mert a következő 14 évben az elmúlt 7 éves növekedési tempó 5-6 szorosát kellene folyamatosan tartanunk, ha valóban be akarjuk érni Ausztriát.
Orbán és Matolcsy hosszú sor végére állt be
"Széchenyitől Hruscsovig a kelet-európaiak mindig az utolérés bűvöletében éltek, és elegendő volt néhány sikeres példa – egykor Németország és Amerika, legutóbb Kína – ahhoz, hogy mindenki azt gondolja, hogy ezt csak akarni kell, és akkor menni fog. Abban az időszakban, amikor még nem álltak rendelkezésre nemzetközi összehasonlításra alkalmas, országonkénti fejlettségi adatok, a szovjet és kínai pártállami vezetők 10-15 éves határidőket adtak maguknak és országuk népének, hogy utolérjék a legfejlettebb országokat. Azt sem titkolták, hogy elsősorban katonai okból sürgős ennyire a gazdasági téren 50-100 évre becsült elmaradás behozása" – írta Mihályi Péter az Utolérési kísérletek Magyarországon, 1870-2030 című 2011-es tanulmányában. Idézte Sztálint is, aki a felzárkózást élet-halál kérdésnek tekintette.
Vagy meg tudjuk ezt tenni, vagy agyonnyomnak bennünket.
Hruscsov pedig 1959-ben azt találta mondani, hogy a Szovjetunió gazdaságilag hét év alatt beéri az Egyesült Államokat. Láttuk, mi lett belőle.
Felszolgáló a Bécsi Októberfeszten 2011 szeptemberében
AFP / APA / Herbert Neubauer
Nyolcvan éve tényleg közel voltunk Ausztriához |
A dualizmus gazdasági dinamizmusa után Magyarország elmaradott államként lépett át trianoni korszakába. Tomka Béla, a Szegedi Tudományegyetem gazdaságtörténésze az adatok elemzése során arra a következtetésre jutott, hogy a két világháború között a gazdaságot legalább olyan dinamizmus jellemezte, mint 1914 előtt. Magyarország képes volt aránylag gyorsan kiheverni az ország szétszakadását, a forradalmakat, s még a gazdasági világválságot is. Az évszázados magyar „kísértés”, a fejlett Nyugathoz való felzárkózás ekkor nagy ütemben megvalósult, 1938-ra az egy főre jutó GDP elérte az osztrák adat háromnegyedét, s az utóbbi másfél évszázadban ekkor voltunk legközelebb Ausztriához fejlettségben. Az 1950-es évek extenzív fejlődése még kevéssé erodálta a felzárkózást, ám a hatvanas évek közepétől ez stagnálásba váltott, s ez a korszak végéig így maradt. 1989-ben az egy főre jutó magyar GDP már csak 40 százaléka volt az osztráknak, a „kádári jólét” ellenére tehát nőtt a szakadék a két ország között. |
A magyarországi rendszerváltáskor még azt ígérték a politikusok, hogy 20 év múlva utolérjük Ausztriát. Németh Miklós egykori miniszterelnök így emlékezett vissza az ígéretre.
Én ilyet sosem mondtam, és realitása sem volt. A rendszerváltás pártjai hintették el ezt a köztudatban rövid távú politikai haszonszerzés céljából.
Kóka János gazdasági miniszter 2006-ban arról beszélt, hogy
ha gyorsul a magyar növekedés, akkor „16-18 évről 12-13 évre szűkülhet Ausztria utolérése".
Ám épp az ellenkezője történt: lassult a magyar gazdaság, majd beütött a világválság, amely az átlagosnál jobban érintette az országot. Matolcsy György 2010-ben, nemzetgazdasági miniszterként húsz évet mondott az Új Széchenyi-terv bemutatásakor. Az MNB pedig 2016-ban adta ki a Versenyképesség és Növekedés című kötetet, amely a felzárkózás konkrét feladatait összegzi. Kérdés, hogy az osztrákok olvasták-e a tanulmányt, tudnak-e róla, hogy 2030-ban már Magyarország hátát nézhetik.
